Rutger Bregman holland történész-író nemzetközi bestsellere új szemszögből mutatja be az emberi történelem elmúlt 200 ezer évét.

Nagy gondolkodóink az ókortól napjainkig szinte mind arra tanítanak, hogy az ember természettől fogva rossz, és elsősorban az önérdek vezérli. Ez a meggyőződés mélyen gyökeret vert a nyugati kultúrában: ugyanúgy tükröződik az újságok szalagcímeiben, mint az életünket szabályozó törvényekben.

De lehet, hogy mégsem igaz?

Az Emberiség számos példát hoz arra, hogy valójában jobban hajlunk az együttműködésre, mint a versengésre. A Legyek ura és a híres stanfordi börtönkísérlet valódi története, Mandela kiegyezése az apartheid híveivel, az ellenségek között szövődő frontbarátságok mind igazolják, hogy az ember eredendően jó, barátságos lény. Hogy ennek épp az ellenkezőjét hitették el velünk, súlyos következményekkel járt: ha a legrosszabbat feltételezzük, tényleg a legrosszabbat hozzuk ki egymásból a politikában és az élet más területein. Ha viszont hiszünk az emberi jóságban és önzetlenségben, azzal lehetőséget teremthenünk társadalmunk radikális átalakítására.

Daniel H. Pink, az Eladni emberi dolog és a Mikor - A tökéletes időzítés tudományos titkai szerzője

Adam Grant, az Adni és kapni – A siker rejtett dinamikája szerzője

The New Yorker

RUTGER BREGMAN Európa egyik legkiemelkedőbb fiatal történésze. Az Utópia realistáknak (Utopia for Realists) a The Sunday Times és a The New York Times sikerkönyve volt, és hollandról 32 nyelvre fordították le.

A The Correspondentnél végzett munkájáért kétszer jelölték a rangos European Press Prize-ra (Európai sajtódíjra). Cikkei a The Washington Post és a The Guardian hasábjain is megjelentek.

„A szegénység nem jellemhiba, hanem pénzhiány” (Poverty isn’t a lack of character; it’s a lack of cash) című TED-előadását több mint 3 millióan nézték meg.

A személyesben megjelenik a másik apró részletekben, élesen, tisztán, felejthetetlenül. A személytelen olyan, mint egy álarcosbál, izgalmas, de furcsán üres és jelentéktelen.

A könyv már elérhető e-könyv formában.

A boldogság hajszolása közben gyakran megfeledkezünk az élettel járó természetes hullámvölgyekről, az elkerülhetetlen tragédiákról, sorscsapásokról éppúgy, mint életciklusaink – például a felnövés, családalapítás vagy épp az öregedés – kihívásairól.
Dr. Belső Nóra pszichiáter vallja, ha ismerjük azokat a jellegzetes életszakaszokat, amelyeken áthaladva biológiai, lelki, érzelmi és személyiségbeli fejlődés következhet be, könnyebben birkózunk meg a változásokkal, félelmeinkkel, dolgozzuk fel új tapasztalatainkat. Ha tisztában vagyunk az egyes életszakaszok várható buktatóival és hangulati kilengéseivel, a kedélyállapotunk, a szorongás és a depresszió természetével, akkor tudatosabban fogunk megküzdeni velük, és felismerjük, mikor van szükségünk külső segítségre. A kötet végigvezet a női és férfiéletúton, kapaszkodókat nyújtva élethelyzetünk megoldásához, legyen az kapunyitási vagy kapuzárási pánik, szülés utáni depresszió vagy nyugdíjazás.

A könyv elérhető e-könyv formában is.

Miért követünk másokat még akkor is, ha tudjuk, hogy nincs igazuk?

Hogyan segíti elő a környezetvédelmet a szomszédok megfigyelése?

Miért parkolunk rosszabbul mások társaságában?

Mikor jobb a tömeget követni, és mikor célravezető a saját utunkat járni? Észre sem vesszük, de mások elképesztő mértékben befolyásolják életünk szinte minden területét. Jonah Berger, a Wharton Üzleti Iskola marketingprofesszora, a Ragályos! – Hogyan terjed a siker? című könyv szerzője bemutatja, milyen egyszerű, mégis gyakran meglepő módokon hatnak mások a viselkedésünkre. Ha azonban felismerjük a társas befolyás hatását, tudatosabb döntéseket hozhatunk, sőt növelhetjük a saját befolyásunkat, és sikeresebb, teljesebb értékű társas kapcsolatokra tehetünk szert.

„Ahhoz, hogy jó formában maradjunk, reziliensek, rugalmasan ellenállók legyünk, az szükséges, hogy ne tűrjünk el semmit. Az, hogy elbírok és kibírok dolgokat, nem egy virtus. Rövid időre, stresszhelyzetben – mondjuk, ég a ház, háború van, menekülnöm kell valahonnan –, jó, ha kibírom. De máskülönben nem kell kibírni senkit és semmit, hanem meg kell változtatnunk a helyzetünket, a környezetünket úgy, hogy relaxálni tudjunk."

A kalandos életű Anne Lister sorra szegte meg a 19. század szigorú szabályait. A merész és szenvedélyes nő anatómiát tanult, politizált, üzletelt és bejárta Európát. Nem hagyta, hogy keresztülnézzenek rajta saját neme iránti vonzódása miatt.

Titkosírással lejegyzett naplójában kíméletlenül őszintén vall magánéletéről: többek között arra is fény derül, hogy miért nem köt látszatházasságot, és melyik partnerének hányszor volt orgazmusa. Megtudhatjuk azt is, hogyan reagált a társadalom arra, ha valaki nyíltan felvállalta nemi identitását.
Anne Lister, gúnynevén Gentleman Jack, nemcsak korának egyik legizgalmasabb személyisége, de minden bizonnyal a világ egyik legszorgalmasabb naplóírója is volt: 34 éven át írt, 27 kötetnyi, 6600 oldalas naplója értékes kordokumentum, amely a UNESCO Világemlékezeti Listájára is felkerült.

Az első modern leszbikus naplójából a BBC és az HBO készített kosztümös tévésorozatot.

„Ha elhagyjuk a természet útját, megválunk egyetlen megbízható vezetőnktől, s onnantól nem vagyunk összhangban önmagunkkal.”

Miért érdemes a generációkat nem a múlt, hanem a jövő alapján definiálni?
Mit tehetnek az egyes nemzedékek, hogy fenntartható világban éljünk?
Miként alakítja át a mesterséges intelligencia az életünket és a jövőnket?

A generációk tagjait a születési év és a közösen átélt események csupán lazán kapcsolják egymáshoz, ennél sokkal több összetevő befolyásolja gondolkodásmódunkat, viselkedésünket és döntéseinket. Napjainkban olyan kihívásokkal (klímaváltozás, társadalmi és jövedelmi egyenlőtlenségek, mesterséges intelligencia) szembesülünk, hogy szükség lesz az összes generáció tapasztalatára és tudására a kisebb és nagyobb közösségekben egyaránt, és az egyes nemzedékeknek tanulniuk kell egymástól a megoldás érdekében.
Nemes Orsolya generációkutató szerint a modern, innovatív, kreatív oktatási modellek segítségével leszünk képesek arra, hogy rugalmasan, adaptív módon reagáljunk a bizonytalanságokkal teli jövőre. Megdöbbentő adatokkal és izgalmas példákkal hívja fel a figyelmünket arra, hogy sokat tehetünk – és kell is tennünk – azért, hogy gyermekeink környezete élhető maradjon, és versenyképes tudást szerezve idősebb és fiatalabb generációk együtt alakíthassák világunkat.

Az igazi beszélgetés az, amiben az igazság megmutatja magát. Egy jó dialógus szeretettel teli, amiben sem a másik nem tudja, mi a tuti, sem én, de ha jóindulatúak és őszinték vagyunk, megjelenik közöttünk az igazság. Nagy élmény.

„Ez a kis, öreg hölgy, ahogy könnyek patakzanak arcán, ő maga térden, a kezét tördeli, ajkai mozognak, szavakat nem ejt, könyörög... Nincs ott senki más. Most fülel. Nincs ott senki. Hallucináló pszichotikus egy elmekórház zárt osztályán? Vagy imádkozik egy székesegyházban? Ugyanaz a személy lehet ez is, az is.”

Ki a bölcs? Ki a bolond? Hol húzódnak a határok? R. D. Laing, az antipszichiátria atyja, Feldmár András mestere utolsó könyvében érett fejjel, sajátos életbölcsességgel és humorral tekint vissza pályakezdésére, fiatalkori szakmai útkeresésére és az ennek hátterét adó háborús és hidegháborús társadalmi miliőre. Az 1927-től 1957-ig tartó időszakot felölelő visszaemlékezésben bepillantást nyerhetünk gyerekkorába, szüleivel való kapcsolatába. Megismerjük a brit hadseregben végzett munkáját, az ötven évvel ezelőtti, ma már döbbenetesnek számító orvosi-pszichiátriai módszereket. Kibontakozik a maga korában (és még ma is) felforgatónak számító, humanisztikus megközelítése, amelynek alapja a valódi érdeklődés és a személyes kapcsolat a páciensekkel. A Bölcsek, balgák, bolondok − Egy pszichiáter útja Tandori Dezső és Tandori Ágnes művészi fordításában, javított kiadásban kerül ismét a magyar olvasók elé a HVG Könyvek Laing-sorozatának negyedik köteteként

Az elmúlt években több autizmussal élő személy önéletrajzából kaphattunk pontosabb képet arról, hogyan is élnek és éreznek az autista emberek. Ebből a hiánypótló interjúkötetből azonban megismerhetjük az autista gyermeket nevelő szülők megéléseit is: miként változtatta meg eredeti terveiket, szerepeiket, az önmagukról kialakított képet, amikor azzal szembesültek, hogy gyermekük másként fejlődik, és hogy ez a másság örökre az életük része lesz. Szülők mesélnek kendőzetlenül mélypontokról, végeláthatatlan küzdelmekről, tehetetlenségről, de humorról, lelki erőről, támogató kapcsolatokról és arról is, hogyan lehet továbblépni a nehéz élethelyzetekből.

Az interjúk olvasása közben az érintett szülők ötleteket, kapaszkodókat találhatnak saját nehézségeik kezeléséhez, a szakemberek pedig ahhoz, miként tudják segíteni az együttműködést.

A szenvedés és a kiútkeresés egyetemes emberi tapasztalat, így ez a könyv saját életutunk, önmagunkhoz és a világhoz való viszonyulásunk megértéséhez is hasznos olvasmány.

Autista gyermeket nevelni kemény sorsfeladat, amelyet még nehezebbé tesz a környezet bántó viszonyulása. A mindennapi küzdelmeikről valló szülők példát mutatnak mind a sorstársaknak, mind azoknak, akik információk hiányában félreértelmezik azt, amit külső szemlélőként megpillantanak. Ez a könyv azonban nemcsak a nehézségekről szól, hanem szeretetről, életigenlésről, elfogadásról, a meglévő értékek felismeréséről, és arról is, mi módon lehet eljutni az örömteli élethez. Üzenete mindezeken túlmutatva magáról az Életről szól, mindannyiunk okulására, akár csak érdeklődő laikusként, akár szakemberként, akár sorstárs szülőkként mélyülünk el az olvasmányos, mélyen megérintő kötetben.

Singer Magdolna író, gyásztanácsadó

Amikor egy ügyfelem felnőtt fejjel megkapta az autizmus diagnózist, zokogott megkönnyebbülésében. Végre megvan, hogy miért vagyok olyan „fura”. Végre van neve. És ez a név közösséget is jelent: nem vagyok egyedül többé. Hatalmas erő és hatalmas védelem, hogy tudom, milyen vagyok, miért vagyok ilyen, és mit kell tennem azért, hogy minél teljesebben megélhessem mindezt. Bárcsak gyerekként is a kezemben foghattam volna ezt a papírt! Bárcsak az anyám ne bolondult volna bele a kínba, a szégyenbe! Bárcsak ne bűntudat gyötört volna egyvégben…!

A stigma a tudatlanságból, az ismeretlenből ered. Ezért aztán rejtőzködünk, ami csak fenntartja a meglévő bántalmazó és álságos rendszert. Elmondhatatlan jelentőségű ez a könyv. Belekiáltja a valóságot a világba. Nem elbújni és tagadni kell, hanem kiállni. Elfogadni. Támogatni. Átölelni. Szeretni. Önmagunkban. A másikban. Egymásban. És megtanulni együttélni, a lehető legtermészetesebb felvállalásban.

Tisza Kata társadalomkutató, író, coach

Az autizmus spektrumzavarral élő emberek nehézségeiről, diagnózisáról, fejlesztési lehetőségeiről mind gyakrabban lehet itthon is hallani. A hazai ellátórendszer egyik jellegzetessége, hogy szinte kizárólag a fogyatékos személyre, gyermekre fókuszál, és a családtagok, köztük a szülők csak érintőlegesen, esetlegesen kapnak segítséget a helyzet elfogadásához, a hétköznapi nehézségek megoldásához, önmaguk megértéséhez, érzéseik, gondolataik feldolgozásához. Fel kell ismerni, hogy bizony a szülőknek és a családtagoknak is szükségük lehet segítségre, professzionális vagy sorstársi támogatásra ahhoz, hogy lelkileg megerősödve tudják tovább vinni a terheket. Szakemberként nagyon fontos látni és érteni a szülők érzelmeit, küzdelmeit, hogy rájöjjünk, esetenként miért nem sikeres a velük való együttműködés, hogy a gyermek hatékony fejlesztéséhez elengedhetetlen a szülőkkel való munka, s hogy miként tudjuk segíteni a kölcsönös bizalom kialakítását a sokszor évekig tartó együttműködés során.

Garai Dóra tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta, az ELTE Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézetének egyetemi adjunktusa

„Tisztára divat lett ez az autizmus!” ‒ ez a kósza mondat egy villamoson elkapott párbeszédben ütött fülön és szíven. A megdöbbenésből ocsúdva végül örültem. Mert végre vannak szavaink, mondataink, definíciónk arra, ha más egy gyerek, ahelyett, hogy azt mondanánk: „furcsa”. Hála mindazoknak, akik képesek ezt a rendkívül nehéz élethelyzetet és feladatot olyan módon elmondani, felvállalni, hogy a lehető legjobban megértsük és átérezzük az autizmus ezerféle formájával élő gyerekek, felnőttek és családok küzdelmét, és nekik végre ne csupán az előítéletek, a lekezelés, az elszigetelődés jusson, hanem valódi odafigyelés és empátia. Mocsonoky Anna könyve és interjúalanyainak érzékeny és őszinte vallomásai nem csupán abban segítenek, hogy az autizmus sokféle arcával megismerkedjünk, hanem általuk a saját furcsaságainkra is rálátást, ezáltal önismeretet nyerhetünk.

Rácz Zsuzsa író, újságíró

Sokszor halljuk: »A látszat csal! Ne ítélj elsőre!« Mégis így teszünk, mert vizuális kultúrában élünk, és az agyunk azonnal reagál arra, amit látunk. De nem az a fontos, hogy ítélkezünk-e, hanem az, hogy hogyan ítélkezünk. Intelligensen? Empátiával? Együtt érzőn?

Chip Kidd, az elismert grafikus, hétköznapi tárgyak és élmények bemutatásával felfedi a formatervezői döntések mögött megbújó titkokat. Megmutatja, hogy a világunk tele van varázslattal, vonzó műalkotásokkal és pompás élményekkel ‒ csak legyen rá szemünk. 

Chip Kidd TED-előadása:

Szerintem az ember soha nem tudja, mi minden lehetséges még. Minden pillanatban fel lehet ébredni abból az álomból vagy álomkórból, amiben éppen vagyunk. És óriási meglepetés érhet minket, mert onnan látjuk, hogy addig aludtunk.

Ismerd meg önmagad, fedezd fel rejtett képességeidet!

Sir Ken Robinson, a kreativitás, az innováció és a humán erőforrások szakértője új kötetében szellemes és inspiráló történeteket mesél olyan emberekről, akiknek sikert és hírnevet hozott alkotó elemük megtalálása: Ellen McArthur például megdöntötte az egyszemélyes Föld körüli vitorlázás világcsúcsát, David Oligvy pedig skóciai tűzhelyárusból lett „a reklámszakma atyja”. Rengeteg tanulsággal szolgálhat a hétköznapi emberek élete is, például azé a férfié, aki feladta informatikusi karrierjét, hogy szenvedélyének, a bűvészetnek hódoljon, vagy azé a fejletlen karokkal született asszonyé, aki sportmasszázs-terapeutaként dolgozik, a lábával gyúrva pácienseit.

E történetek szereplőnek természet adta tehetsége és kreativitása összhangban áll azzal, amiért lelkesedni tudnak, és mindezeket személyes céljaik szolgálatába állították. Példájukat te is követheted. Mindegy, hány éves vagy, mivel foglalkozol, és milyen helyzetben vagy éppen, a könyv hasznos eszközei, technikái, tanácsai és gyakorlatai segíthetnek az önmegvalósításban és a boldogság elérésében.

Soha semmi sem történik csak úgy magától. Mindig valaki tesz valakivel valamit. Rá kell ébredni, hogy szabadok vagyunk, és semmit sem kell eltűrni. 

Feldmár Andrást hallgatva, sorait olvasva átértékeljük életünket, fájdalmaink, rossz pillanataink, kihűlő, unalmas – vagy csak éppen annak tűnő – kapcsolataink pedig (új) értelmet nyernek. Kivarázsol-kirángat bennünket a hétköznapokból, nem engedi, hogy fásultan, fáradtan, magányosan kimaradjunk – a saját életünkből. „Az életunalom arról szól, amikor úgy csinálok, mintha az élet nem ajánlana semmi olyasmit, ami érdekelne. Megsértődtem az életemre, és úgy teszek, mintha nem érdekelne, mi történik körülöttem. De minél hosszabb ideig nem veszek részt a játékban, annál jobban unatkozom.” 

Nap, mint nap szembesülünk néhány alapvető kérdéssel. Mit akarunk? Hogyan érhetjük el? Hogyan dolgozzunk eredményesebben? Miként élhetünk boldogabban? A világpiacon hamar bestsellerré vált könyv az üzleti élet népszerű döntési modelljeit mutatja be könnyen érthető, rövidített formában. A közismert SWOT-analízis, a kevésbé ismert, de ugyancsak hasznos Svájci sajt-modell mellett például még azt is megtudhatjuk, hogyan emlékezzünk mindenre, amit valaha megtanultunk