„Mit tesz az ember, ha egy gyilkosságot megörökítő fényképre bukkan?”

A holokauszt dokumentációja kiterjedt, mégis alig van olyan kép, amely egy zsidó családot ábrázolna a meggyilkolásuk pillanatában. A világszerte elismert holokausztkutató, Wendy Lower megrázó fényképet talál: egy ukrán lövész puskája centiméterekre van egy nő fejétől, aki egy mezítlábas kisfiú kezét fogja.
Nyomozni kezd a kép eredete, körülményei, szereplői – az áldozatok, a gyilkosok és a fotós személyazonossága – után; rétegről rétegre illeszti össze a szörnyű tragédia részleteit. Ukrajnába, Németországba, Szlovákiába, Izraelbe és az Egyesült Államokba utazik, hogy az ott fellelhető történelmi dokumentumok és a túlélők beszámolói alapján döbbenetes információkat tárjon fel az ukrajnai tömegmészárlásokról. A szurdok méltó emléket állít a több mint ötvenezer férfinak, nőnek és gyermeknek, akiket zsidó származásuk miatt lőttek agyon, az emlékezet segítségével visszaadja az elfeledett áldozatok nevét és helyreállítja a becsületüket.

Támadás a szexuális normák ellen, felhívás erőszakra, az egyház és a vallás szemtelen kifigurázása – csak néhány indok, miért gondolták úgy egyes kormányok és cenzorok a történelem folyamán, hogy egy irodalmi műnek nem szabad a szélesebb olvasóközönséghez eljutnia.
A fajok eredetétől kezdve, a Bovarynén át az Amerikai psychóig remekművek egész sora került már tiltólistára forradalmi nézetei, szókimondása vagy éppen kendőzetlen stílusa miatt. A gazdagon illusztrált kötet kötelező olvasmány: az írásbeliség kezdetétől napjainkig tekinti át a cenzúra történetét – külön oldalakat szentelve a betiltott magyar irodalomnak is.

Életre szóló kötelékek, botrányos viszonyok, tiltott románcok, viharos kapcsolatok. A Nagy szerelmek a történelem legszenvedélyesebb és legtragikusabb szerelmi történeteit tárja elénk, Antonius és Kleopátra izzó szenvedélyétől kezdve Simone de Beauvoir és Jean-Paul Sartre nyitott kapcsolatán át Michelle és Barack Obama boldog házasságáig.
A szerelem gyakran nem csak két ember magánügye: formálhatja a történelmet éppúgy, mint a közgondolkodást, a szexuális normákat, követendő példaként, akár intő jelként is szolgálhat eljövendő generációknak. A gazdagon illusztrált kötet bebizonyítja, hogy a szerelemnek annyi arca van, ahány szerelmespár él a világon.

„Rudi megtalálta a módját, hogyan harcoljon Adolf Hitler ellen. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy – tizenévesen – a II. Világháború egyik legnagyobb hősévé vált.”

A mindössze 19 éves zsidó származású szlovák Rudolf Vrba Auschwitz foglyaként első kézből tapasztalja meg a náci rezsim kegyetlenségeit. Alfred Wetzlerrel, szintén fogolytársával együtt hónapokon át készülnek egy elképesztően veszélyes küldetésre: szökést terveznek a szigorúan őrzött koncentrációs táborból, hogy feltárják a világ előtt az ott zajló szörnyűségeket. Céljuk nem csupán a menekülés, hanem az is, hogy az igazság napvilágra kerüljön.
A veszélyekkel teli vállalkozásuk végül sikerrel jár, és szökésük után készített vallomásuk, amely Vrba–Wetzler-jelentésként vagy Auschwitz-jegyzőkönyvként vált ismertté, megrázza a nemzetközi közvéleményt. Ez a jelentés olyannyira hatásos, hogy világszerte politikai vezetők sürgetik a haláltáborokba tartó vonatok azonnali leállítását, aminek köszönhetően több mint százezer, főként magyar származású zsidó menekül meg a deportálástól és az azt követő biztos haláltól.
Steve Sheinkin lebilincselő stílusban meséli el ezt a lenyűgöző igaz történetet, amely az emberi szellem diadalát hirdeti a gonoszság felett. E mű emléket állít a bátorságnak, hitnek és kitartásnak, egyúttal megmutatva, hogy a remény és a bátorság képes legyőzni a legszörnyűbb megpróbáltatásokat is. Ez a történet a kitartás, a hősiesség és az emberi méltóság örök példája.

Steve Sheinkin lebilincselő módon meséli el ezt az igaz történetet, amely az emberi szellem diadalát ünnepli az embertelen gonoszság felett. Ezzel a művel emléket állít a bátorságnak, hitnek és kitartásnak, megmutatva, hogy a remény és a bátorság képes legyőzni a legnagyobb szörnyűségeket is.

Melyik csata hozott meghatározó fordulatot a szövetségesek számára a II. világháború végső kimenetelét illetően?

Miért történhettek meg a holokauszt szörnyűségei?

Hogyan járult hozzá a II. világháború az európai nagyhatalmak meggyengüléséhez, és miképp teremtett lehetőségeket új erőközpontok kialakulásához?

A Második Világháború Nagykönyve egy kiválóan megfogalmazott, olvasmányos stílusban íródott mű, mely szakszerű válaszokat kínál nem csupán a háború fő csatáira és eseményeire vonatkozóan, hanem számos más kérdésre is, feltárva a politikai, stratégiai és technológiai hátteret. Gazdag képi anyagával, grafikonjaival és egyéb ábráival részletesen mutatja be ezt a fájdalmas, ugyanakkor heroikus időszakot, segítve a teljes kép megértését, beleértve azt, hogy hol, mikor, mi, miért és hogyan történt.

Ez a kiadvány nemcsak informatív, hanem vizuálisan is lenyűgöző, könnyen érthető formában prezentálva a téma komplexitását. Különösen hasznos és vonzó lehet diákok számára, akik érdeklődnek a történelem iránt, és mélyebb betekintést szeretnének nyerni a második világháború eseményeibe. Ugyanakkor a könyv számos új részlettel és összefüggéssel szolgálhat azoknak, akik már jártasak a témában, valamint olyan oktatóknak és kutatóknak, akik még a korszakot ismerőként is folyamatosan szeretnék bővíteni ismereteiket.

Hogyan alakult ki Orbán Viktor legyőzhetetlen és messianisztikus vezetői imázsa?

Miként ejtette foglyul egy szűk politikai elit a gazdaságot, a bankrendszert, a médiát és az államot?

Miért lehet sikeres taktika a politikai kereszténység, az ellenségképgyártás és a hintapolitika?

Milyen külföldi minták, példaképek és szakértőgárda áll a populista propagandagépezet mögött?


A kommunizmus bukása Magyarországnak egyedülálló lehetőséget kínált a demokrácia és a jólét kiépítésére. Azonban az ország vezetése ezt a lehetőséget szinte azonnal elszalasztotta. A Fidesz fiatal demokratái, akik az alapítás után a centrista liberális eszmék hívei voltak, értetlenül álltak Orbán Viktor radikális fordulata előtt.

Szelényi Zsuzsanna is közéjük tartozott. Aktívan részt vett a rendszerváltás alakításában a Fidesz korai éveiben, de a párt jobboldali elmozdulása miatt kénytelen volt kilépni. Könyvében átfogó és lényegretörő elemzést nyújt az elmúlt három évtized politikai, gazdasági és társadalmi folyamatairól. Alapos kutatások és személyes élmények alapján mutatja be a kritikát nem tűrő állampárt felemelkedését, a politika korrupcióra és megosztásra alapozott térnyerését, valamint a jogállam lebontását.

A könyv részletesen bemutatja Orbán Viktor pragmatizmusának hátterét is, megértetve, miért változott oroszellenességből oroszbaráttá, befogadóból kirekesztővé. Részletesen tárgyalja az aktív kordonbontástól a szimbolikus politizálásig vezető utat.

A Szétzilált ország nemcsak leleplezi, hogyan szolgálja a politika valójában a szűk kör egyéni érdekeit és meggazdagodását, hanem optimista víziót is felvázol a demokrácia helyreállítására. A könyv reményt kelt abban, hogy a tanulságokból merítve egy civilizált, képzett közösség létrehozásával újra felépíthetjük a demokratikus alapokat.


„Szelényi Zsuzsa részt vevő megfigyelőként írt könyve személyes hangvételű, nagyívű áttekintés a magyarországi demokrácia születéséről és leépüléséről. Az ideológiától a gazdaságon át a külpolitikáig aprólékos adatok és a szereplőkkel kapcsolatos empatikus meglátások alapján áll össze az a magyar történet, amit az évek során átélni, majd a könyvben egyben elolvasni egyaránt mélyen megrendítő tapasztalat.”

Győrffy Dóra, politológus-közgazdász, egyetemi tanár, az MTA doktora


„Szelényi Zsuzsa könyve az eddigi egyik legértékesebb hozzájárulás az Orbán-rendszer megértéséhez. […] Nagy szolgálatot tehet a hazai közönségnek: talán az első olyan nagyobb munka, amely érthetően, élvezetesen megírva, de közben történeti és jelenbeli összefüggéseiben, az európai politikát is párhuzamosan értékelve, szerteágazó tudással tárja fel a mindegyikünk életét befolyásoló politikai valóságot, amit kevesen hoznak létre, de sokan – végső soron közösen – engedünk formálódni.”

dr. Béndek Péter, filozófus

„A bizánci mozaikok készítőinek időnként le kellett mászniuk az állványról, hogy lássák, mit alkottak. Szelényi Zsuzsanna megtette ezt helyettünk. Az egykori ősfideszes képes a legközelebbi ismerőjeként is távolról tekinteni az országra és Orbán Viktor rendszerére. Lendületesen, mégsem kapkodva kísér végig az elmúlt bő három évtizeden, és segít megfejteni, helyükre tenni a közelről disszonánsnak tűnő, ellentmondásos elemeket is.”

Gergely Márton, a HVG főszerkesztője

A szerzőről:

Szelényi Zsuzsanna a nemzetközi kapcsolatok szakértője, demokrácia kutató, korábbi országgyűlési képviselő, a Közép-Európai Egyetem (CEU) Demokrácia Intézetének programigazgatója. Tanulmányait az ELTE-n, a Budapesti Közgazdasági Tudományegyetemen, valamint a bostoni Tufts Egyetemen végezte. A rendszerváltás után a Fidesz tagja és országgyűlési képviselője, később az Együtt egyik alapítója és országgyűlési képviselője volt. Tizenöt éven át tevékenykedett az Európa Tanács tisztviselőjeként. A berlini Robert Bosch Academy Richard von Weizsäcker ösztöndíjasa volt. Könyve Tainted Democracy – Viktor Orbán and the Subversion of Hungary címmel az Egyesült Királyságban is megjelent.

Wim Aloserij egy átlagos holland férfi, aki a második világháború során váratlanul a történelem sötét forgatagába került, annak ellenére, hogy nem volt politikai aktivista, sem vallási vagy identitásbeli okok miatt üldözött. Három koncentrációs tábort élt túl, valamint a Cap Arcona német börtönhajó bombázását, amelyek a háború legkegyetlenebb eseményei közé tartoznak. Nehéz életkörülményei ellenére döntéseit mindig az emberiesség és a tisztesség vezérelte, segítette társait, és a háború után is képes volt új életet építeni családjának anélkül, hogy gyűlöletet táplált volna a múlt eseményei iránt.

Az „Az utolsó túlélő” című könyv megrázó, őszinte képet fest a háborús hátország embertelen valóságáról, a koncentrációs táborok abszurd és kegyetlen rendszeréről, valamint az üldözöttek mindennapi félelmeiről. Aloserij évtizedekig nem beszélt a megpróbáltatásairól, de a könyv szerzője személyes interjúk és közös táborlátogatások révén dokumentálta történetét, eredeti fotókkal kiegészítve. Ez az élettörténet nem csupán a fizikai túlélésről szól, hanem az emberi lélek hihetetlen erejéről és a megbocsátás, valamint az újrakezdés képességéről is.

A második világháború alatt Hollandiában a Brilleslijper testvérpár, Lien és Janny, kiemelkedően fontos szerepet játszott az ellenállási mozgalomban. Tevékenységük közé tartozott hamis okmányok készítése, röpiratok terjesztése és egy titkos menedékhely, a „Magas Fészek” üzemeltetése egy eldugott erdei házban. Itt nem csak partizánoknak nyújtottak rejteket, hanem elismert művészeknek is, létrehozva ezzel egy reményt és összetartozást sugárzó közösséget. Tragikus fordulatként a helyet azonban felfedték, és a testvérek Auschwitzba deportálták – ugyanazzal a transzporttal, amely Anne és Margot Frankot is. A tábori élet poklában a testvérek szoros kapcsolatot ápoltak a Frank lányokkal, és a szenvedés ellenére sem veszítették el emberiességüket és reményüket.

A "Nővérek Auschwitzban" című könyv a Brilleslijper testvérek életét és a holland ellenállás történetét dolgozza fel a második világháború poklában. A szerző által használt családtörténeti források, kordokumentumok és eredeti fotók együttesen adják vissza az eseményeket, amikor a veszély ellenére is sokan vállalták az életük kockáztatását, hogy segítsenek a nácizmus áldozatain. A mű kiemeli a bátorság, a szolidaritás és a szeretet erejét a legborzalmasabb körülmények között is, méltó tiszteletadással a Brilleslijper testvérek és az ellenálló mozgalom tagjainak emlékének.

A történelemhamisítás mindenütt jelen van, a II. világháború eseményeitől és a „nagy emberek” legendáitól kezdve egészen a curry származásának kérdéséig és a családi mítoszokig. Lincoln nem hitt abban, hogy minden ember egyenlőnek született, az aztékokat nem mészárolták le a spanyol konkvisztádorok, és Churchill sem volt olyan elvhű államférfi, mint amilyennek gondoljuk.

Otto English, újságíró a történelem kisebb-nagyobb hazugságait vizsgálja meg, hogy megmutassa, miként manipulálják a jelenünket a múlt koholmányai. Sok minden, amit történelmi ténynek tekintünk, valójában fikció. A könyv fanyar humorral és közvetlen stílusban tárgyalja a nagyon is összetett témát: a történelmet és a történetmesélést. Nemcsak rámutat azokra a hazugságokra, amelyeket a múlt igazságaiként meséltek nekünk, de feltárja azt is, miként formálódtak ezek a hiedelmek az idők során.

A "Hamisított történelem" című könyv rávilágít arra, hogy a történelmi tények gyakran átalakulnak, és hogy ez a folyamat hogyan befolyásolja a jelenünket. English módszeresen elemzi, hogyan születnek és terjednek a történelmi hazugságok, és milyen hatással vannak a kollektív emlékezetre. A könyv olvasása közben ráébredhetünk arra, hogy a történelem sokkal inkább a hatalmi érdekek és a társadalmi narratívák játékszere, mint azt korábban gondoltuk.

Ez az olvasmány mindenki számára tartogat új felismeréseket, akár még a történészek számára is. English munkája arra ösztönöz, hogy kritikus szemmel tekintsünk a történelemre és a történetekre, amelyeket tanítanak nekünk. A "Hamisított történelem" nemcsak a múlt eseményeinek újragondolására késztet, hanem arra is, hogy jobban megértsük, miként alakítják a múltat a jelen érdekei és hiedelmei.

„A birkenaui munkatáborból írok neked, ahol jelenleg tartózkodom. Egészséges vagyok, dolgozom, és várom a híreidet.”

A II. világháború idején a koncentrációs táborok foglyai részt vehettek a Briefaktion nevű propagandaprogramban, amely lehetővé tette számukra, hogy szigorúan szabályozott körülmények között leveleket küldjenek hozzátartozóiknak. 1942 és 1945 között, több ezer ilyen levelet írtak és kaptak azokra választ is szintén szabályozott formában.

Karen Taieb történész munkájában huszonkét fogoly élettörténetét tárja fel az olvasó számára, beleértve azoknak a leveleknek a történetét is, amelyek a háború előtti életükről, családjukról, és elfogásuk körülményeiről szólnak. Ezek a levelek – melyek szerencsés esetekben átcsúsztak a cenzúrán – betekintést engednek abba, hogyan élték meg a foglyok a mindennapos kínzásokat, a nélkülözést, és hogyan merítettek erőt a gondolatból, hogy szeretteik talán biztonságban vannak. A felszabadulás utáni levelek már a túlélők mély fájdalmáról, a szeretteik elvesztése miatti bűntudatról, és a nácik iránti haragról szólnak. E levélváltások kegyetlen időkből származnak, mégis az emberi kapcsolódás mély és megható dokumentumai.

„Minden egyes új levél fontos, mert feltár egy életet, egy sorsot, visszaadja a méltóságát egy embernek, aki nem csak egy név az emlékfalon. Ezek a levelek lehetőséget kínálnak arra, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljünk az eltűntekkel: a saját kezükkel írt sorok életük egy pillanatáról adnak tudósítást, és sajnos sokakról ez az utolsó nyomunk.”

Az Auschwitz–Birkenaui koncentrációs táborban egy különleges varroda működött, ahol huszonöt, főként szlovák és magyar származású zsidó nő luxusruházatot készített a náci vezetők feleségei és lányai számára. Ez a varroda a táborparancsnok villájában helyezkedett el, ahol az idilli kert és a finom anyagok nyújtotta látszatélet éles ellentétben állt a varrónők valóságos helyzetével: embertelen körülmények között, életben maradásuk reményében dolgoztak.

Lucy Adlington könyve a túlélőkkel folytatott interjúkon és történelmi dokumentumokon alapul. Bemutatja ezen bátor nők életét, akik a szakmájuk iránti szenvedélyükkel és egymás iránti elkötelezettségükkel, valamint a tábori ellenállásban való részvételükkel harcoltak a túlélésért. A szerző által leírt történetek bemutatják, hogy a harmadik birodalom külső fényűzése milyen sötét valóságot rejtett, és egyúttal az emberi kitartás és összetartás erejét is hirdetik. Adlington munkája nemcsak a holokauszt új fejezetét tárja fel, hanem a történelmi igazságtétel fontosságát is hangsúlyozza, méltó tisztelegve azok előtt a nők előtt, akiknek a története eddig rejtve maradt.

„Ma, amikor a dezinformáció mindenható, amikor a szélsőjobb világszerte feljövőben van, a történelmi transzparencia mindennél fontosabb. Mindez azonban valahogy nem érinti Németország legendás iparmágnásait. Az ő sötét örökségük rejtve maradt. Ez a könyv, a maga csekély lehetőségeihez mérten igyekszik ezt a hibát korrigálni.”

Hogyan alapozta meg a zsidó vagyon jogtalan megszerzése, valamint a kényszer- és rabszolgamunka olyan ma is jól ismert német vállalatok üzleti befolyását, mint az Allianz, a Siemens, a Porsche, az Oetker és a BMW? Miként segítette az üzleti elit, akár kényszerből, akár meggyőződésből, Hitler terjeszkedését és hatalmi politikáját? Miért hunyt szemet a történelmi bűnök felett a háború után az Egyesült Államok?

A német iparmágnások, akik kisajátították a privátbankokat, áruval és fegyverekkel látták el a hadsereget, és mindent megtettek profitjuk maximalizálásáért, közvetve vagy közvetlenül támogatták a náci törekvéseket. David de Jong oknyomozó újságíró mérföldkőnek számító művében a véres pénz nyomába ered, és korábban fel nem dolgozott dokumentumokra és forrásokra hagyatkozva feltárja Németország leggazdagabb üzleti dinasztiáinak történetét. Egyedülálló kötete azzal a szándékkal született, hogy végre napvilágra kerüljön a német és a világgazdaság egyik legsötétebb, elhallgatott fejezete.

David de Jong korábban a Bloomberg Newsnál dolgozott újságíróként, ahol főként az európai bankrendszerrel, az amszterdami pénzügyekkel, a rejtett vagyonokkal és a milliárdosok anyagi javaival foglalkozott. Írásai megjelentek a Bloomberg Businessweekben, a The Wall Street Journalban és a Dutch Financial Dailyben is. Holland születésű, jelenleg Tel-Avivban él. Miközben ezt a könyvet írta, négy éven át Berlinből tudósított.

„Hitler és Németország sohasem volt egy és ugyanaz.”

Amikor a kegyetlen elnyomó rezsim 1933 után átvette a hatalmat, a németek azon része, akik közül a többség – nagyjából 20 millióan, a lakosság kétharmada – soha nem szavazott a nemzetiszocialistákra, igyekezett meglapulni és óvni a családját. Vidékre költöztek vagy színleg támogatták a rendszert, miközben a náci propaganda és az álhírek közepette próbálták kitalálni, mi zajlik valójában a Harmadik Birodalomban.

Az állandó fenyegetettség és létbizonytalanság ellenére sok hétköznapi ember mégis erőt merített az ellenállás valamilyen formájához, bár tudta, hogy ezzel akár az életét is kockáztatja. Többen voltak a bátor ellenállók, mint amennyiről a hivatalos statisztikák szólnak: tanárok, ügyvédek, gyári munkások, háztartásbeliek, boltosok, egyházi emberek, szakszervezeti tagok, katonatisztek, arisztokraták.

Míg a korabeli ellenállási mozgalmaknak komoly szakirodalmuk van, Catrine Clay most hat páratlan életúton keresztül elsőként mutatja be a német ellenállás egyéni formáit is. Korabeli

emlékiratokon, feljegyzéseken, fényképeken és visszaemlékezéseken alapuló, szépirodalmi igényességgel megírt könyvében végigkövethetjük azoknak a jó németeknek a sorsát, akik megszenvedték a nemzetiszocialista diktatúra, majd a nácik által kirobbantott háború éveit, és végül a bűntudattal és vádaskodással terhelt időszakot a háború után.

„A náci rémtettek zsidó áldozatai és azok a balszerencsés hadifoglyok, akik mindezeknek tanúi voltak, megérdemlik, hogy hallathassák a hangjukat.”

Az Auschwitz haláltábor leginkább vallási és etnikai alapon fogvatartott áldozatairól szóló beszámolók jól ismertek, ám kevésbé közismert, hogy itt hadifoglyokat is őriztek. Colin Rushton hiánypótló írásában Arthur Dodd és más elfeledett brit katonák történetét meséli el, akik közül sokan közel két évet töltöttek a minden képzeletet felülmúló borzalmas munka- és életkörülmények között. Ezek a katonák bár folyamatos veszélyben éltek, mégis megőrizték emberiességüket és gyakran saját életüket kockáztatva nyújtottak segítséget a náluk még nyomorúságosabb helyzetben lévő, az auschwitzi hierarchia alján elhelyezkedő zsidó raboknak. Ételt és ruhát juttattak nekik, és a lengyel partizánokkal együttműködve támogatták szökési kísérleteiket.

A háborút követően, noha életük végéig kísértették őket a látott borzalmak, semmilyen jóvátételben vagy pszichológiai támogatásban nem részesültek. "Az Auschwitzi szabotőrök" könyv olvasmányosan tárja fel ezt a kevéssé ismert történelmi epizódot, tisztelegve azoknak a bátor hadifoglyoknak, akik hősies tetteikkel tanúságot tettek emberségükről. Ez a mű nem csupán a történelem egy új fejezetét ismerteti meg olvasóival, hanem méltó emléket állít Auschwitz szabotőr hadifoglyainak.

Rutger Bregman holland történész-író nemzetközi bestsellere új szemszögből mutatja be az emberi történelem elmúlt 200 ezer évét.

Nagy gondolkodóink az ókortól napjainkig szinte mind arra tanítanak, hogy az ember természettől fogva rossz, és elsősorban az önérdek vezérli. Ez a meggyőződés mélyen gyökeret vert a nyugati kultúrában: ugyanúgy tükröződik az újságok szalagcímeiben, mint az életünket szabályozó törvényekben.

De lehet, hogy mégsem igaz?

Az Emberiség számos példát hoz arra, hogy valójában jobban hajlunk az együttműködésre, mint a versengésre. A Legyek ura és a híres stanfordi börtönkísérlet valódi története, Mandela kiegyezése az apartheid híveivel, az ellenségek között szövődő frontbarátságok mind igazolják, hogy az ember eredendően jó, barátságos lény. Hogy ennek épp az ellenkezőjét hitették el velünk, súlyos következményekkel járt: ha a legrosszabbat feltételezzük, tényleg a legrosszabbat hozzuk ki egymásból a politikában és az élet más területein. Ha viszont hiszünk az emberi jóságban és önzetlenségben, azzal lehetőséget teremthenünk társadalmunk radikális átalakítására.

Daniel H. Pink, az Eladni emberi dolog és a Mikor - A tökéletes időzítés tudományos titkai szerzője

Adam Grant, az Adni és kapni – A siker rejtett dinamikája szerzője

The New Yorker

RUTGER BREGMAN Európa egyik legkiemelkedőbb fiatal történésze. Az Utópia realistáknak (Utopia for Realists) a The Sunday Times és a The New York Times sikerkönyve volt, és hollandról 32 nyelvre fordították le.

A The Correspondentnél végzett munkájáért kétszer jelölték a rangos European Press Prize-ra (Európai sajtódíjra). Cikkei a The Washington Post és a The Guardian hasábjain is megjelentek.

„A szegénység nem jellemhiba, hanem pénzhiány” (Poverty isn’t a lack of character; it’s a lack of cash) című TED-előadását több mint 3 millióan nézték meg.

1942. március 25-én egy meghatározó és szomorú esemény zajlott le a szlovákiai Poprádon, , amikor majdnem ezer részint tizenéves fiatal zsidó lány szállt vonatra. Legszebb ruháikban, szívükben kalandvággyal és hazaszeretettel abban a hitben indultak el, hogy csupán néhány hónapon át kell egy gyárban dolgozniuk, hogy hozzájáruljanak országuk erőfeszítéseihez. Azonban a valóság sokkal sötétebb volt, mint amire számítottak: egyenesen Auschwitz koncentrációs táborába szállították őket.

A fiatal lányok, akiknek élete még csak most kezdődött volna el, szembesülni kényszerültek a szinte biztos halállal. Nem csupán zsidó származásuk, hanem női mivoltuk miatt is rendkívül kiszolgáltatott helyzetben találták magukat. Embertelen körülmények között éltek napról napra, szörnyű megaláztatások és kegyetlenségek áldozatai lettek, miközben szemtanúi voltak, és közben látták meghalni családtagjaikat, szeretteiket. Az eredeti 999 ártatlan leány közül csupán néhányan maradhattak életben, akiknek története a túlélés hihetetlen krónikáját jegyzi.

A túlélőkkel, szemtanúkkal, a deportáltak rokonaival és történészekkel készült személyes interjúk alapján megírt történet nem csupán a holokauszt egyik megrázó epizódját tárja fel, hanem a nők történelmében is mély nyomot hagyó tragédiát dokumentál. Ezek a beszámolók nem csak a múlt borzalmait idézik fel, hanem emlékeztetnek bennünket az emberi lélek rendíthetetlen erejére és a túlélésért folytatott harcra.

Mit üzennek számunkra a próféciák a mindennapokban? Hogyan tanítanak minket Jézus példabeszédei az emberi kapcsolatok és az erkölcs fontosságára? A Biblia történetei és csodái nemcsak a múlt eseményeit idézik fel, hanem örökérvényű tanulságokkal is szolgálnak. A hit példája és ereje különösen fontos lehet, amikor kiszolgáltatottak vagyunk, vagy amikor olyan erőkkel szembesülünk, amelyek meghaladják az egyéni képességeinket. A bibliai történetek tükrében érthetőbbé válik az a kérdés is, hogy mi lehet a célja és jelentősége a hitnek az emberi élet szempontjából.

A Biblia azonban nem csupán a keresztény hit alapja. Más világvallások is sok közös erkölcsi alapelvet képviselnek, és a Biblia számos tanítása univerzális értékeket hordoz: ilyen például az irgalmasság, a szeretet és a megbocsátás fontossága, amelyek minden közösségben alapvető erkölcsi erények. A Biblia nagy kérdéseire adott válaszok sokszor a nagy világvallások által is elfogadott értékeket közvetítenek, ami hidat képez a különböző kultúrák és vallási nézetek között.

A Biblia nagykönyve átfogó útmutatást nyújt az Ó- és az Újszövetség történeteinek megértéséhez. Számtalan idézettel és illusztrációval gazdagítja az olvasót, megmutatva, hogyan hatott a kereszténység a történelem és az európai kultúra alakulására. A könyv felépítése egyszerre érthető és mélyenszántó, különösen, ahogy bemutatja a Biblia szépirodalmi vonulatát, mint például a benne megjelenő szerelmi költészetet. E gazdag szövegek és tanítások által a Biblia nagykönyve közelebb visz minket az egyistenhit és a keresztény hagyomány mélyebb megértéséhez, és segít felfedezni, miként teheti szebbé életünket a hit.

Hogyan képzelték az ősi egyiptomiak az Alvilágot?

Miért nem tántorította el semmi a fortélyos Mauit?

Mi a költészet mézsöre, és mi lett azokkal, akik ittak belőle?

Hogyan született Ganésa? Mi történt a majomkirállyal?

Hogyan bosszulta meg Oresztész Agamemnónt?

A mítoszok többek egyszerű meséknél; olyan történetek, amelyekben a különböző kultúrák az élet nagy kérdéseire adnak csodálatos, tanulságos válaszokat. Ezek a történetek mély értelmet hordoznak, és segítenek megérteni az emberi létezés alapvető kérdéseit.
"A mitológia nagykönyve" képekkel illusztrálva meséli el az egyes népek misztikus karaktereinek színes történeteit. Ezek a történetek generációkon keresztül különös erőt jelentettek a közösségek számára, és szórakoztató módon engednek bepillantást a társadalmi fejlődés rejtelmeibe. A könyv nemcsak bemutatja a különböző mitológiák gazdag világát, hanem rávilágít arra is, hogyan formálták ezek a történetek az emberi kultúrát és közösségeket.

Az 1960-as évek elején John F. Kennedy, a korszak férfiideálja és az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke, óriási népszerűségnek örvend. Felesége, Jackie pedig bájával, stílusérzékével ejti rabul a világot. Kennedy elnöksége sikerre ítéltetett, akárcsak az Arthur-legendában Camelot városa: az idilli boldogság oázisa reményt és optimizmust jelent a hidegháború sivatagában.

Ám ötven évvel ezelőtt, 1963. november 22-én a dallasi puskalövések az egész nemzetet megrendítik, napokig szomorúság és zavartság uralkodik az országban.

Mi történt? Ki ölte meg az elnököt? Milyen erők állhattak a háttérben? Sokféle találgatás kelt szárnyra azóta. A hidegháború kiéleződésével Kennedy több befolyásos ellenfelet is szerzett magának, például Nyikita Hruscsov szovjet vezetőt, Fidel Castro kubai diktátort és Allen Dullast, a CIA igazgatóját. Ezen kívül bátyja, Robert Kennedy igazságügy-miniszter szigorú intézkedései a szervezett bűnözés felszámolására tovább növelte azok számát, akik szerettek volna leszámolni az elnökkel.

Százötven éve Abraham Lincoln, az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke törvényileg eltörli a rabszolgaságot, majd 1865 tavaszán a véres amerikai polgárháborúban az unió győzedelmeskedik a Konföderáció felett.

A megosztott nemzet demokratikus egységének megteremtéséért azonban életével fizet az elnök. John Wilkes Booth - a korszak kedvelt színésze, a nők bálványa, a meggyőződéses és javíthatatlan rasszista - a Washingtonban zajló hazafias ünnepségsorozat alatt a Ford Színházban hidegvérrel agyonlövi.

Az újságíró-történész szerzőpáros korabeli feljegyzések és dokumentumok alapján tárja fel az összeesküvés és a merénylet eddig ismeretlen indítékait, és nemcsak az áldozat, hanem a gyilkos szemszögéből is bemutatja az események hátterét. A magával ragadó történelmi krimiben nyomon követhetjük a gyilkosság és az azt követő hajsza minden részletét.