Lehetséges, hogy a Stephen Hawkingot körülölelő mítosz csak részben fedi a valóságot, és jó példa a tudatos brandépítésre?

Hawking a kozmológia legfontosabb kérdéseit kutatta, és már életében az egyik legbriliánsabb elmének tartották, hírnevét mégsem elsősorban tudományos tevékenységének köszönhette. Mestere volt az önreklámozásnak: partit rendezett az időutazóknak, megünnepelte a győzelmét olyan tudományos vitákban, amelyekben valójában nem is volt igaza, bűvkörébe vonta a milliárdos mecénásokat. A közvélemény valósággal csüngött a szavain: a kerekesszékében mozdulatlanul ülő tudósban az intellektus legtisztább megnyilvánulását látta.

A tudományos újságíró, Charles Seife eredeti megközelítésű és tudományos alaposságú könyvében nemcsak megismertet Hawking munkásságával és a legfontosabb eredményeivel, de annak is utánajár, rosszul gondoljuk-e, hogy sokat köszönhet neki az emberiség?

A szerző az időben kvantumugrásokkal haladva, rétegről rétegre fejti fel, milyen elemekből született és épült fel a mítosz, vagyis hogyan lett Stephen Hawkingból, a fizikusból ikonikus jelenség.


Charles Seife, a New York-i Egyetem Arthur L. Carter Újságíró Intézetének tanára, számos könyv szerzője, két évtizede ír fizikáról és matematikáról. Dolgozott a Science magazinnál, a New Scientist amerikai tudósítója volt. Írásai megjelentek többek között a The Economist, a Scientific American, a Slate, a The Washington Post és a The New York Times hasábjain. Tudományos és matematikai témájú ismeretterjesztő filmek tanácsadójaként és írójaként szintén hírnevet szerzett.

2020-ban Jennifer A. Doudna és Emmanuelle Charpentier közösen kémiai Nobel-díjat kapott a CRISPR/Cas-9 technológia megalkotásáért. Korszakalkotó génszerkesztő eljárásuk révén a DNS felépítése megváltoztathatóvá vált a sejteken belül. Fantasztikus lehetőség ez az emberiség számára a humángenetikától kezdve a mezőgazdaságon és a környezetvédelmen át az egészségügy számos területéig: gyógyíthatóvá válik számos genetikai betegség és rákfajta, ahogyan leküzdhető lesz az éhínség is. A technológia alkalmazása ugyanakkor számos veszélyt is magában rejt, avatatlan kezekben akár biológiai fegyver is válhat belőle, és megannyi bioetikai kérdést is felvet a dizájnerbébiktől kezdve a genetikailag módosított szuperemberekig.

A 21. század legjelentősebb tudományos áttörése az egyik felfedezőjét, a biokémikus Jennifer A. Doudnát arra késztette, hogy tudósként átgondolja saját szerepét és a felfedezésével együtt járó következményeket. Könyvében lépésről lépésre elmagyarázza, hogyan ért el haladást a kutatásaiban és miként működik a technológia, amelynek etikai vonatkozásaira, valamint a szabályozás kérdéseire is kitér. A génszerkesztésben rejlő lehetőségekről olvasva egyértelművé válik: ez a tudományos felfedezése örökre megváltoztatja a nézeteinket a teremtésről és az evolúcióról.

Miért lassul a gazdasági növekedés?

Megoldás-e a feltétel nélküli alapjövedelem?

Miért népszerűek a bevándorlásellenes politikusok?

Elkerülhető-e a klímakatasztrófa?

Milyen hatással lesz a robotizáció a munkaerőpiacra és a jólétre?

Fokozza-e a társadalmi egyenlőtlenségeket a nemzetközi kereskedelem?

Lustává teszi-e az embereket a pénzbeli támogatás?

Hogyan kezeljük a migrációt?

A világ legégetőbb kérdéseire és kihívásaira aligha lehet egy 140 karakteres Twitter-bejegyzésben válaszolni. A közgazdászok megosztottak, a politikusok többsége pedig az orrunknál fogva vezeti a szavazóikat. Egye kevesebb időnk van a közös beszélgetésekre, értelmes vitákra, hogy valódi válaszokat keressünk az emberiség jövőjének legnagyobb kihívásaira. Mindez csak gerjeszti elégedetlenségünket és a bizalmatlanságunkat – úgy tűnik, szinte lehetetlen kitörni ebből az ördögi körből.

Abhijit V. Banerjee és Esther Duflo – közgazdasági Nobel-emlékdíjas szerzőpáros − szerint minden szükséges tényező a rendelkezésünkre áll, hogy megoldjuk az emberiség előtt álló kihívásokat. Az erőforrások átgondolt elosztásához és felhasználásához azonban hiányzik egy jó közgazdaságtan. Rengeteg empirikus vizsgálatra építve meggyőzően érvelnek amellett, hogy olyan forradalmi szemléletváltásra van szükség a közgazdaságtanban, amely az emberek viselkedését, érzelmi és lelki reakcióit is figyelembe veszi. Meglátásuk szerint csakis az egymás kölcsönös tiszteletére épülő közös gondolkodással hidalhatjuk át a véleménykülönbséget, számolhatjuk fel a bizalmatlanságot, és bonthatjuk le a közénk emelt falakat.

A tét elég nagy: ha sikerül, az utókor majd hálával gondol erre a korra, ha kudarcot vallunk, az felbecsülhetetlen veszteségekkel járhat.

„Nem minden közgazdász jár nyakkendőben és gondolkodik bankár módra. Ebben az üdítően friss szemléletű könyvben a szerzők beleássák magukat a közgazdaságtan legújabb, izgalmas kutatási területeibe. Bátran megkérdőjelezik a legégetőbb problémákkal kapcsolatban kialakult hagyományos nézeteket, és meggyőzően fejtik ki gondolatébresztő elképzeléseiket arról, hogyan lehet felkészülni a jövő kihívásaira. Ez a könyv igazi alapmű.”

– Thomas Piketty, a Párizsi Közgazdaságtudományi Egyetem professzora, A tőke a 21. században szerzője

„Ezekben a viharos időkben, amikor csak úgy röpködnek a rosszabbnál rosszabb ötletek és politikai döntések, különösen nagy szükség van a józan észre, és a jó közgazdaságtanra. Ez a számos témát felölelő, lebilincselő stílusú könyv, rengeteg kérdést tisztáz. A szerzők elemi erővel döbbentenek rá, van még bőven mit tanulnunk. Kötelező olvasmány!”

– Daron Acemoglu, az MIT Elizabeth és James Killian ösztöndíjas közgazdász professzora, a Miért buknak el nemzetek? társszerzője

„A közgazdaságtan akkor válik igazán érdekessé és bonyolulttá, amikor elvont megállapításait összevetjük a sokszínű valósággal. A könyv szerzői mesterei ennek. Rengeteg kísérletet végeztek, és több száz tanulmányon rágták át magukat, hogy megtalálják a gazdasági viselkedés mintázatait alakító érzelmi és lelki tényezőket. Következtetéseiket mindenképpen figyelembe kellene venni a gazdaságpolitikai elemzéseknél és döntéseknél. Könyvük rendkívül gondolatébresztő és motiváló.”

– Robert Solow, Nobel-emlékdíjas közgazdász, az MIT emeritus professzora

„Nagyszerű munka! A szerzők zseniális módon világítanak rá napjaink legnagyobb kihívásaira és megoldatlan problémáira, többek között a migrációra, a nemzetközi kereskedelemre, a klímaváltozásra és az egyenlőtlenségre. Ha ebben az évben – vagy évtizedben – csak egy gazdaságpolitikai könyvet olvas el, mindenképpen ezt válassza!”

– Cass R. Sunstein, a Harvard Egyetem Robert Walmsley ösztöndíjas professzora

„Banerjee és Duflo újraértelmezi a közgazdaságtan szerepét. Mindketten makacs optimizmussal hiszik, hogy a jó közgazdaságtan hozzájárulhat legégetőbb problémáink megoldásához. Könyvük rendkívül informatív, ugyanakkor érzelmileg is felemelő.”

– Pinelopi Goldberg, a Yale Egyetem Elihu ösztöndíjas közgazdász professzora, és a Világbank-csoport vezető közgazdásza

„Keresve sem találhatnánk jobb idegenvezetőt, mint Hannah Fry, aki gördülékenyen, izgalmas történeteken keresztül mesél a mesterséges intelligencia olykor ijesztő, olykor lenyűgöző világáról.”

Tim Harford, Az oknyomozó közgazdász és A csecsemőtápszer, a radar és a kettős könyvelés szerzője

Napjainkban a legkülönbözőbb területeken – az orvoslástól a közlekedésen át az igazságszolgáltatásig – számos kérdést mérlegelhetünk a mesterséges intelligencia segítségével: milyen termékeket fogyasszunk, milyen gyógymódok közül választhatunk, vagy ki érdemel börtönbüntetést. De vajon a szakemberek vagy a számítógépek a megbízhatóbb tanácsadók? Mennyiben támaszkodhatunk az előbbiekre vagy az utóbbiakra? Emberi vagy gépi döntés alapján határozható-e meg biztosabban, ki lesz visszaeső bűnöző, melyik film lesz kasszasiker és egy esetleges légi katasztrófa során milyen manőverrel menthetőek meg az utasok?

Hannah Fry matematikus, A szerelem matematikája szerzője, az Emberek és gépekben többek között ezeket a kérdéseket boncolgatva mutatja be a mesterséges intelligencia felhasználásának eddigi gyakorlatait és korlátait, az ebben rejlő lehetőségeket, és választ ad arra is, tartanunk kell-e attól, hogy a jövőben a gépek veszik át felettünk az irányítást.

Milyen szerep jut a közgazdaságtudósoknak a történelmi pillanatokban?

Hogyan viselkedett volna Marx, ha a 20. században él Budapesten?

Miért kellene bátrabban oktatni a közgazdaságtant?

A mindenkori értelmiségi, tudós ember nem légüres térben létezik. Tudományterülete sürgető kérdéseinek megoldása mellett folyamatosan mérlegelni kényszerül, mi a szerepe az őt körülvevő világ alakításában. Mindegy, hogy a kommunista munkásmozgalom elméleti hátterének megalapozójáról van szó a 19. századi Londonban, esetleg Nagy Imre reformprogramját dolgozza ki 1956-ban Budapesten vagy éppen Kína gazdaságának piaci átalakulását segíti tanácsadóként – a gondolkodónak vállalnia kell a felelősséget elméleteinek és tetteinek hatásáért.

A Töprengésekben összegyűjtött gondolatébresztő előadásokban és véleménycikkekben Kornai János nemzetközileg elismert közgazdász, akadémikus, professor emeritus kíméletlen és őszinte (ön)kritikával tekint vissza sorsfordító időszakokra, a saját és kortársai döntéseire és szerepvállalására, valamint egyéb lehetséges viselkedésmódokra. A high tech korszakban talán minden eddiginél fontosabb, hogy a filantróp professzor útmutatása nyomán végiggondoljuk, milyen lehetőségeink és kötelességeink vannak a világ alakításában és a határaink feszegetésében.

Rutger Bregman holland történész-író nemzetközi bestsellere új szemszögből mutatja be az emberi történelem elmúlt 200 ezer évét.

Nagy gondolkodóink az ókortól napjainkig szinte mind arra tanítanak, hogy az ember természettől fogva rossz, és elsősorban az önérdek vezérli. Ez a meggyőződés mélyen gyökeret vert a nyugati kultúrában: ugyanúgy tükröződik az újságok szalagcímeiben, mint az életünket szabályozó törvényekben.

De lehet, hogy mégsem igaz?

Az Emberiség számos példát hoz arra, hogy valójában jobban hajlunk az együttműködésre, mint a versengésre. A Legyek ura és a híres stanfordi börtönkísérlet valódi története, Mandela kiegyezése az apartheid híveivel, az ellenségek között szövődő frontbarátságok mind igazolják, hogy az ember eredendően jó, barátságos lény. Hogy ennek épp az ellenkezőjét hitették el velünk, súlyos következményekkel járt: ha a legrosszabbat feltételezzük, tényleg a legrosszabbat hozzuk ki egymásból a politikában és az élet más területein. Ha viszont hiszünk az emberi jóságban és önzetlenségben, azzal lehetőséget teremthenünk társadalmunk radikális átalakítására.

Daniel H. Pink, az Eladni emberi dolog és a Mikor - A tökéletes időzítés tudományos titkai szerzője

Adam Grant, az Adni és kapni – A siker rejtett dinamikája szerzője

The New Yorker

RUTGER BREGMAN Európa egyik legkiemelkedőbb fiatal történésze. Az Utópia realistáknak (Utopia for Realists) a The Sunday Times és a The New York Times sikerkönyve volt, és hollandról 32 nyelvre fordították le.

A The Correspondentnél végzett munkájáért kétszer jelölték a rangos European Press Prize-ra (Európai sajtódíjra). Cikkei a The Washington Post és a The Guardian hasábjain is megjelentek.

„A szegénység nem jellemhiba, hanem pénzhiány” (Poverty isn’t a lack of character; it’s a lack of cash) című TED-előadását több mint 3 millióan nézték meg.

Hogyan befolyásolják a döntéseinket és a viselkedésünket a lényegtelennek tűnő történetek?

Míg ez a kérdés már régóta foglalkoztatja az emberiséget és a társadalomtudósokat, a közgazdászok többsége mereven elzárkózik az ilyen irányú kutatásoktól. Modelljeikben nincsenek történetek és érzelmek, csak racionálisan gondolkodó homo oeconomicusok.

Robert Shiller Nobel-emlékdíjas közgazdász legújabb könyve rendkívüli áttörés, mivel a gazdasági narratívák eddig ismeretlen világát tárja fel. Meggyőződéssel állítja, hogy a válságok előre jelzéséhez és a piaci problémák hatékony kezeléséhez a vírus módjára terjedő, népszerű gazdasági történetek szisztematikus elemzésére – narratív közgazdaságtanra – is szükség van.

Újszerű megközelítésben, rengeteg − eddig figyelmen kívül hagyott − történelmi példával, digitális adatbázisok felhasználásával teszi le az új paradigma alapjait. Gondolatébresztő fejtegetéseiből kiderül, hogy a gazdasági döntéseinket az igaz vagy éppen hamis történetek egyaránt befolyásolhatják. Megtudhatjuk azt is, miképp válhatnak a szájhagyomány útján, valamint a sajtó es a közösségi média csatornáin terjedő sztorik a gazdasági események hajtóerejévé, vagy vezethetnek válságokhoz, tömeges munkanélküliséghez, fokozódó egyenlőtlenséghez, vagy akár háborúhoz.

Mit tud egy átlagember a rovarokról? Azt talán igen, hogy minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. Azt is biztosan, hogy vannak közöttük utálatos vérszívók és méhek nélkül nincsen méz. Az már azonban nem annyira közismert, hogy a méhek képesek megkülönböztetni emberi arcokat, látnak színeket, és eltáncolják egymásnak, hol található a táplálék. A hangyák szintén megtanítják társaiknak az élelemhez vezető utat; a selymes döglégy lárvája megtisztítja a sebeket; törpeszúnyog nélkül pedig nem lenne kakaó, így csokoládé sem.

Anne Sverdrup-Thygeson rovarkutató szórakoztató stílusban megírt könyvében magával ragadó lelkesedéssel sorolja az elképesztő tényeket és történeteket a rovarok világából. Ha volt is valaha bármi ellenérzésünk a rovarokkal szemben, ez a könyv örökre megváltoztatja a hozzáállásunkat.

FURCSÁK.

KÜLÖNLEGESEK.

TALÁLÉKONYAK.

SZÓRAKOZTATÓAK.

INTELLIGENSEK.

VÁLTOZATOSAK.

FANTASZTIKUSAK.

ELBŰVÖLŐEK.

IGAZI TÚLÉLŐK.

A VILÁG URAI.

Mi történik, ha a mesterséges intelligencia vagy a virtuális valóság betör a 3D nyomtatás, illetve a robotika világába? Miképpen formálják át az egymást erősítő technológiák napjaink vezető iparágait? Milyen változások várhatók a táplálkozás, a közigazgatás és a környezetvédelem területén?
A technológia minden elképzelést felülmúló sebességgel fejlődik, és ennek köszönhetően a következő évtizedben soha nem tapasztalt átalakulás várható. Peter H. Diamandis jövőkutató és Steven Kotler tudományos író megvizsgálják, hogyan befolyásolják az exponenciálisan gyorsuló technológiai fejlődés újabb hullámai hétköznapi életünket és társadalmunk működését.
A szerzőpáros a technológiai konvergencia tudományát kutatva a legkülönfélébb területek – kereskedelem, oktatás, egészségügy és pénzügy – újjászületését vázolja fel. A jövő gyorsabban itt lesz, mint gondolnánk lebilincselő olvasmány, amely a küszöbön álló fantasztikus jövőnkbe enged bepillantást.

Vajon Arthur Schopenhauer képes meggyógyítani az összetört szívet? Meggyőzhet bennünket Arisztotelész arról, hogy a kortárs művészet klassz dolog? John Stuart Mill szerint tényleg jobb Shakespeare, mint „A Simpson család”?

Különböző korok legnagyobb elméitől – például Platóntól, de Beauvoirtól, Marxtól és másoktól – kaphatunk tanácsokat és gyorstalpaló filozófiaképzést ebben a filozófusokat és elméleteiket bemutató útikalauzban. Az egyedi és humoros könyvből azt is megtudhatjuk, miért vagyunk azok, akik vagyunk, és mi áll cselekedeteink hátterében.

Eredeti és gondolatébresztő válaszok mindennapi életünk kérdéseire:

• A barátnőmet megcsalja a párja. Szóljak neki?

• Elgázoltam a szomszéd kutyáját, hogy elkerüljek egy karambolt… Legyen emiatt bűntudatom?

• A barátom a szabadideje nagy részét számítógépes játékokkal vagy a közösségi oldalakon tölti. Mit tegyek?

• Árthatok-e másoknak a várva várt előléptetés érdekében?

• Miért kell túlóráznom a megélhetésemért, amikor mások a kisujjukat se mozdítják, mégis egy vagyont keresnek?

• Nem akarok önálló életre képtelen, magatehetetlen öregemberként élni. Csak adjatok egy adag gyógyszert!

• Nem gáz, ha hiszek a homeopátiában?

• Drogok segítségével jobban megérthetem az életet, a világmindenséget meg mindent?

• Ha Isten azt akarta, hogy vegetáriánusok legyünk, akkor miért húsból teremtette az állatokat?

• Hogy lehetnék én is jófiú?

• Félek a haláltól. Ez normális?

• Miért veszi mindenki olyan komolyan az életet? Én csak jól akarom érezni magam.

• Miért értéktelenedik el azonnal a 10 millió dolláros festmény, amint kiderül róla, hogy hamisítvány?

• A kedvenc énekesemet elítélték családon belüli erőszak miatt. Letöröljem a dalait az okostelefonomról?

• Miért nem adnak soha egyenes válaszokat a politikusok?

Marcus Weeks több könyv szerzője, aktív szerepet vállalt többek között  és  című művek megírásában.

A sorozat további kötete

Vajon mi vezérel bennünket: a gyors (intuitív) vagy a lassú (racionális) gondolkodás?

Az elfogadott tudományos nézet szerint az ember természettől fogva racionálisan gondolkodik, érzelmei és intuíciói pedig csak megzavarják. Ez a mainstream közgazdaságtan alfája és ómegája, a racionális döntéshozatal és ítéletalkotás. Mindannyian igyekszünk ennek megfelelni, azt hisszük, többnyire logikusan gondolkodunk, és ha kudarcot vallunk, másokban vagy magunkban keressük a hibát.

Daniel Kahneman feje tetejére állította a racionalitásba vetett hitünket.

Néhai kollégájával és barátjával, Amos Tverskyvel három évtizeden keresztül folytatott pszichológiai kísérleteikből azt a következtetést vonták le, hogy elménk nem mindig olyan racionális, mint feltételezzük. Intuícióink, érzelmeink, benyomásaink - hibáival, torzításaival és zsenialitásával együtt - lényeges szerepet kapnak elemző logikánkban. Gyors és lassú gondolkodásunk kölcsönösen hat egymásra, és ha kitüntetett szerepet tulajdonítunk a racionalitásnak, önmagunkat csapjuk be. Ahogy Kahneman fogalmaz:

"Rendszerint túlbecsüljük a világ működésével kapcsolatos tudásunkat, és alábecsüljük a véletlen és a szerencse szerepét."

Gondolatai nagy hatással voltak számos tudományterületre, beleértve a pszichológiát, a közgazdaságtant, az orvostudományt, a pénzügyi viselkedéstant és a politológiát, de csak most először adja közre összefoglalóan egész életművét.