A világ azt várja, hogy a kérései teljesüljenek. Hogy igent mondjunk minden feladatra, találkozóra, szívességre. „Nem kérek nagy dolgot” – gondolják az emberek. De ha egész nap csak a felénk érkező labdákat passzolgatjuk vissza, sosem lesz időnk a szolgálatra.
Örömmel kifizetünk 3 dollárt egy kávéért, de ha arról van szó, hogy le kell perkálnunk még 3 dollárt parkolási díjra, szívjuk a fogunkat. Legtöbben természet adta jogunknak tekintjük az ingyenes parkolást. Az alternatív költség kérdéskörével foglalkozó közgazdászok szerint azonban nincs ingyenes parkolás. Mit mondanának erről a kérdésről neves közgazdászok?
Az imposztorszindróma már jóval azelőtt létezett, hogy Pauline Clance és Suzanne Imes 1978-ban megalkották a kifejezést. Ez az a hang a fejünkben, amely folyton azt mondogatja, hogy csak ne feltűnősködjünk, ne merjünk fejest ugrani a medencébe, semmi keresnivalónk a színpadon. Seth Godin gondolatai a jelenségről.