Létezik-e természetes szépség?

Természetesen igen! De szépnek látunk-e mindent, ami természetes? Bizonyára nem. Sőt! Amellett, hogy a természetesség ma már számottevő, mondhatjuk, meghatározó trenddé vált életmódunkban, még mindig rengeteg kérdés merül fel azzal kapcsolatban, minden jó-e, megfelelő-e nekünk, ami természetes vagy adott. Nem beszélve arról, hogy a természetesség sok esetben látszat is lehet, miközben sok munka és odafigyelés, gondoskodás rejlik mögötte. Pláne, ha az esztétikum oldaláról próbáljuk vizsgálni, hiszen az, hogy mit látunk szépnek – az egészségeset, a vonzót, a harmonikust, a klasszikus arányokat, a ragyogást, a belső kisugárzást vagy épp az átlagostól eltérőt, a különlegeset – szinte egyáltalán nem értelmezhető objektív kategóriákban, csupán szubjektíven egyénre, kultúrára, társadalmi közegre, megegyezésre és ízlésre szabva. Ezért is találtuk olyan izgalmasnak, hogy felfedezzük, mi mindent kell tudnunk és tennünk azért, hogy „csupán” természetünkből fakadóan szépnek érezzük, lássuk magunkat– no, és persze nem mellékesen, mások is ilyennek lássanak minket.

A tartalomból:

Szeretem a kihívásokat, csak a gyávák futamodnak meg!
Interjú: Ónodi Eszter

Egyszerűen természetes, bonyolultan szép
Milyen tényezőktől függ, mit tartunk esztétikusnak?

„A semmilyen bármilyen lehet”
Kérdezz–felelek: Balsai Móni

A család az család

- némelyik gömbölyű, puha, meleget adó, másik szikár, szigorú, egyenes vonalú. Van szivárványtól sokszínű, kedves, szűkös, részrehajló, van egytagú, van kéttagú, van megszámlálhatatlan tagtól folyton túlcsorduló. Egy kihúzott derékkal pózoló, egy hajlott hátból hidat formázó, akad pimasz, míg más tisztelettudó. Haladó szellemű, formabontó, újra és újra széttartó, vagy keresztben mindig, mégis egymásba kapaszkodó.
A család az család – oly színes, sokféle és állandó változó, mint mi magunk, hullámzó, mint érzéseink, amelyeket szeretteink iránt táplálunk. A család az minden hozzánk tartozó, legyen az jó, rossz, alkotó vagy romboló.
A család az minden, csak nem definíció.

A tartalomból:

Családi kirakós
Újratervezés válás után

Családi üröm
Gyerekeikkel pózoló celebek a közösségi médiában

Álarcok nélkül
Úton a szerető család felé

Szerencsére mára már divat (is) lett a környezettudatos életmód, az öko- és biotermékek vásárlása, a piacozás, a vászonzsákolás, a second hand, a szelektív, a recycling, az upcycling – szóval mindenképpen öröm, hogy a fenntarthatóság sok-sok eleme kezd egyre inkább a mindennapjaink, akár kötelező, részévé válni. Véletlenül se kárhoztassuk azokat, akik bármit is „csak divatból” tesznek mindezért – sőt bátorítsuk, saját tapasztalatainkkal támogassuk őket, hogy a szemléletváltás lassanként életük szerves részévé válhasson. Magazinunkban számos olyan inspiráló történetet gyűjtöttünk össze, amik egyértelműen megmutatják, hogy a kis lépésekből hogyan lehet építkezni, és a kezdetben csak egy egyszerű szokás megváltoztatásától hogyan juthatunk el szűkebb és tágabb környezetünk hatékony formálásáig. Ahogy címlapinterjúnkban Jane Goodall is megerősítette, ha magunk körül rendbe tesszük dolgainkat, sikeresen leküzdhetjük a klímaszorongásunkat, és máris találunk rengeteg tennivalót.

Sorsunk és életünk, testünk és lelkünk ezernyi szállal kötődik az előző generációk sorához. Női létünk, szerepeink – egyáltalán az, hogyan érezzük magunkat a testünkben – anyáink, nagyanyáink, dédanyáink történeteit, érzéseit, titkait és küzdelmeit hordozzák. Tudatos vagy tudattalan kapcsolódásunk finom, de annál erősebb hálóval sző körül bennünket – időnként gúzsba köt, máskor megtart és támogat. Hogyan értelmezzük, mit teszünk generációs örökségünkkel, miközben letűnt korok nyomait őrizzük a tetten ért mozdulatokban, az újra elismételt mondatokban, az elhallgatott történetek töredékeiben, legendás életekben és hitekben? Radikálisan megváltozott világunkban sokszor elakadnak ezek a minták, válaszaink kiüresednek, problémáink időről időre megoldást követelnek. Ráadásul modern női létünk újabb és újabb kihívások elé állít, társadalmunk diktál és visszahúz, esetenként pedig előrelök az új ismeretlen felé. Magunknak kell tehát meghatároznunk, mivel és hogyan élünk, dacára a makacs generációs hálózatnak, szét kell válogatnunk az érvényes és érvénytelen mintákat – a gyökereket, amelyek táplálnak, a terheket, amelyek nem a mi életünkhöz tartoznak. Csak így fogalmazhatjuk újra, kik vagyunk mi a generációk sorában, és milyen kereteket hagyunk örökül lányainknak.

A tartalomból:

„Anyámtól azt tanultam, a szabadsághoz gerinc kell”
Interjú: Hernádi Judit és Tarján Zsófia

Nem csak az lehet szép, ami tökéletes
Pataki Ági, Rábaközi Andrea, Mihalik Enikő

Keresztút előtt
Tippek a megfelelő döntéshez

Divatok és választások
Nőideálok az elmúlt 100 évben

App-ok helyett
Hogyan támogassuk a COVID-generációt?

Néha ránk parancsol az élet, változtatni kell – ahogy azt az utóbbi időben mindannyian megtapasztalhattuk. Fejlődnünk kellett akár akartuk, akár nem, és ez hozott jó sok negatív és pozitív tapasztalatot is. Szinte észrevétlenül oldottuk meg a kényszerű feladatokat, feleltünk meg a legújabb kihívásoknak a munka és a magánélet terén egyaránt. Pillanatok alatt telepítettük haza irodánkat, perceken belül váltottunk szülőből, társból munkatárssá, egyensúlyoztunk a sokféle projektmenedzsment között. Mindeközben óhatatlanul – és drasztikusan – megváltoztak társadalmi, társasági viszonyaink is, át kellett szervezni és értékelni családi és baráti kapcsolatainkat, és nem ritkán még teljesen új közösségi szerepeket is felvállaltunk. Fejlődtünk, tanultunk, számot vetettünk, újraterveztünk folyamatosan anélkül, hogy lett volna időnk rákészülni, döntéseket mérlegelni, célokat kijelölni. Nagy levegőt vettünk, és ugrottunk az ismeretlenbe, a szokatlanba. Ha visszatekintünk az elmúlt időszakra, talán érdemes azt is átértékelnünk, amit eddig a fejlődésről gondoltunk: nem csupán nagy lépésekkel, nagy elhatározásokkal, nagy irányváltásokkal lehet haladni a fejlődés útján. Sokkal inkább természetes folyamat, ami apró tevékenységekből, hétköznapi szokások átértékeléséből, feladatmegoldásokból, odafigyelésből építkezik. És legfőképpen: nem egyedül, hanem együtt fejlődünk a leginkább.

A tartalomból:

„Olyan könyvre van szükségünk, ami beszippant”

Interjú: Szabados Ágnes

Az arany középút 

A jövő új munkahelye: a hibrid 

Okosan helyettesíteni 

Fő irányelvek egészségtudatosan táplálkozóknak 

Gyerekkel vagy gyerek nélkül? 

Újraértelmezett felelősség  

Nemeim és igeneim 

 Fordulópontok keresztmetszetében 

Megjelent a HVG Extra A Nő magazin legújabb száma amelynek fókuszában a VÁLTOZÁS áll. Hirtelen, gyorsan és drasztikusan változott meg az életünk az elmúlt hónapok során. Azonnal reagálnunk kellett, nem tűrt halasztást a változás, nem maradt idő mérlegelni, előre tervezni, felmérni.

A tartalomból:

• „Pihenés nélkül nem tudunk hatékonyak maradni” - Interjú: Viszkok Fruzsi

• Találd meg az erőt a vált(oz)ásban! - Tippek a sikeres szakmai újrakezdéshez.

• Gyerekek prés alatt - Amikor eltérő értékrendek ütköznek a családban.

• Stresszoldás egyszerűen: 6+1 mozgástipp házi használatra

• Kapkodás nélkül dinamikusan - Hogyan egyeztessük össze a munkát a családdal?

• Változtass egyszerűen a konyhában - Praktikus ötletek, amelyekkel véded a környezeted.

Ma talán mindennél inkább szükségünk van hősökre. Mintaadókra, példaképekre, támogatókra, mesterekre, mentorokra. Nemcsak mesebeliekre, hanem igaziakra. A tettek embereire, akikhez csatlakozni lehet, akik kiállnak, akik hallatják a hangjukat. A mindennapok hőseire, akik nehézségeik, félelmeik ellenére rendületlenül teszik azt, amit tenniük kell. A határátlépőkre, akik arra biztatnak, lehet másképp. Lehet változás. Lehet változtatni a gondolkodásmódunkon, a környezetünkön. Mindehhez a bizonytalanság korában leginkább szükségünk van egymásra. Együttérzésre, empátiára, elkötelezettségre. Megújult lapunk szerzői, történetei arról mesélnek, milyen sokan vagyunk, akik magunk vagy mások számára hősökké válhatunk.

A tartalomból:

Merni vagy nem merni? - Újító ötletek, és a mögöttük lévő kitartás
Új kapuk a koronaválság idején - Hazai jó példák
Apró hatásos tettek
Nézzünk a hősök mögé - Megbénít vagy inspirál az összehasonlítás
Öt nő, akik a tévében váltak igazi hősökké

Kapcsolódjunk!

Nem vagy egyedül - sokszor ez a tudat is elég ahhoz, hogy átlendüljünk hétköznapi nehézségeinken, vagy épp kiutat jelentő reményt kapjunk problémás élethelyzetünkben.
Akár már egy igaz, őszinte együtt érző kapcsolat is elég ahhoz, hogy életünk új irányt vegyen, vagy csupán egyetlen tekintet, gesztus, mondat árulkodhat arról, hogy látlak, értelek, veled vagyok. És vajon hányszor nyújtunk mi magunk hasonlókat? Mit jelent számunkra a kiállás – önmagunkért és másokért - , és mit jelent a szolidaritás? Mit érzünk, és mit teszünk érte a szerepeinkben, nőként, emberként?

A tartalomból:

• Interjú Szamosi Zsófia színésznővel
• Anyaélet a közösségi hálón
• Együtt erősek vagyunk - Hatékony közösségi szerveződések
• Az emberek nem a szegénységbe halnak bele, hanem a közönybe
• Receptkönyvvel a társadalmi változásért
• Mitől erősödhet a munkahelyen a nők közötti szolidaritás
• A pletyka megsemmisítő ereje
• Közösségépítés a nulláról

Minták szerint élünk?

Mintáink mélyen meghatároznak minket. Tanult vagy tudattalan mintáink adják mindennapjaink dinamikáját. Azt, hogyan reagálunk, miképp viszonyulunk egymáshoz, mely megküzdési stratégiákat alkalmazzuk, de még azt is, hogyan és mennyire szeretünk, mind-mind ezek a mintázatok határozzák meg.

Ahány nő, annyiféle személyiség, egyéniség és elsősorban ember. Ám erről elég gyakran hajlamosak vagyunk megfeledkezni, és helyette szerepek, elvárások, tradíciók csapdájába esünk. Megfelelünk a nemi, a társadalmi, a családi sztereotípiáknak - legalábbis annak, amit annak vélünk -, miközben arcunk, színeink megfakulnak, erőnk ezerfelé szóródik. Honnan és hogyan ivódott ez belénk - ezt kutattuk. Hogyan lehet ebből kilépni - erről kérdeztünk nagyszerű nőket, akik vállalják önmagukat, meg merik mutatni erősségeiket és gyengeségeiket, és nőiségüket a maga teljességében igyekeznek megélni. Történetek, tapasztalatok, nézőpontok tanúskodnak a női egyéniség átható erejéről. Legyen ez az első, amit meglátunk magunkban, a tükörben. És a másikban.