Michelle Obama szerény körülmények közé született, mégis az Amerikai Egyesült Államok inspiráló és erőt sugárzó first ladyje lett belőle. Miután a férjét megválasztották elnöknek, ők lettek a Fehér Ház első afroamerikai elnöki családja, és két cikluson át szolgálták országukat.

Az ifjú olvasóknak szóló kötetben Michelle Obama őszintén ír a gyermekkoráról, a Princetonon és a Harvardon eltöltött éveiről, ahol először tapasztalta meg, milyen érzés egyedüli feketének lenni egy teremben, valamint a menő ügyvédi irodáról, ahol találkozott Barack Obamával. Láthatjuk, hogyan zsonglőrködött dolgozó nőként, feleségként és kétgyerekes anyukaként, hogy minden szerepben megállja a helyét. Mesél a csillogó estélyi ruhákról, az utazásaikról, az angol királynővel és a világ ikonikus vezetőivel töltött közös pillanatairól, de azt is elmondja, mennyire megviselte, amikor tragédia sújtotta családoknak kellett vigaszt nyújtania.

Inspiráló gondolataiból kiderül, hogy fiatalként miképp vehetjük kezünkbe a saját sorsunkat és segíthetünk másokon is. A lebilincselő sikertörténetet olvasva egyre inkább megértjük: senki sem tökéletes, de az a fontos, hogy folyamatosan fejlődjünk, és rátaláljunk a saját utunkra.

Honnan tudhatjuk, mikor hazudnak nekünk a számokkal?

Hogyan szolgálja a tudományos adatokkal szembeni kétely a klímaváltozás-tagadókat?

Miként mentették meg Florence Nightingale statisztikái több millió angol életét?

A statisztikákból nélkülözhetetlen információkhoz jutunk a világról és saját magunkról. Ám az utóbbi években, a médiahackek, a hoaxok és a fake news terjedésével egyre inkább kételkedünk bennük. Ez pedig nagyon veszélyes – inkább meg kellene tanulnunk jól értelmezni az adatokat.

Sir Tim Harford, az oknyomozó közgazdász új kötetében a félretájékoztatás és az összezavarás, a tényeket elferdítő kutatás és a téves motiváció labirintusába kalauzol bennünket. Elgondolkodtató és izgalmas példákkal teli könyvéből megtudjuk többek között, hogy miként ássa alá a demokráciák működését a független és hiteles statisztikák hiánya, és hogyan értékelhetjük a nap mint nap hallott kijelentéseket magabiztosan, kíváncsisággal és némi egészséges kétkedéssel. Ha a józan ész segítségével egy kicsit alaposabban megvizsgáljuk az elénk tárt adatok forrását és csomagolását, akkor teljesen új fényben láthatjuk a világot.

„Könyvében Tim Harford arra figyelmeztet, hogy sokszor még az adatok manipulációjára sincs szükség a megvezetésünkhöz, mert mi magunk nem akarjuk meglátni az adatok lényegét. Néha azért bukunk el, mert hibás logikát követünk, máskor előítéleteink vagy érzelmeink vezetnek félre minket. Harford aranyszabálya: legyünk kíváncsiak, és ne féljünk kérdezni. Mindeközben pedig bízzunk a statisztikában, mert a korrekt adatok közelebb vihetnek a világ megértéséhez.”

Marinov Iván, az Urbanlegends.hu szerkesztője

Lebilincselő, személyes vallomás a történelemformáló pillanatokról – az elnöktől, aki arra inspirált, hogy higgyünk a demokrácia erejében

Barack Obama izgalmas, várva várt elnöki memoárjának első kötetében elmeséli valószínűtlen útjának történetét, amely során az identitását kereső ifjúból a szabad világ vezetőjévé vált. Politikai tanulmányait és történelmi jelentőségű elnöksége első ciklusának ikonikus pillanatait – a drámai átalakulás és zűrzavar időszakát – bemutató könyvében megdöbbentően személyes részletekbe enged betekintést.

Végigkalauzol a lenyűgöző pályán, amelyet a korai politikai törekvéseitől kezdve a választók aktivizálásának köszönhető, döntő jelentőségű iowai jelölőgyűlésen aratott győzelemig bejárt, majd a 2008. november 4-ei vízválasztó éjszakáig, amikor az Amerikai Egyesült Államok 44. elnökévé választották, és ezzel ő lett az első afroamerikai, aki az ország legmagasabb hivatalát betölthette.

Páratlan őszinteséggel írja le az elnöki hatalomban rejlő bámulatos lehetőségeket és azok korlátait. Az Ovális Irodába és a Fehér Ház Válságtermébe valamint Moszkvába, Kairóba, Pekingbe és számos más helyszínre invitál, és egyedülálló betekintést nyújt az Egyesült Államok belpolitikájának és nemzetközi diplomáciájának dinamikájába is. Bizalmasan elmeséli, hogy mi járt a fejében, amikor kialakította a kabinetjét, a gazdasági világválságot kezelte, Vlagyimir Putyin befolyásának mértékét próbálta felmérni, vagy amikor leküzdhetetlennek látszó akadályokat elhárítva keresztülvitte az egészségügyi ellátás kiterjesztésére vonatkozó törvényét. Ahogy beszámol arról is, milyen szempontok vezették, amikor összeütközésbe került a tábornokaival az afganisztáni stratégia miatt, a Wall Street megreformálására tett lépéseket, a Deepwater Horizon katasztrófája utáni eseményekre reagált, és az Oszáma bin Láden halálához vezető Neptun Szigonya akciót jóváhagyta.

Az Egy ígéret földje hihetetlenül bensőséges és hiteles önelemzés – történet egy emberről, aki szerepet vállalt a történelem alakításában, egy közösségszervezőről, akinek a világpolitika porondjára kilépve kellett próbára tennie a hitét. Obama őszintén vall arról, milyen hajmeresztő mutatványt jelentett feketeként elindulni az amerikai elnökválasztáson, viselni a „remény és változás” üzenetein fellelkesülő nemzedék elvárásainak súlyát és megfelelni a nagy horderejű döntéshozatal jelentette erkölcsi kihívásoknak. Nyíltan ír a vele szemben álló bel- és külföldi erőkről egyaránt, és arról is, hogyan élték meg a Fehér Házban töltött időszakot a felesége és a lányai. Kételyeit és csalódásait sem szégyelli feltárni, ugyanakkor egy pillanatra sem inog meg a hitében, hogy az Amerikának nevezett nagyszerű, folyamatosan zajló kísérletben mindig lehetséges az előrelépés.

Ez az olvasmányos, magával ragadó könyv hűen példázza Barack Obama meggyőződését, hogy a demokrácia nem fentről jövő adomány, hanem az empátián és kölcsönös megértésen alapuló érték, amelyet nap mint nap együtt kell tovább építenünk.

Rutger Bregman holland történész-író nemzetközi bestsellere új szemszögből mutatja be az emberi történelem elmúlt 200 ezer évét.

Nagy gondolkodóink az ókortól napjainkig szinte mind arra tanítanak, hogy az ember természettől fogva rossz, és elsősorban az önérdek vezérli. Ez a meggyőződés mélyen gyökeret vert a nyugati kultúrában: ugyanúgy tükröződik az újságok szalagcímeiben, mint az életünket szabályozó törvényekben.

De lehet, hogy mégsem igaz?

Az Emberiség számos példát hoz arra, hogy valójában jobban hajlunk az együttműködésre, mint a versengésre. A Legyek ura és a híres stanfordi börtönkísérlet valódi története, Mandela kiegyezése az apartheid híveivel, az ellenségek között szövődő frontbarátságok mind igazolják, hogy az ember eredendően jó, barátságos lény. Hogy ennek épp az ellenkezőjét hitették el velünk, súlyos következményekkel járt: ha a legrosszabbat feltételezzük, tényleg a legrosszabbat hozzuk ki egymásból a politikában és az élet más területein. Ha viszont hiszünk az emberi jóságban és önzetlenségben, azzal lehetőséget teremthenünk társadalmunk radikális átalakítására.

Daniel H. Pink, az Eladni emberi dolog és a Mikor - A tökéletes időzítés tudományos titkai szerzője

Adam Grant, az Adni és kapni – A siker rejtett dinamikája szerzője

The New Yorker

RUTGER BREGMAN Európa egyik legkiemelkedőbb fiatal történésze. Az Utópia realistáknak (Utopia for Realists) a The Sunday Times és a The New York Times sikerkönyve volt, és hollandról 32 nyelvre fordították le.

A The Correspondentnél végzett munkájáért kétszer jelölték a rangos European Press Prize-ra (Európai sajtódíjra). Cikkei a The Washington Post és a The Guardian hasábjain is megjelentek.

„A szegénység nem jellemhiba, hanem pénzhiány” (Poverty isn’t a lack of character; it’s a lack of cash) című TED-előadását több mint 3 millióan nézték meg.

„Néha sötétség kell ahhoz, hogy lássunk. Néha inkább fény.”

Sara Seager elismert asztrofizikusként megszállottan kutat a Földön kívüli élet jelei után távoli naprendszerekben, számos űrkutatási programban vesz részt, többek között az MIT-nak és a NASA-nak is dolgozik. Míg az ismeretlen univerzumokban otthonosan mozog, a mindennapok problémáinak megoldása, hosszú ideig nem diagnosztizált autizmusa miatt, komoly kihívást jelent a számára.

Férje tragikus halálát követően, negyvenévesen egyedül marad két kisfiával. Teljes embert követelő ambiciózus karrierje mellett, egyszerre kell megküzdenie a háztartás és a gyereknevelés kisebb-nagyobb problémáival, és a társa elvesztése miatt érzett mérhetetlen fájdalmával.

Önéletrajzi írásában Seager, lebilincselően őszinte stílusban, vall különleges munkájáról, nehézségeiről és élete újraépítésének rögös útjáról. Önmaga keresése és a földi élet „tanulása” közben új barátok segítik. Támogatásukkal, rendkívüli saját erőfeszítéseivel, valamint a csillagok kifürkészhetetlen összejátszásával pedig megtalálja a céljait és a boldogságot a Földön is.

1942. március 25-én csaknem ezer fiatal, szlovákiai zsidó lány – köztük sok tizenéves – szállt vonatra Poprádon. Tele kalandvággyal és hazaszeretettel, a legjobb ruhájukban intettek búcsút a szüleiknek. Úgy tudták, hogy országuk szolgálatában néhány hónapig egy gyárban dolgoznak ehelyett egyenesen Auschwitzba szállították őket.

A szinte biztos halálba küldött gyereklányok nem pusztán zsidó származásuk , hanem női mivoltuk miatt is kiszolgáltatottak voltak. Embertelen körülmények között, borzalmas megaláztatásokat szenvedtek el, miközben látták meghalni családtagjaikat, szeretteiket. A 999 ártatlan lányból alig néhányan maradtak életben. A több túlélővel, szemtanúkkal, a deportáltak rokonaival és történészekkel készített személyes interjúk alapján megírt történetük a holokauszt és a nők történelmének fontos és megrázó epizódja.

Albert Einstein munkássága túlmutat úttörő jelentőségű tudományos elméletein, neve a mai napig egyet jelent a zsenialitással.

A lenyűgöző relativitáselmélettől és a híres E = mc2 egyenlettől kezdve egészen az egyesített mezőelméletig senki nem gyarapította olyan mértékben tudományos ismereteinket az elmúlt évszázadban, mint Einstein. Öröksége tovább él a korunkat meghatározó technológiákban – legyen szó a lézerről, a DVD-ről, az atomenergiáról vagy az űrutazásról.

Walter Isaacson, a Steve Jobs-életrajz és az Innovátorok című bestsellerek szerzője Einstein munkásságát, a fizikában elért eredményeit és a fordulatokban gazdag életét történelmi és tudománytörténeti kontextusba helyezi. Miközben a fizikus családi hátterét, a tanulmányait, felfedezéseit és az eseménydús magánéletét is megismerhetjük, a korabeli újságcikkek és könyvrészletek, a személyes dokumentumok az egyetemi firkáktól és feljegyzésektől kezdve a hivatalos és szerelmes leveleken át a féltve őrzött családi fényképekig és okiratokig tovább árnyalják a képet. A tudóstársakról, politikusokról írt portrék, a könyv kor és miliőábrázolása, az anekdoták sora, a tudományos áttörések közérthető magyarázata olyan érzést kelt az olvasóban, mintha személyesen ismerhette volna Einsteint az embert és azokat a barátokat és munkatársakat, akik meghatározó szerepet töltöttek be az életében.

Ezt a különleges könyvet olvasva mintha Freud dolgozószobájában, egyben rendelőjében járnánk, amely épp úgy fest, ahogy 1939-ben magára hagyta. A polcokon könyvek: természettudomány, művészet, irodalom, történelem, régészet és pszichológia. A vitrinekben és minden felületen imádott antik tárgyai sorakoznak; nemcsak arról tanúskodnak, milyen fontos volt munkájában „a múlt”, de széles körű kulturális érdeklődéséről is árulkodnak. Általa csodált emberek portréi a falakon és a polcokon: egykori tanárai és munkatársai, és a nők, akikkel megosztotta az életét.

A falnál a jelképpé vált kanapé, amelyen a szabad asszociáció szabályait követve páciensek százai osztották meg vele álmok és emlékek sokaságát.

A könyv az illusztrációi révén ezt a környezetet teremti újra, és felteszi minden Freud-életrajzíró küldetésének központi kérdését: „Vajon honnét
származtak Freud elgondolásai?”


A további nyomozáshoz bepillantást nyerünk a Freud Múzeumban őrzött levelek, fényképek és dokumentumok archívumába, ami színesebbé
és „emberközelibbé” teszi a könyvet – talán nem meglepő, hogy a szerző több nemzeti múzeumnak is írt már kiállítási anyagot. Freudot az európai
politikai események, az antiszemitizmus, az iparosodás és a biológia, az orvostudomány és a pszichiátria fejlődésének kontextusába helyezve látjuk,
a karrierjét féltő kutatóként, aki szerelmes lesz, aki hibákat követ el (és meg is írja azokat), aki aggódik az egészsége, a pénz és a barátságai miatt, és akit
egész felnőtt életében szenvedélyes vágy hajtott, hogy feltárja a „lélek titkait”, a mai napig ható örökséget hátra hagyva.

A könyv felépítése is ezt a többdimenziós és többrétegű megközelítést segíti. A főszöveget képek és képaláírások egészítik ki az információ egy másik szintjét kínálva; az egyéb „kulcsszereplők” (pszichológusok, munkatársak, betegek, barátok) rövid életrajzai külön „dobozokban” kaptak helyet; a legfontosabb archív dokumentumok másolatai pedig önálló „zsebekbe” kerültek, hogy bármikor elővehessük és megvizsgálhassuk őket. Ezek közül az egyik leglebilincselőbb a BBC-nek adott 1938-as interjú szövege, amelyben Freud 120 szóban összegzi pályáját. Velős szűkszavúságát bármelyik modern twitterező megirigyelhetné.

Ez a gazdagon illusztrált, olvasmányos és közérthető életrajz rengeteg felfedeznivalót kínál, ámulatba ejtve és sokak számára új megvilágításba helyezve Freudot, „az embert”, akit kora, munkássága, barátai, kollégái és családja kontextusában mutat be.

STAN LEE minden idők leghíresebb és legsikeresebb amerikai képregényalkotója volt, fantasztikus karrierjét azonban konfliktusok és ellentmondások jellemezték. Tényleg ő lett volna a legkreatívabb elme? Vagy csak szerencsés és nem különösebben tehetséges potyautas volt, aki ahhoz értett, hogy jól helyezkedjen és lenyúlja mások ötleteit? Vagy valami egészen másról szólna a történet?

Danny Fingeroth a Marvel Comics írójaként és szerkesztőjeként több mint 40 éven át dolgozott közvetlen munkatársaként, így valódi bennfentesnek számít. Egyedülálló könyvéből nemcsak Stan Leet, a képregényalkotót, porondmestert, üzletembert, kreatív szellemet, médiasztárt és látnokot ismerhetjük meg, hanem a Marvel és a szuperhősök eredettörténetét is.

A Hihetetlen Stan Lee – A Marvel igazi szuperhőse az első olyan átfogó életrajz Stan Leeről – a Pókember, a Bosszúállók, az X-¬Men és az Ezüst Utazó megálmodójáról –, amelyben a szerző olyan egyedi kontextusba helyezi Lee életét és munkásságát, amelyre egyetlen másik író sem lenne képes.

„Ha kultúrában tájékozott embereket arra kérnek, hogy nevezzék meg három kedvenc képregényalkotójukat, valószínűleg azt mondják majd: »Stan Lee«.

Aztán elhallgatnak. Mert a többség egyedül őt ismeri. Ami több okból is különös. Stan Lee íróként, szerkesztőként, művészeti vezetőként, kiadóként és igazgatóként dolgozott képregényeken. És bár a karakterei minden idők legnépszerűbb és legjövedelmezőbb szórakoztatóipari franchise-ai közé emelkedtek – Pókember, a Bosszú állók, az X-Men, hogy csak néhány példát említsünk –, Lee nem maga tervezte ezeket a karaktereket, és nem ő rajzolta meg a kalandjaikat. Ehhez rendkívül tehetséges rajzolók kellettek, velük közösen teremtette meg a Marvel leghíresebb szuperhőseit. Mégis – akarta-e vagy sem – Lee vált nemcsak a Marvel-képregények, hanem általában véve is a KÉPREGÉNYEK arcává és hangjává. Felmerül hát a kérdés: mivel érte el élete korai szakaszában és karrierje első 20 évében ezt a kulturális robbanást? És mihez kezd magával valaki, miután robbanást idézett elő a kultúrában?”

„Fingeroth intim hangvételű, mégis pártatlan számvetése rávilágít Lee emberségére, humo rára és alázatára, de nem hagyja figyelmen kívül azt sem, hogy önmaga előtérbe állításával időnként megrövidítette a munkatársait.” THE WALL STREET JOURNAL

„Egy egész életen át kitartó kreativitás, csapat munka és állandó nyüzsgés. Stan Lee ott látta meg a lehetőséget, ahol más el sem tudta volna képzelni, és ki is használta azt. Ha meg akarjuk érteni, hogyan csinálta, Danny Fingeroth könyvét el kell olvasnunk.” NPR

„Lelkes és ehhez illően túláradó tiszteletadás az embernek, aki soha le nem mondott volna arról, hogy még egy felkiáltójelet kitegyen a mondat végére. Tuti siker a képregényrajongók körében – tartozzanak bármelyik táborhoz is.” PUBLISHERS WEEKLY

„Fingeroth egy olyan könyvvel állít emléket Stan Leenek, amely az üzletágról éppolyan meleg szívvel mesél, mint az azt megteremtő emberről.” THE SUNDAY TIMES

Horváth Péter, volt balettnövendék

A közönség a balettet könnyűnek és légiesnek látja. Ez az életpálya azonban a próbatermekben és a kulisszák mögött inkább fájdalmas és nehéz. A táncosok tisztában vannak vele, hogy a szenvedés a hivatásuk része és ennek tudatában, már egészen kicsi koruktól elhivatottan készülnek, hogy balettművészek legyenek.

Czank Lívia, újságíró, író, fotóművész egy teljes tanévet töltött a Magyar Táncművészeti Egyetem balettnövendékeivel, részt vett az év összes fontos eseményén, beszélgetett a hallgatókkal, mesterekkel és az egyetemi dolgozókkal. Vallomásaikból körvonalazódnak cselekvéseik mozgatórugói, nehézségeikről és örömeikről egyaránt képet kapunk. Különleges képességű, „kiválasztott" gyerekeket ismerünk meg, akik alázatosak, maximalisták, összetartóak és rendkívül önállóak. Az izgalmas beszámolókat, a szerző művészi szépségű fotói egészítik ki, amelyek bepillantást engednek e szép, zárt, rengeteg buktatóval teli, sokak számára eddig ismeretlen világba.

„Meggyötör, hogy nem tudom kiszámítani a jövőjüket. Itt vagyunk, csináljuk, de nem tudom, mi vár rájuk odakint, nem irányíthatom. Nem tudom, visszakapják-e mindazt, amit belefektettek a balettbe az elmúlt kilenc évben. Jó lenne, ha tényleg ki tudnák bontani a szárnyaikat, ha tudnának repülni...Csak ez számít."

Volf Katalin, mesternő, Kossuth-díjas művész

„Hihetetlen élmény volt! Amikor lejöttem a színpadról, nem is emlékeztem arra a két percre, amikor táncoltam, mintha egészen máshol jártam volna közben. A színpad megint teljesen elvarázsolt."

Ellenrieder Rubina, balettnövendék

„Ezek a gyerekek rengeteg információt kapnak folyamatosan, ezeket mind a fejükben kell tartani, és el kell, hogy jusson a testükbe is, óriási teljesítmény tőlük. Ezt nem is biztos, hogy mindig megfelelően értékeljük, tényleg iszonyatosan nagy terhelésnek vannak kitéve. Ez egy rövid szakma, hamar tudniuk kell mindent, szinte azonnal tökéletesnek kell lenniük, de persze tökéletes nem lesz senki, mindig van hova tovább fejlődni. A legfontosabb inkább az, hogy saját képességeikhez mérten, az adott körülmények között legyenek képesek kihozni magukból a maximumot."

Németh Nikolett, mesternő

Mit jelenthetnek mindennapi életünkben a próféciák? Mire tanítanak Jézus példabeszédei és cselekedetei? Milyen tanulságokkal szolgálnak a bibliai történetek és csodák? Miképp adhat erőt a hit a kiszolgáltatottsággal és a hatalommal szemben? Milyen közös erkölcsi elvárások jelennek meg a nagy világvallásokban? Hogyan teheti szebbé életünket a Bibliában megjelenő szerelmi költészet?

A Biblia nagykönyve rengeteg idézettel és illusztrációval segíti az Ó- és az Újszövetség szövegének és eredetének megértését. Sokoldalúan mutatja be, hogyan hatottak az egyistenhívő vallások egymásra és az európai civilizációra. A könyv felépítése, stílusa és nyelvezete magával ragadóan vezet a hit birodalmába és a kereszténység gyökereihez.

A Michelle Obama bestseller memoárja alapján született gondolatébresztő kérdések és felvetések segítségével áttekintheted a saját történetedet – vagyis mindazt, ami számodra hiteles és csak rád jellemző. Bátorságot meríthetsz az idáig vezető út tapasztalataiból, és megtalálhatod magadban az erőt, hogy megtedd a következő lépéseket, bárhová is visznek.

Michelle Robinson Obama 2009 és 2017 között volt az Amerikai Egyesült Államok first ladyje. A Princetoni Egyetemen és a Harvard Jogi Karán végzett, majd pályafutását a chicagói Sidley & Austin ügyvédi irodánál kezdte jogászként, és ott ismerkedett meg férjével, Barack Obamával. Később Chicago polgármesteri hivatalának munkatársa lett, majd a Chicagói Egyetemen és a Chicagói Egyetem Orvostudományi Központjában dolgozott. Michelle Obama alapította a Public Allies chicagói tagozatát, amely fiatalokat készít fel közszolgálati karrierre.
Az Obama házaspár jelenleg Washington D. C.-ben él. Két lányuk van, Malia és Sasha.

„Erőt jelent, ha megismerhetnek és meghallgathatnak mások, ha megvan a saját történetünk,
ha hiteles hangon szólalunk meg. Az pedig kivételes kegyelem, ha hajlandók vagyunk megismerni és meghallgatni másokat."

Michelle Obama: Így lettem

Oliver Sacksot neurológiai esetleírásaiért és az emberi viselkedés legváratlanabb és legkevésbé ismert megnyilvánulásai iránti szenvedélyes érdeklődése tette közkedveltté. Utolsó esszékötete személyesebb hangvételű elmélkedés arról a megszámlálhatatlan dologról, ami élete során érdekelte: a páfrányok, az úszás és a tintahalak iránti szenvedélyétől a skizofréniával, a demenciával és az Alzheimer-kórral foglalkozó utolsó esettanulmányokig.
Az Első szerelmek és utolsó történeteket nemcsak a Sacksra jellemző beleérzés és tudományos alaposság jellemzi, hanem megdöbbentő bepillantást nyújt egy olyan ember gondolataiba, akit egész életében lenyűgözött az őt körülvevő világ, és aki maga is folyamatosan lenyűgözi olvasóit.

„Az orvostudomány koszorús költője."
The New York Times

„Az érdeklődés, a szenvedély és a hála érzése láthatóan egy pillanatra sem apadt el Sacks életében; minden írását ezek hatják át és ragyogják be. Életművét azonban leginkább az új elképzelésekre és tapasztalatokra való nyitottsága, és a változásnak a legemberibb biológiai folyamatként való felfogása forrasztja egységbe."
Nicole Krauss, The New York Times Book Review

„A korábban kiadatlan esszéket csokorba gyűjtő kötetben a nemrégiben elhunyt népszerű szerző és neurológus az életpályájáról, a fiatalságáról, az elmegyógyászat szakterületéről és sok egyébről elmélkedik... A szelíd, töprengő Sacks a nehezebb témáknál komoly hangot üt meg, de bőven akadnak könnyedebb pillanatok is... [Ez] az utolsó gyűjtemény valóságos csemege a gyógyíthatatlan kíváncsiságban szenvedők számára."
Publisher's Weekly

Ki vezethet autót Észak-Koreában? Mit tud az átlagember a fogolytáborokról? Utazhatnak, nyaralhatnak az észak-koreaiak? Kritizálják-e a Kimeket a zárt ajtók mögött?

A napi hírek alapján Észak-Koreáról éhező szegények, állami propaganda, munkatáborok és a személyi kultusz jut eszünkbe. Daniel Tudor, a The Economist újságírója disszidensekkel készített interjúk alapján mutatja be, hogyan élnek, dolgoznak, szeretnek és tanulnak a hétköznapi emberek. Anélkül, hogy mentséget keresne a rezsim zsarnokságára, a Kérdezz meg egy észak-koreait! rávilágít arra, hogy a diktatúra elnyomása ellenére az észak-koreaiak megpróbálják éppúgy élni mindennapi életüket, mint mindenki más bárhol a világon.

Hiteles és őszinte vallomások az észak-koreai életkörülményekről – maguktól az észak-koreaiaktól.

A Monty Python felejthetetlen alkotásaiból – a „Repülő Cirkusztól" a Gyalog galoppon át Az élet értelméig – ismert Eric Idle szórakoztató önéletrajzában saját életének értelmén elmélkedik. Karrierje egy szigorú bentlakásos iskolából indult, majd a komédia, a televízió, a színház és a film világában teljesedett ki.
Íróként és komikusként a hatvanas-hetvenes évek kulturális forradalmában olyan hírességek társaságában találta magát, mint George Harrison, David Bowie és Robin Williams, akikkel életre szóló barátságot kötött. A barátokról és nagy elmékről, többek között John Cleese-ről és a többi Pythonról szóló anekdotákkal Eric szívmelengető stílusban ragadja meg a korszak elképesztő kreativitását.
A Brian életéhez írt (egyébként a brit temetések legnépszerűbb kísérőzenéjévé váló) dal címét viselő könyvben Eric azzal a különös humorral mesél élete és karrierje fordulópontjairól, amivel évtizedek óta szórakoztatja közönségét. A Monty Python megalakulásának ötvenedik jubileumát ünneplő fergeteges, kulisszatitkokkal teli önéletrajzban Leia hercegnőtől II. Erzsébet királynőig mindenki helyet kap.

Lisa Brennan-Jobs, Steve Jobs elsőszülött lánya önéletrajzában felnőtté válásának történét osztja meg velünk, különleges portrét festve korunk egyik ikonikus alakjáról, Steve Jobsról. Korai éveiben Lisa édesanyjával, Chrisann Brennannel lakott: ekkor apja egyfajta mitikus figura volt számára, akivel csak nagyon ritkán találkozott. Később, amikor Steve érdeklődni kezdett iránta, megnyílt előtte egy villák, nyaralások és magániskolák fémjelezte, új világ. Apja figyelme boldogsággal töltötte el, de hamar megismerte Jobs rideg, kritikus, kiszámíthatatlan oldalát is. Középiskolás korában megromlott a kapcsolata az anyjával, ezért úgy döntött, az apjához költözik. Azt remélte, Jobs ettől végre olyan apja lesz, amilyet mindig is szeretett volna.

A Kisvakarcs Lisa Brennan-Jobs gyerekkorának és fiatalságának szívbe markoló története. A kötekedő, bölcs és vicces Lisa felejthetetlen kalauz, aki folyamatosan rácsodálkozik a korra, városra és a két különleges családra, amelyben él, miközben rettenetes érzésekkel viaskodik – szégyelli a puszta létét, úgy érzi nem lenne joga élni.
A Kisvakarcs izgalmas korrajz az 1970–80-as évek Kaliforniájáról, és őszinte vallomás egy meglehetősen bonyolult, ellentmondásos apa-lánya kapcsolatról.

„Apám Kisvakarcsnak hívott...Eleinte azt hittem, hogy a kisvakarcs azt jelenti, hogy kicsinek és vékonynak lát, mint egy törpét, így csenevésznek vagy korcsnak hív. Később tudtam csak meg, hogy a „vakarcs" régi szó, így nevezték a dagasztóteknő alján maradt tésztából sült cipócskát, amely ízletes étel."

Az íróról:
Lisa Brennan-Jobs Brooklynban él, a Kisvakarcs az első könyve. Cikkei és kisebb írásai jelentek meg a Vogue-ban, az O magazine-ben, a Southwest Review-ban, a Massachusetts Review-ban, a Harvard Advocate-ben és a Los Angeles Timesban.

Vélemények:

„Ezzel a mesteri memoárral Lisa Brennan Jobs olyat alkotott, ami felülírta a várakozásainkat, és megteremtette a tökéletes szilícium-völgyi gótikát. A könyv számtalan erénye közül a legnagyobb talán az, hogy a szerző igazán a sajátjává formálta ezt a történetet."
— Vogue

„Gyönyörű, irodalmi és pusztító."
— The New York Times

„Csodálatosan elmesélt történet családról, szeretetről és identitásról. Döbbenetesen szép tanulmány a gyereknevelésről, amelynek az egyik szereplője történetesen épp az Apple társalapítója."
— Kirkus Reviews

A kalandos életű Anne Lister sorra szegte meg a 19. század szigorú szabályait. A merész és szenvedélyes nő anatómiát tanult, politizált, üzletelt és bejárta Európát. Nem hagyta, hogy keresztülnézzenek rajta saját neme iránti vonzódása miatt.

Titkosírással lejegyzett naplójában kíméletlenül őszintén vall magánéletéről: többek között arra is fény derül, hogy miért nem köt látszatházasságot, és melyik partnerének hányszor volt orgazmusa. Megtudhatjuk azt is, hogyan reagált a társadalom arra, ha valaki nyíltan felvállalta nemi identitását.
Anne Lister, gúnynevén Gentleman Jack, nemcsak korának egyik legizgalmasabb személyisége, de minden bizonnyal a világ egyik legszorgalmasabb naplóírója is volt: 34 éven át írt, 27 kötetnyi, 6600 oldalas naplója értékes kordokumentum, amely a UNESCO Világemlékezeti Listájára is felkerült.

Az első modern leszbikus naplójából a BBC és az HBO készített kosztümös tévésorozatot.

„Ha elhagyjuk a természet útját, megválunk egyetlen megbízható vezetőnktől, s onnantól nem vagyunk összhangban önmagunkkal.”

Hogyan képzelték az ősi egyiptomiak az Alvilágot? Miért nem tántorította el semmi a fortélyos Mauit? Mi a költészet mézsöre, és mi lett azokkal, akik ittak belőle? Hogyan született Ganésa? Mi történt a majomkirállyal? Hogyan bosszulta meg Oresztész Agamemnónt?
A mítoszok többek meséknél. Olyan történetek, amelyekben a különböző kultúrák az élet mindannyiunkat foglalkoztató nagy kérdéseire adnak csodálatos, tanulságokkal teli magyarázatokat.
A mitológia nagykönyve képekkel illusztrálva meséli el az egyes népek misztikus karaktereinek színes történeteit, amelyek generációkon keresztül különös erőt jelentettek a közösségeknek, és szórakoztatóan enged bepillantást a társadalmi fejlődés rejtelmeibe.

Megváltoztathatja-e egy ember rendkívüli elszántsága az autokrata rezsimet?
Megőrizhető-e az önbecsülésünk egy börtönben?
Ha eltűrjük a zsarnokságot, akkor mi magunk válunk saját elnyomóinkká?

Függetlenül és szabadon élni csak döntés kérdése. Nadya Tolokonnikovának, a Pussy Riot feminista és diktatúraellenes punk-rock együttes alapító tagjának minden cselekedete ezt igazolja. 2012-ben a Megváltó Krisztus-székesegyházban tartott Putyin-ellenes performanszért két év börtönbüntetést kapott, amelynek nagy részét egy szibériai kényszermunkatáborban kellett letöltenie.
Nadyát ez sem törte meg, sőt még inkább megerősítette benne a szenvedélyes lázadót; a hitet, hogy az elnyomás, az igazságtalanság és a hatalomelvűség ellen radikálisan fel kell lépni. Merész, vagány és hiteles személyisége arra inspirál, hogy fotelforradalmárokból mindenre elszánt aktivistákká váljunk, és kezünkbe vegyük sorsunk irányítását.

„Kérd számon a hatalmasokat, és gyönyörködj a bukásukban! Makacs ellenállás és sokatmondó mosoly – ez legyen a fegyvered!"

„Mamãe, honnan tudod, hogy Isten sír, és nem pisil?"

Christina Rickardsson Brazíliában született, São Pauló-i utcagyerekként nap mint nap a túlélésért küzdött: az éhezés, félelem, erőszak és halál természetes részei voltak életének. Mivel szerető édesanyja, Mamãe nem tudott változtatni az életkörülményeiken, Christinát nyolcéves korában testvérével együtt elszakították tőle. A gyerekeket Svédországban fogadták örökbe.
Bár Christina esélyt kapott egy másfajta életre, kora gyermekkori traumái, emlékei és édesanyja kínzó hiánya folyamatosan kísértették. Emiatt huszonnégy év múlva visszatért szülőföldjére, hogy felkutassa a családját és ellátogasson gyermekkora meghatározó helyszíneire. Önéletrajzi könyvében beszámol viszontagságos életútjáról, a két különböző ország okozta kultúrsokkról és önmaga megtalálásáról is.