Hogyan tartja hatalmon a diktátorok legújabb generációját az információ manipulálása, valamint a demokrácia színlelése?

Hitler, Sztálin és Mao az erőszakot a félelemet és az ideológiát hívták segítségül egyeduralmuk fenntartásához. Manapság azonban a tekintélyelvűség fogalmát médiatudatos „erős emberek” alakítják, akik a szavak és az érdekeiket szolgáló hírmagyarázatok mesterei. A nyílt, tömeges elnyomás helyett az olyan politikusok, mint Jair Bolsonaro, Recep Tayyip Erdogan és Orbán Viktor az információ torzításával és a demokratikus formák kijátszásával gyakorolják hatalmukat az állampolgáraik felett.

Szergej Gurjev és Daniel Treisman érdekfeszítő könyvükben a tekintélyelvűség ezen új formáját írják le, miközben bemutatják a spindiktátorok felemelkedését és kevésbé erőszakos, ám igen hatékony módszereit hatalmuk fenntartására. Ezek közül kiemelkedik a hozzáértés imázsa, a demokratikus intézmények felhasználása a demokrácia aláásására, valamint a fokozott nemzetközi szerepvállalás annak érdekében, hogy még nagyobb hírnévre és pénzügyi befolyásra tegyenek szert. A könyvből és a politikusi portrékból az is kiderül, hogy a mai tekintélyelvű vezetők miben hasonlítanak a spin doctorokra, és miben különböznek az olyan diktátoroktól, mint Kim Dzsong Un, Bassár el-Aszad, valamint Hszi Csin-ping.

Hogyan alakult ki Orbán Viktor legyőzhetetlen és messianisztikus vezetői imázsa?

Miként ejtette foglyul egy szűk politikai elit a gazdaságot, a bankrendszert, a médiát és az államot?

Miért lehet sikeres taktika a politikai kereszténység, az ellenségképgyártás és a hintapolitika?

Milyen külföldi minták, példaképek és szakértőgárda áll a populista propagandagépezet mögött?


A kommunizmus összeomlásakor Magyarországnak történelmi lehetősége adódott a tartós és virágzó demokrácia, a versenyképes gazdaság és a jólét megteremtésére. Ezt az esélyt azonban az ország vezetői szinte kezdettől elvesztegették. A Fidesz alapítása utáni időszak tehetséges, bátor fiatal demokratái még a centrista liberális, nyugatos értékrend hívei voltak, közülük sokan viszont néhány évvel később már értetlenül álltak Orbán Viktor és az őt feltétel nélkül követők pálfordulásai előtt.
Közéjük tartozott Szelényi Zsuzsanna is, aki a Fidesz első országgyűlési frakciójában ülve tevékenyen részt vett a rendszerváltás alakításában, majd a jobboldali fordulat miatt kilépett a pártból. Az elmúlt három évtized politikai, gazdasági és társadalmi folyamatait bemutató, átfogó és lényegretörő elemzését alapos kutatások és személyes élmények teszik hitelessé. Az összetett folyamatokat közérthetően bemutató könyvéből végigkövethetjük a kritikát és kompromisszumot nem tűrő állampárt felemelkedését, a korrupcióra és megosztásra alapozó politika térnyerését, a jogállamiság kereteinek lebontását, a szabad és tiszta választások ellehetetlenítését, valamint a sajtószabadság lezüllesztését.
Megismerjük továbbá Orbán pragmatizmusának hátterét, hogy miért vált oroszellenesből oroszbaráttá, befogadóból kirekesztővé, aktív kordonbontóból a szimbolikus politizálás hívévé. A hvg360 legújabb kötete, a Szétzilált ország nemcsak leleplezi, hogy a látszólag ideológiák mentén zajló politika miként szolgálja valójában egy szűk kör egyéni érdekeit és meggazdagodását, de egyben optimista vízió arról, hogy a tanulságokra építve egy civilizált, képzett, jövőbe tekintő közösséggel esélyünk lehet a demokrácia helyreállítására.


„Szelényi Zsuzsa részt vevő megfigyelőként írt könyve személyes hangvételű, nagyívű áttekintés a magyarországi demokrácia születéséről és leépüléséről. Az ideológiától a gazdaságon át a külpolitikáig aprólékos adatok és a szereplőkkel kapcsolatos empatikus meglátások alapján áll össze az a magyar történet, amit az évek során átélni, majd a könyvben egyben elolvasni egyaránt mélyen megrendítő tapasztalat.”

Győrffy Dóra, politológus-közgazdász, egyetemi tanár, az MTA doktora


„Szelényi Zsuzsa könyve az eddigi egyik legértékesebb hozzájárulás az Orbán-rendszer megértéséhez. […] Nagy szolgálatot tehet a hazai közönségnek: talán az első olyan nagyobb munka, amely érthetően, élvezetesen megírva, de közben történeti és jelenbeli összefüggéseiben, az európai politikát is párhuzamosan értékelve, szerteágazó tudással tárja fel a mindegyikünk életét befolyásoló politikai valóságot, amit kevesen hoznak létre, de sokan – végső soron közösen – engedünk formálódni.”

dr. Béndek Péter, filozófus

„A bizánci mozaikok készítőinek időnként le kellett mászniuk az állványról, hogy lássák, mit alkottak. Szelényi Zsuzsanna megtette ezt helyettünk. Az egykori ősfideszes képes a legközelebbi ismerőjeként is távolról tekinteni az országra és Orbán Viktor rendszerére. Lendületesen, mégsem kapkodva kísér végig az elmúlt bő három évtizeden, és segít megfejteni, helyükre tenni a közelről disszonánsnak tűnő, ellentmondásos elemeket is.”

Gergely Márton, a HVG főszerkesztője

A szerzőről:

Szelényi Zsuzsanna a nemzetközi kapcsolatok szakértője, demokrácia kutató, korábbi országgyűlési képviselő, a Közép-Európai Egyetem (CEU) Demokrácia Intézetének programigazgatója. Tanulmányait az ELTE-n, a Budapesti Közgazdasági Tudományegyetemen, valamint a bostoni Tufts Egyetemen végezte. A rendszerváltás után a Fidesz tagja és országgyűlési képviselője, később az Együtt egyik alapítója és országgyűlési képviselője volt. Tizenöt éven át tevékenykedett az Európa Tanács tisztviselőjeként. A berlini Robert Bosch Academy Richard von Weizsäcker ösztöndíjasa volt. Könyve Tainted Democracy – Viktor Orbán and the Subversion of Hungary címmel az Egyesült Királyságban is megjelent.

Vajon emberséges-e tömegpusztító fegyvereket bevetni annak érdekében, hogy hamarabb véget érjen egy háború?

A legtöbb katonai gondolkodó a II. világháborút meg¬előző években nem a repülőgépekben látta az áttörést. Ám idealista stratégák egy kis csoportja, a „bombázó¬maffia” radikális elképzeléssel állt elő: ha a bombázá¬sokat pontossá tennék, a háborúkat teljes egészében a levegőből lehetne megvívni, és elkerülhetnék a száraz¬földi hadseregek közötti embertelen összecsapásokat és a civil veszteséget.
Malcolm Gladwell újságíró, számos bestseller nemzet¬közileg elismert szerzőjének legújabb könyve a háború idején játszódik, mégsem háborús történet: feltűnik benne egy holland zseni és házilag készített számí¬tógépe, egy álmos alabamai légierőbázis összetartó csapata, egy brit pszichopata, a Harvard alagsorában dolgozó piromániás vegyészek, valamint a világtörté¬nelem két legelszántabb tábornoka. A Bombázómaffia lebilincselő olvasmány megszállottságról, innovációról, miközben a 20. század és a modern hadviselés egyik legnagyobb erkölcsi kérdését feszegeti.

Wim Aloserij átlagos holland férfi, nem meggyőződéses ellenálló, vallását, identitását tekintve sem tartozik a náci rezsim üldözöttei közé. Egyszerű állampolgár a németek által elfoglalt országban, aki véletlenül lesz a történelem sodró eseményeinek áldozata: megmenekül három koncentrációs táborból, majd túléli egy náci börtönhajó, a Cap Arcona bombázását. Ám mostoha életkörülményei ellenére mindvégig az alapvető emberi értékek mentén hozza meg döntéseit, segíti sorstársait, és a háború után képes gyűlölködés nélkül új életet építeni családja számára.

Az utolsó túlélő nyers őszinteséggel számol be a háborús hátország mindennapjairól, a folyamatos fenyegetettségről, az üldözöttek állandó bizonytalanságáról, a lágereket működtető abszurd hierarchiáról, szabályokról és a mérhetetlen brutalitásról. A holland holokauszttúlélő több évtizedes hallgatás után törte meg a csendet: a könyv szerzője személyes interjúk, a koncentrációs táborokban tett közös látogatások alapján, számos eredeti képpel alátámasztva rekonstruálja a férfi szívszorító életútját.

Az esetlen kis drámaszakkörösből karizmatikus varázslóvá váló Tom Felton gyerekkora minden volt, csak hétköznapi nem. Korán hírnevet szerzett, és mindössze tizenkét évesen hirtelen a rivaldafényben találta magát, amikor megkapta a Harry Potter-filmek Draco Malfoyának ikonikus szerepét.

Tom a védjegyévé vált humorral most először őszintén vall arról, milyen is volt a mozivásznon, a varázslóvilág tagjaként felnőni. Mindent elmesél a nagy áttörésről, a forgatásról, a tíz év alatt szerzett tartós barátságokról, de olvashatunk a hírnév előnyeiről és hátrányairól, és arról is, hogyan boldogult felnőttként a forgatás befejezése után.

Készüljünk a nagy találkozásra egy hús-vér varázslóval!

A második világháború idején Hollandiában egy testvérpár, Lien és Janny Brilleslijper jelentős földalatti tevékenységet folytatott. Hamis okmányokat készítettek, röpiratokat terjesztettek, és a „Magas Fészek” nevű erdei házban titkos rejtekhelyet hoztak létre, ahol a rendszer által üldözött partizánok és elismert művészek nem csupán menedékre, de összetartó és támogató közösségre, reményre is találtak. A központot azonban elárulták, a két lány Auschwitzba került ugyanazzal a transzporttal, amelyikkel Margot és Anne Frank is, akikkel a táborban szoros kapcsolatban maradtak. Az elkövetkező rettenetes hónapokban Lient és Jannyt mindentől megfosztották fogvatartóik, de kitartásukat, egymás iránti töretlen szeretetüket semmi sem győzhette le.

A Nővérek Auschwitzban érzékletes lenyomat a hollandiai ellenállás történetéről, a bátorságról és a szolidaritásról. A szerző egy családtörténeten, számos kordokumentumon és eredeti fotókon keresztül hozza közel ezt a vészterhes időszakot, amelyben a fenyegetettség ellenére sokan életük kockáztatásával nyújtottak segítő kezet a veszélyben lévőknek, megmentve őket a biztos haláltól.

A II. világháború eseményeitől és a „nagy emberek” legendáitól kezdve a curry származásának kérdéséig és a családi mítoszokig a történelemhamisítás mindenütt jelen van. Lincoln nem hitt abban, hogy minden ember egyenlőnek született, az aztékokat nem mészárolták le a spanyol konkvisztádorok, és Churchill sem volt olyan elvhű államférfi, mint amilyennek gondoljuk.

Otto English, újságíró a történelem kisebb-nagyobb hazugságait vizsgálja meg, hogy megmutassa, miként manipulálják a jelenünket a múlt koholmányai, és hogy sok minden, amit történelmi ténynek tekintünk, valójában fikció.

A könyv fanyar humorral, közvetlen stílusban tárgyalja a nagyon is összetett témát: a történelmet és a történetmesélést. Nemcsak rámutat azokra a hazugságokra, amelyeket a múlt igazságaiként meséltek nekünk, de feltárja azt is, miként formálódtak ezek a hiedelmek az idők során. A Hamisított történelemből mindenki tanulhat valami újat - akár még a történészek is.

Mi köze van a vaskézzel uralkodó kínai elitnek a kommunizmus eszméihez?

Hogyan működik az országban a cenzúra a kultúrában és a digitális térben?

Megboríthatja Kína állammodellje a diktatúrák és demokráciák közötti hatalmi egyensúlyt a világban?

Katarina Baer újságíró és Kalle Koponen fotográfus könyvének fókuszában a feltörekvő nagyhatalom, Kína áll. Az ország kifelé erőt sugároz, országhatáron belül viszont mindent megtesz azért, hogy 1,4 milliárd polgárát ellenőrizze, manipulálja és információs buborékban tartsa.

A szerzőpáros könyvében három sanghaji lakos életét követi nyomon a 2020-as koronajárvány idején. Történeteiken keresztül azt próbálják kideríteni, hogy az elnyomó intézkedések és a magánélet alapjait fenyegető állami beavatkozás ellenére miért elégedett mégis sok kínai az ország vezetésével.

Elképzelhető-e, hogy az MI jobban ismerjen minket, mint mi saját magunkat?

Miért nem lesz számunkra biztonságos a volán mögé ülni az önvezető járművek világában?

Jogában és hatalmában áll-e majd a gépeknek az emberi élet kioltásáról dönteni?

Vajon a virtuális, a kiterjesztett és a kevert valóságból létrejövő X-valóságot meg tudjuk különböztetni környező világunktól?

A 21. században a mesterséges intelligencia segítségével a technológiai fejlődés soha nem tapasztalt jólétet teremt majd: az emberek és gépek közötti szorosabb és összetettebb kapcsolat forradalmasítja az egészségügyet és az oktatást, és merőben új kommunikációs és szórakozási formáknak ad teret. Miközben az MI fokozatosan megszabadít minket a rutinszerű munkától, gazdasági és társadalmi berendezkedésünk újjászervezése kockázatokat is hordoz, például az autonóm fegyverek és az intelligens technológiák területén. A mesterséges intelligencia elterjedése feltartóztathatatlan, nekünk pedig érdemes felkészülnünk – a ragyogó lehetőségekre éppúgy, mint arra is, hogy az általunk ismert életre akár halálos fenyegetést jelenthet.

Li Kaj-fu, a Google China korábbi elnöke és Csen Csiu-fan sci-fi-író tíz izgalmas novellában és a történeteket kísérő elemzésben mutatja be vízióját arról, milyen lesz a világ 2041-ben, összevetik a technológiai fejlődés valószínűsíthető útját a társadalomra gyakorolt hatásával. Emlékeztetnek arra, hogy még mindig kizárólag az emberiség alakítja saját sorsát, miközben nagyon időszerű betekintést kapunk arról is, hogy miként építhet hidat a mesterséges intelligencia a múlt megoldatlan problémái és a jövő új lehetőségei között.

„A birkenaui munkatáborból írok neked, ahol jelenleg tartózkodom. Egészséges vagyok, dolgozom, és várom a híreidet.”

A II. világháború alatt a koncentrációs táborok foglyai a Briefaktion propagandaprogram szigorú előírásait követve leveleket küldhettek haza. Az 1942 és 1945 között született több ezer üzenetre a címzettek szintén szabályozott módon válaszolhattak.

Karen Taieb történész huszonkét fogoly történetét eleveníti fel, bemutatva a háború előtti életüket, családjukat, elfogásuk körülményeit. A cenzúrán átcsúszott levelek képet adnak arról, hogyan élték meg a deportáltak a mindennapos kínzásokat, a nélkülözést, és miként merítettek erőt abból, hogy a számukra fontos személyek minden valószínűség szerint biztonságban vannak. A felszabaduláskor született sorokból pedig testközelből értesülhetünk a túlélők feldolgozhatatlan fájdalmáról, a szeretteik elvesztése nyomán érzett mérhetetlen bűntudatáról és a nácik ellen fellángoló dühéről. E levélváltások egy kegyetlen, embertelen korban születtek, mégis az emberi kapcsolatok különleges, szívszorító lenyomatai.

„Minden egyes új levél fontos, mert feltár egy életet, egy sorsot, visszaadja a méltóságát egy embernek, aki nem csak egy név az emlékfalon. Ezek a levelek lehetőséget kínálnak arra, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljünk az eltűntekkel: a saját kezükkel írt sorok életük egy pillanatáról adnak tudósítást, és sajnos sokakról ez az utolsó nyomunk.”

„Divatszalon Auschwitzban? Már a gondolat is viszolygást kelt és ellentmondást hordoz.”

Az auschwitz–birkenaui koncentrációs táborban huszonöt, többségében szlovák és magyar származású zsidó nő elegáns ruhákat varrt a náci elit asszonyai és lányai számára. A varroda sokáig a szögesdróttal körbezárt rettenetes világ közvetlen szomszédságában, a táborparancsnok villájában működött. Az idilli kert, a takaros szobák, a finom anyagok és a különleges szabásminták mind-mind éles kontrasztban álltak azzal, hogy az itt dolgozó varrónők, nyomorúságos ellátás és kíméletlen bánásmód mellett, valójában az életükért varrtak.

Lucy Adlington történelmi forrásokra és a túlélőkkel készített interjúkra támaszkodva mutatja be ezeket a bátor nőket, akik eredeti szakmájuknak és bajtársiasságuknak köszönhetően, szoros családi és baráti kapcsolataikból merítve élték túl fogvatartóik kegyetlenkedéseit, és többen részt vállaltak a tábori ellenállási mozgalomban is. Könyvében rávilágít a Harmadik Birodalom kétszínűségére, embertelensége és a holokauszt eddig ismeretlen fejezetével ismerteti meg olvasóit.

Stanley Tucci magával ragadó memoárjában minden történet a konyhából indul, vagy ott ér véget. A Golden Globe- és Emmy díjas színész-rendező, akit olyan filmekben láthattunk, mint Az ördög Pradát visel és a Komfortos mennyország, egy olasz bevándorlócsalád gyermekeként gyakran töltötte az estéit a konyhaasztalnál New York állambeli otthonukban. Az édesanyja finomabbnál finomabb vacsoráin keresztül a család gasztrokulturális hagyományait és az egyes fogások elkészítésének művészetét is magába szívta.

Kedvenc receptjeivel fűszerezett, humoros vagy olykor épp megható visszaemlékezésében képet kapunk élete gazdag érzelem- és ízvilágáról. Mesél a családjáról, felnőtté válásáról, házasságairól, példaképeiről, betegségéről és gyógyulásáról, felejthetetlen filmes utazásairól, kulisszatitkokról, az Olasz módra vagy a Julie & Julia – Két nő, egy recept forgatásáról, és persze az ételekhez fűződő töretlen rajongásáról.

Ha finom falatokra, koktélokra vagy pletykákra éhezel, ez a neked való könyv. Csak soha, de soha ne vágd föl a spagettid! – Yotam Ottolenghi

Lehetetlen úgy olvasni, hogy ne akarj azonnal enni! – Nigella Lawson

Épp olyan magával ragadó, mint amilyen étvágygerjesztő, és épp annyira szellemes, mint amennyire megható. Az ember csak azért szakítaná félbe az olvasást, hogy főzzön magának belőle valami finomságot. – Heston Blumenthal

Jake Adelstein, a fiatal amerikai újságíró Japán egyik legnagyobb napilapjánál, a Jomiuri Sinbunnál kap tudósítói állást. Munkája során az átlagemberek elől elzárt helyekre is eljut, és rádöbben, hogy a hierarchikus, udvarias, modern és csillogó Tokió álarca mögött egy pénzhajhász, romlott, szexuális perverzióktól fűtött, kegyetlen világ lappang. Nyomozásai közben egyre jobban belekeveredik ebbe a közegbe, és olyan információkhoz jut, amelyek szerettei és a saját életét is veszélybe sodorják. Hosszú ideig bujkált, miután visszautasította a jakuza által kínált félmillió dollárt, ha nem írja meg ezt a könyvet, amelynek japán kiadója halálos fenyegetéseket kapott.

Adelstein az oknyomozó újságírás legjobb hagyományait krimiszerű izgalommal, fekete humorral és öniróniával ötvözi. Az HBO Max népszerű sorozata alapjául szolgáló könyv kihagyhatatlan olvasmány mindazoknak, akiket a modern Japán vagy a maffiatörténetek foglalkoztatnak.

„AZ INFORMÁCIÓNAK NINCS SZAGA. NEM SZÁMÍT, HOL TALÁLTAD VAGY KITŐL LOPTAD.”

„Ma, amikor a dezinformáció mindenható, amikor a szélsőjobb világszerte feljövőben van, a történelmi transzparencia mindennél fontosabb. Mindez azonban valahogy nem érinti Németország legendás iparmágnásait. Az ő sötét örökségük rejtve maradt. Ez a könyv, a maga csekély lehetőségeihez mérten igyekszik ezt a hibát korrigálni.”

Hogyan alapozta meg a zsidó vagyon jogtalan megszerzése, valamint a kényszer- és rabszolgamunka olyan ma is jól ismert német szolgáltatók és nagyvállalatok üzleti befolyását, mint az Allianz, az AFA, a Siemens, a Porsche, az Oetker és a BMW?

Miként segítette az üzleti elit kényszerből vagy meggyőződésből Hitler terjeszkedését és hatalmi politikáját?

Miért hunyt szemet a történelmi bűnök felett a háború után az Egyesült Államok?

A német iparmágnások azáltal, hogy kisajátították a privátbankokat, áruval és fegyverekkel látták el a hadsereget, és mindent megtettek a profitjuk maximalizálásért, közvetve vagy közvetlenül, de támogatták a náci törekvéseket. David de Jong oknyomozó újságíró mérföldkőnek számító művében a véres pénz nyomába ered, és korábban fel nem dolgozott dokumentumokra és forrásokra hagyatkozva feltárja Németország leggazdagabb üzleti dinasztiáinak történetét. Egyedülálló kötete azzal a szándékkal született, hogy végre napvilágra kerüljön a német és a világgazdaság egyik legsötétebb, elhallgatott fejezete.

David de Jong korábban a Bloomberg Newsnál dolgozott újságíróként. Főként az európai bankrendszerrel, az amszterdami pénzügyekkel, a rejtett vagyonokkal és a milliárdosok anyagi javaival foglalkozott. Jelentek meg írásai a Bloomberg Businessweekben, a The Wall Street Journalban és a Dutch Financial Dailyben is. Holland születésű, jelenleg Tel-Avivban él. Miközben ezt a könyvet írta, négy éven át Berlinből tudósított.

„Sokszor megkérdeztem magamat: Ki ez a hülye? − mármint én −, aki rajong a színészekért, a színházért, a régi pályatársakért, előadások emlékéért, találkozásokért színészként és nézőként egyaránt. Miközben nekem is megadatott, hogy az elmúlt ötven évet színpadon vagy tévékamerák előtt tölthettem – sok sikerrel, talán némi népszerűséggel a hátam mögött –, megmaradtam hivatásos rajongónak.”

Gálvölgyi János

Gálvölgyi János már gyerekként is megszállottan lelkesedett a színházért: szenvedélyes autogramgyűjtőként ünnepelt színészekkel elegyedett szóba a művészbejáróknál, betéve tudta a Pesti Műsorban megjelenő szereposztásokat, és rendszeres látogatója volt a Madách Színház előadásainak. Rajongása akkor is megmaradt, amikor már ő maga is országosan elismert színművész volt.

A HVG 360-on megjelent beszélgetések alapján készült könyvben, a Hivatásos rajongóban, Gálvölgyi János Kövesdi Péterrel beszélget a színházi élményeiről, szinkron- és tévés szerepeiről, a haknikról, a hajdanvolt nagy pályatársakról és a méltatlanul elfeledett epizódszereplőkről. Beszámol mestersége buktatóiról és szakmai barátságokról, csakúgy, mint az emlékezetesebb sértődésekről, konfliktusokról. Személyes történetei az egykori színházi, filmes és tévés világ magával ragadó hangulatát varázsolják elénk, méltó emléket állítva egy egész színészgenerációnak.

Lehetséges, hogy a Stephen Hawkingot körülölelő mítosz csak részben fedi a valóságot, és jó példa a tudatos brandépítésre?

Hawking a kozmológia legfontosabb kérdéseit kutatta, és már életében az egyik legbriliánsabb elmének tartották, hírnevét mégsem elsősorban tudományos tevékenységének köszönhette. Mestere volt az önreklámozásnak: partit rendezett az időutazóknak, megünnepelte a győzelmét olyan tudományos vitákban, amelyekben valójában nem is volt igaza, bűvkörébe vonta a milliárdos mecénásokat. A közvélemény valósággal csüngött a szavain: a kerekesszékében mozdulatlanul ülő tudósban az intellektus legtisztább megnyilvánulását látta.

A tudományos újságíró, Charles Seife eredeti megközelítésű és tudományos alaposságú könyvében nemcsak megismertet Hawking munkásságával és a legfontosabb eredményeivel, de annak is utánajár, rosszul gondoljuk-e, hogy sokat köszönhet neki az emberiség?

A szerző az időben kvantumugrásokkal haladva, rétegről rétegre fejti fel, milyen elemekből született és épült fel a mítosz, vagyis hogyan lett Stephen Hawkingból, a fizikusból ikonikus jelenség.


Charles Seife, a New York-i Egyetem Arthur L. Carter Újságíró Intézetének tanára, számos könyv szerzője, két évtizede ír fizikáról és matematikáról. Dolgozott a Science magazinnál, a New Scientist amerikai tudósítója volt. Írásai megjelentek többek között a The Economist, a Scientific American, a Slate, a The Washington Post és a The New York Times hasábjain. Tudományos és matematikai témájú ismeretterjesztő filmek tanácsadójaként és írójaként szintén hírnevet szerzett.

„Minden adott volt, hogy új Magyarország épüljön. Csupán néhány apróság hiányzott: tisztesség, mértéktartás, sportszerűség, szolidaritás.”

A hvg360 első könyvében Marabu fanyar humorú közéleti és politikai karikatúrái három kormányzati ciklus kicsinyes, felháborító, sokszor dilettáns megközelítéseiről, eseményeiről adnak pontos látleletet. A szellemes rajzokon megörökített, immár történelmi jelentőségű pillanatok megmutatják, milyen sok apró lépéssel vezettek át minket a Magyar Köztársaságból ebbe a sajátos államformába.

Kiállítás és könyvbemutató közéletről, karikatúráról, tűrésről és tiltásról 2022. március 25-én. 18 órától, a Marczibányi Téri Művelődési Központban.

A program résztvevői: Marabu, Jakus Ibolya, a HVG tartalomfejlesztési vezetője, Tóta W. Árpád, a HVG munkatársa és Nagy Iván Zsolt, a hvg.hu felelős szerkesztője
További részleteket itt talál.


„...szombaton és vasárnap a talpon maradt összes kerületben az én hangomon megy a szavazásra való felhívás, majd engem elmarasztal az Országos Választási Bizottság, a jogászok meg megvédenek, oszt jónapot.”
(Orbán Viktor, 2006)

„Hitler és Németország sohasem volt egy és ugyanaz.”

Amikor a kegyetlen elnyomó rezsim 1933 után átvette a hatalmat, a németek azon része, akik közül a többség – nagyjából 20 millióan, a lakosság kétharmada – soha nem szavazott a nemzetiszocialistákra, igyekezett meglapulni és óvni a családját. Vidékre költöztek vagy színleg támogatták a rendszert, miközben a náci propaganda és az álhírek közepette próbálták kitalálni, mi zajlik valójában a Harmadik Birodalomban.

Az állandó fenyegetettség és létbizonytalanság ellenére sok hétköznapi ember mégis erőt merített az ellenállás valamilyen formájához, bár tudta, hogy ezzel akár az életét is kockáztatja. Többen voltak a bátor ellenállók, mint amennyiről a hivatalos statisztikák szólnak: tanárok, ügyvédek, gyári munkások, háztartásbeliek, boltosok, egyházi emberek, szakszervezeti tagok, katonatisztek, arisztokraták.

Míg a korabeli ellenállási mozgalmaknak komoly szakirodalmuk van, Catrine Clay most hat páratlan életúton keresztül elsőként mutatja be a német ellenállás egyéni formáit is. Korabeli

emlékiratokon, feljegyzéseken, fényképeken és visszaemlékezéseken alapuló, szépirodalmi igényességgel megírt könyvében végigkövethetjük azoknak a jó németeknek a sorsát, akik megszenvedték a nemzetiszocialista diktatúra, majd a nácik által kirobbantott háború éveit, és végül a bűntudattal és vádaskodással terhelt időszakot a háború után.

„A náci rémtettek zsidó áldozatai és azok a balszerencsés hadifoglyok, akik mindezeknek tanúi voltak, megérdemlik, hogy hallathassák a hangjukat.”

Az Auschwitzban vallási és etnikai alapon fogvatartottak sorsáról számos beszámoló született, kevésbé ismert azonban, hogy a hírhedt haláltáborban hadifoglyok is voltak. Colin Rushton hiánypótló írásában Arthur Dodd és más elfeledett brit katonák történetét meséli el, akik közül sokan közel két évet töltöttek a minden képzeletet felülmúló borzalmas munka- és életkörülmények között. A folyamatos fenyegetettség ellenére emberek tudtak maradni, sokszor életüket kockáztatva segítették a náluk még nyomorúságosabb helyzetben lévő, az auschwitzi hierarchia alján elhelyezkedő zsidó rabtársaikat – ételt, ruhát juttattak nekik, és a lengyel partizánokkal együttműködve próbálták támogatni szökési kísérleteiket.

A szörnyűségek és a rémálmok életük végéig kísértették őket, a háborút követően mégsem részesültek semmiféle jóvátételben vagy lelki támogatásban. Az Auschwitzi szabotőrök gördülékenyen és olvasmányosan mutatja be a történelem eddig ismeretlen szeletét, méltó emléket állítva a hősies hadifoglyoknak.

2020-ban Jennifer A. Doudna és Emmanuelle Charpentier közösen kémiai Nobel-díjat kapott a CRISPR/Cas-9 technológia megalkotásáért. Korszakalkotó génszerkesztő eljárásuk révén a DNS felépítése megváltoztathatóvá vált a sejteken belül. Fantasztikus lehetőség ez az emberiség számára a humángenetikától kezdve a mezőgazdaságon és a környezetvédelmen át az egészségügy számos területéig: gyógyíthatóvá válik számos genetikai betegség és rákfajta, ahogyan leküzdhető lesz az éhínség is. A technológia alkalmazása ugyanakkor számos veszélyt is magában rejt, avatatlan kezekben akár biológiai fegyver is válhat belőle, és megannyi bioetikai kérdést is felvet a dizájnerbébiktől kezdve a genetikailag módosított szuperemberekig.

A 21. század legjelentősebb tudományos áttörése az egyik felfedezőjét, a biokémikus Jennifer A. Doudnát arra késztette, hogy tudósként átgondolja saját szerepét és a felfedezésével együtt járó következményeket. Könyvében lépésről lépésre elmagyarázza, hogyan ért el haladást a kutatásaiban és miként működik a technológia, amelynek etikai vonatkozásaira, valamint a szabályozás kérdéseire is kitér. A génszerkesztésben rejlő lehetőségekről olvasva egyértelművé válik: ez a tudományos felfedezése örökre megváltoztatja a nézeteinket a teremtésről és az evolúcióról.