Amikor elveszítjük egy hozzátartozónkat, és vigasztalanok vagyunk, úgy érezzük, minden hiába: a gyászunkból senki nem tud meggyógyítani. És ez így van rendjén. Azt szokás mondani, „ki kell fájni magunkat”. Más szóval, be kell mennünk az alagútba, hogy aztán a végén kijöhessünk a fényre. De milyen jó is, ha nem egyedül kell bolyonganunk, hanem van, aki megfogja a kezünket és velünk együtt halad a kifelé vezető úton. A gyászkísérők támaszt, erőt és bátorítást adnak, és annak a bizonyosságát, hogy nem fogunk egyedül elveszni a fájdalmunkban. Visszaigazolják, hogy eddig nem tapasztalt riasztó érzéseink a tragikus veszteségre adott normális reakciók. Nem sürgetik a gyászfolyamatot, hanem segítenek elviselhetővé tenni, és reményt nyújtanak, hogy lehetséges a megbékélés.

Singer Magdolna gyásztanácsadó több évtizede foglalkozik különböző veszteségeket elszenvedett emberek gyászának segítésével. Az évek során felgyűlt tapasztalatait osztja meg szakemberekkel, gyászolókkal és a téma iránt érdeklődő olvasókkal. A megindító esetek és szépirodalmi idézetek olvasmányos módon hozzák közelebb számunkra ezt a nehéz témát.

Almási Kitti, író, klinikai szakpszichológus, előadó

Dr. Hegedűs Katalin, PhD habil. egyetemi docens, mentálhigiénés szakember, hospice- és gyásztanácsadó, Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Magatartástudományi Intézet (A teljes írás itt olvasható: KHARÓN Thanatológiai Szemle)

Ferber Eszter kapcsolatanalitikus, művészetterapeuta, gyásztanácsadó

Szepesi Jolán pedagógus

„Az igazi szívfájdalom összetéveszthetetlen – semmi nem tud ilyen heves kínokat okozni, és képes ennyire átvenni az uralmat a testünk és az elménk fölött. Ilyenkor nem tudunk másra gondolni. Semmilyen más érzelemnek nem jut már hely. Semmi más nem érdekel minket.”

Mindenki megérti, hogy rendkívül nehéz túljutnunk egy közeli hozzátartozónk halálán vagy a válásunkon. Ám ha amiatt törik össze a szívünk, mert szakított velünk a szerelmünk, vagy elhunyt a kedvenc háziállatunk, már korántsem olyan elfogadó a társadalom. Guy Winch pszichológus nemcsak segít megértenünk, milyen módon hat ránk testileg és lelkileg a szívfájdalom, hanem konkrét módszerekkel is szolgál, amelyek révén hatékonyabban dolgozhatjuk fel a minket ért veszteséget. Könyve útmutató a továbblépéshez, mert Winch azt vallja: lehet, hogy a szívünk összetörik néha, de nekünk nem kell megtörnünk.

Egy párkapcsolat felbomlása kihúzza a lábunk alól a talajt. Túl sok veszteség ér egyszerre. A fájdalom, amelyet átélünk, valóságosabb, mint gondolnánk. Mit kezdjünk a bizonytalanságunkkal, dühünkkel, tehetetlenségünkkel? A kritikus helyzetek megértésében és a továbblépésben segít, ha rögzítjük és követjük, min megyünk keresztül. A pszichológus szerző tanácsai, a különféle feladatatok és a tudományos tények sorvezetőt adnak a szakítás feldolgozásához, az érzelmek megszelídítéséhez. A napló segít átvészelni a legnehezebb pillanatokat, hogy aztán új várat építhessünk a romokból. A jobbulásért meg kell dolgozni. A tehetetlen szenvedés helyett lépjünk át aktív feldolgozásba!

Nézd meg videóinkat Pálinkás-Panyi Annával a YouTube-csatornánkon:

Hogyan működik, és milyen munkát kíván az olvasótól a Szakítási napló?

Hogyan lépjünk túl a szakításon?

Hogyan segít a naplóírás?

Másoknak mi segített?

Sokak szerint a férfiak képtelenek a mélyebb érzelmekre. Valójában azonban nem az átélésben, hanem az átéltek kifejezésében keresendő a két nem közötti különbség. A férfiak érzelmei  a „kemény fickó” álarca mögött legtöbbször rejtve maradnak.
Singer Magdolna könyvében 18 interjú olvasható olyan bátor férfiakkal ‒ többek között Nyáry Krisztiánnal, Gerendás Péterrel és dr. Buda Lászlóval ‒, akik vállalták, hogy elmesélik, milyen fájdalmak – barátok árulása, bizalomvesztés, csődhelyzet, szerelmi csalódások, válás, az apasággal járó sebek, haláleset – érték őket életük során, és miként küzdöttek meg a történtekkel.
A megindító interjúkat olvasva betekinthetünk ebbe a titkolt világba, így a nőolvasók empatikusabban és megértőbben tudnak fordulni a férfiak felé, a férfiolvasók pedig felismerhetik, hogy férfitársaik ugyanazokkal a sárkányokkal harcolnak, amelyekkel ők – még ha fölényes magabiztossággal igyekeznek is úgy tenni, mintha sárkányok csak a mesében léteznének.

„Feminista nőként, közszereplőként régóta foglalkoztat minden eszköz és út, ami a nőket hozzásegítheti a teljesebb és szabadabb élethez. Ám az évek során rájöttem: a férfiak sem szabadok, a nemükre kényszerített szerepek őket is gúzsba kötik. Nehéz élethelyzetekben nem kommunikálhatják fájdalmukat anélkül, hogy kinevetnék és kigúnyolnák őket, mondván, a fiúk nem sírnak. Hogyne sírnának. A férfiak, akiket nem hagynak sírni, könnyen maguk vagy mások ellen fordulhatnak. Én nem hiszek „női” és „férfi” érzelemvilágban, a teljességre vágyó emberben hiszek. Singer Magdolna hiánypótló írása és interjúi segítséget adnak ahhoz, hogy a férfiak megszabaduljanak a fölösleges, fájdalmas és indokolatlan elvárásoktól ‒ a nők pedig elfogadják ezt.”

Bombera Krisztina televíziós újságíró

„Egy ilyen betegség erősen tanító erejű. Az emberből azonnal földigiliszta lesz, csúszómászó, hiába volt akármilyen császár előtte egy perccel. Ha a szakember oldalon ülök, akkor elég gyorsan észreveszem, hogy egy ilyen megalázó betegségnek melyek az okai, a célja, hova visz, mi változik, rendeződik át általa, mit tanít. De amikor én vagyok a beteg oldalon, akkor néha egyszerűen csak szenvedek, mint a kutya, és ötletem sincs, mit tehetnék.”

Dr. Buda László pszichiáter

„Azt gondolod, ugye, hogy egy gyerek elvesztése sorscsapás, amiről igazán nem tehetünk. Vajon igaz ez? Sokat töprengtem rajta. Persze ilyenkor jön az önvád, amiben nem szabad elveszni, mert ilyenkor is hinni kell a bűnbánatban, a megbocsátásban. De azért nem árt az önvizsgálat.”

Dr. Csókay András idegsebész

Hogyan képes segíteni a pszichoterápia egy gyermek elvesztésének traumáján?

Tímea élete fia elvesztésekor, tizenegy éve megdermedt, azóta a múltat éli át újra és újra. A kötet bemutatja, milyen volt Tímea megfagyott birodalma, milyen félelmekkel kellett megküzdenie a terápia során, és végül hogyan olvadt ki a gyászból, és vált képessé újra arra, hogy a jelenben éljen.

„A cél? Az, hogy Tímea úgy legyen képes az emlékezésre, hogy nem éli újra a múltat. A pszichoterápia nem abban segít, hogy elfelejtsük a múltat, hanem abban, hogy képesek legyünk emlékezni. Emlékezni úgy, hogy a múltat múltként éljük meg: ez teszi lehetővé, hogy a jelent is megéljük.”

Mi történik a terápiás rendelő zárt ajtaja mögött?

Még ma is sokan hiszik, hogy aki pszichológushoz jár, az őrült vagy gyenge. A terapeuta esetei köteteiben egy-egy pszichoterápia történetét követhetjük nyomon az első találkozástól a lezárásig. Miközben betekintést nyerünk a terápia folyamatába és különböző módszerek működésébe, megérthetjük, hogyan segít a pszichoterápia teljesebb életet élni. A rendkívüli szaktudással és empátiával megírt esetek olyan, mindnyájunkat érintő élethelyzeteket mutatnak be, mint a felnőtté válás, a párkapcsolati problémák, az életközepi válság, a betegséggel való küzdelem vagy a gyász. A szakemberek és laikus olvasók számára egyaránt érdekes kötetekben nemcsak egy-egy személyes sors bontakozik ki előttünk, hanem a terapeuta gondolkodásmódját is megismerhetjük.