Ezt a különleges könyvet olvasva mintha Freud dolgozószobájában, egyben rendelőjében járnánk, amely épp úgy fest, ahogy 1939-ben magára hagyta. A polcokon könyvek: természettudomány, művészet, irodalom, történelem, régészet és pszichológia. A vitrinekben és minden felületen imádott antik tárgyai sorakoznak; nemcsak arról tanúskodnak, milyen fontos volt munkájában „a múlt”, de széles körű kulturális érdeklődéséről is árulkodnak. Általa csodált emberek portréi a falakon és a polcokon: egykori tanárai és munkatársai, és a nők, akikkel megosztotta az életét.
A falnál a jelképpé vált kanapé, amelyen a szabad asszociáció szabályait követve páciensek százai osztották meg vele álmok és emlékek sokaságát.
A könyv az illusztrációi révén ezt a környezetet teremti újra, és felteszi minden Freud-életrajzíró küldetésének központi kérdését: „Vajon honnét
származtak Freud elgondolásai?”
A további nyomozáshoz bepillantást nyerünk a Freud Múzeumban őrzött levelek, fényképek és dokumentumok archívumába, ami színesebbé
és „emberközelibbé” teszi a könyvet – talán nem meglepő, hogy a szerző több nemzeti múzeumnak is írt már kiállítási anyagot. Freudot az európai
politikai események, az antiszemitizmus, az iparosodás és a biológia, az orvostudomány és a pszichiátria fejlődésének kontextusába helyezve látjuk,
a karrierjét féltő kutatóként, aki szerelmes lesz, aki hibákat követ el (és meg is írja azokat), aki aggódik az egészsége, a pénz és a barátságai miatt, és akit
egész felnőtt életében szenvedélyes vágy hajtott, hogy feltárja a „lélek titkait”, a mai napig ható örökséget hátra hagyva.
A könyv felépítése is ezt a többdimenziós és többrétegű megközelítést segíti. A főszöveget képek és képaláírások egészítik ki az információ egy másik szintjét kínálva; az egyéb „kulcsszereplők” (pszichológusok, munkatársak, betegek, barátok) rövid életrajzai külön „dobozokban” kaptak helyet; a legfontosabb archív dokumentumok másolatai pedig önálló „zsebekbe” kerültek, hogy bármikor elővehessük és megvizsgálhassuk őket. Ezek közül az egyik leglebilincselőbb a BBC-nek adott 1938-as interjú szövege, amelyben Freud 120 szóban összegzi pályáját. Velős szűkszavúságát bármelyik modern twitterező megirigyelhetné.
Ez a gazdagon illusztrált, olvasmányos és közérthető életrajz rengeteg felfedeznivalót kínál, ámulatba ejtve és sokak számára új megvilágításba helyezve Freudot, „az embert”, akit kora, munkássága, barátai, kollégái és családja kontextusában mutat be.