Hogyan tartja hatalmon a diktátorok legújabb generációját az információ manipulálása, valamint a demokrácia színlelése?

Hitler, Sztálin és Mao az erőszakot a félelemet és az ideológiát hívták segítségül egyeduralmuk fenntartásához. Manapság azonban a tekintélyelvűség fogalmát médiatudatos „erős emberek” alakítják, akik a szavak és az érdekeiket szolgáló hírmagyarázatok mesterei. A nyílt, tömeges elnyomás helyett az olyan politikusok, mint Jair Bolsonaro, Recep Tayyip Erdogan és Orbán Viktor az információ torzításával és a demokratikus formák kijátszásával gyakorolják hatalmukat az állampolgáraik felett.

Szergej Gurjev és Daniel Treisman érdekfeszítő könyvükben a tekintélyelvűség ezen új formáját írják le, miközben bemutatják a spindiktátorok felemelkedését és kevésbé erőszakos, ám igen hatékony módszereit hatalmuk fenntartására. Ezek közül kiemelkedik a hozzáértés imázsa, a demokratikus intézmények felhasználása a demokrácia aláásására, valamint a fokozott nemzetközi szerepvállalás annak érdekében, hogy még nagyobb hírnévre és pénzügyi befolyásra tegyenek szert. A könyvből és a politikusi portrékból az is kiderül, hogy a mai tekintélyelvű vezetők miben hasonlítanak a spin doctorokra, és miben különböznek az olyan diktátoroktól, mint Kim Dzsong Un, Bassár el-Aszad, valamint Hszi Csin-ping.

Az esetlen kis drámaszakkörösből karizmatikus varázslóvá váló Tom Felton gyerekkora minden volt, csak hétköznapi nem. Korán hírnevet szerzett, és mindössze tizenkét évesen hirtelen a rivaldafényben találta magát, amikor megkapta a Harry Potter-filmek Draco Malfoyának ikonikus szerepét.

Tom a védjegyévé vált humorral most először őszintén vall arról, milyen is volt a mozivásznon, a varázslóvilág tagjaként felnőni. Mindent elmesél a nagy áttörésről, a forgatásról, a tíz év alatt szerzett tartós barátságokról, de olvashatunk a hírnév előnyeiről és hátrányairól, és arról is, hogyan boldogult felnőttként a forgatás befejezése után.

Készüljünk a nagy találkozásra egy hús-vér varázslóval!

Stanley Tucci magával ragadó memoárjában minden történet a konyhából indul, vagy ott ér véget. A Golden Globe- és Emmy díjas színész-rendező, akit olyan filmekben láthattunk, mint Az ördög Pradát visel és a Komfortos mennyország, egy olasz bevándorlócsalád gyermekeként gyakran töltötte az estéit a konyhaasztalnál New York állambeli otthonukban. Az édesanyja finomabbnál finomabb vacsoráin keresztül a család gasztrokulturális hagyományait és az egyes fogások elkészítésének művészetét is magába szívta.

Kedvenc receptjeivel fűszerezett, humoros vagy olykor épp megható visszaemlékezésében képet kapunk élete gazdag érzelem- és ízvilágáról. Mesél a családjáról, felnőtté válásáról, házasságairól, példaképeiről, betegségéről és gyógyulásáról, felejthetetlen filmes utazásairól, kulisszatitkokról, az Olasz módra vagy a Julie & Julia – Két nő, egy recept forgatásáról, és persze az ételekhez fűződő töretlen rajongásáról.

Ha finom falatokra, koktélokra vagy pletykákra éhezel, ez a neked való könyv. Csak soha, de soha ne vágd föl a spagettid! – Yotam Ottolenghi

Lehetetlen úgy olvasni, hogy ne akarj azonnal enni! – Nigella Lawson

Épp olyan magával ragadó, mint amilyen étvágygerjesztő, és épp annyira szellemes, mint amennyire megható. Az ember csak azért szakítaná félbe az olvasást, hogy főzzön magának belőle valami finomságot. – Heston Blumenthal

„Sokszor megkérdeztem magamat: Ki ez a hülye? − mármint én −, aki rajong a színészekért, a színházért, a régi pályatársakért, előadások emlékéért, találkozásokért színészként és nézőként egyaránt. Miközben nekem is megadatott, hogy az elmúlt ötven évet színpadon vagy tévékamerák előtt tölthettem – sok sikerrel, talán némi népszerűséggel a hátam mögött –, megmaradtam hivatásos rajongónak.”

Gálvölgyi János

Gálvölgyi János már gyerekként is megszállottan lelkesedett a színházért: szenvedélyes autogramgyűjtőként ünnepelt színészekkel elegyedett szóba a művészbejáróknál, betéve tudta a Pesti Műsorban megjelenő szereposztásokat, és rendszeres látogatója volt a Madách Színház előadásainak. Rajongása akkor is megmaradt, amikor már ő maga is országosan elismert színművész volt.

A HVG 360-on megjelent beszélgetések alapján készült könyvben, a Hivatásos rajongóban, Gálvölgyi János Kövesdi Péterrel beszélget a színházi élményeiről, szinkron- és tévés szerepeiről, a haknikról, a hajdanvolt nagy pályatársakról és a méltatlanul elfeledett epizódszereplőkről. Beszámol mestersége buktatóiról és szakmai barátságokról, csakúgy, mint az emlékezetesebb sértődésekről, konfliktusokról. Személyes történetei az egykori színházi, filmes és tévés világ magával ragadó hangulatát varázsolják elénk, méltó emléket állítva egy egész színészgenerációnak.

Lehetséges, hogy a Stephen Hawkingot körülölelő mítosz csak részben fedi a valóságot, és jó példa a tudatos brandépítésre?

Hawking a kozmológia legfontosabb kérdéseit kutatta, és már életében az egyik legbriliánsabb elmének tartották, hírnevét mégsem elsősorban tudományos tevékenységének köszönhette. Mestere volt az önreklámozásnak: partit rendezett az időutazóknak, megünnepelte a győzelmét olyan tudományos vitákban, amelyekben valójában nem is volt igaza, bűvkörébe vonta a milliárdos mecénásokat. A közvélemény valósággal csüngött a szavain: a kerekesszékében mozdulatlanul ülő tudósban az intellektus legtisztább megnyilvánulását látta.

A tudományos újságíró, Charles Seife eredeti megközelítésű és tudományos alaposságú könyvében nemcsak megismertet Hawking munkásságával és a legfontosabb eredményeivel, de annak is utánajár, rosszul gondoljuk-e, hogy sokat köszönhet neki az emberiség?

A szerző az időben kvantumugrásokkal haladva, rétegről rétegre fejti fel, milyen elemekből született és épült fel a mítosz, vagyis hogyan lett Stephen Hawkingból, a fizikusból ikonikus jelenség.


Charles Seife, a New York-i Egyetem Arthur L. Carter Újságíró Intézetének tanára, számos könyv szerzője, két évtizede ír fizikáról és matematikáról. Dolgozott a Science magazinnál, a New Scientist amerikai tudósítója volt. Írásai megjelentek többek között a The Economist, a Scientific American, a Slate, a The Washington Post és a The New York Times hasábjain. Tudományos és matematikai témájú ismeretterjesztő filmek tanácsadójaként és írójaként szintén hírnevet szerzett.

Lebilincselő, személyes vallomás a történelemformáló pillanatokról – az elnöktől, aki arra inspirált, hogy higgyünk a demokrácia erejében

Barack Obama izgalmas, várva várt elnöki memoárjának első kötetében elmeséli valószínűtlen útjának történetét, amely során az identitását kereső ifjúból a szabad világ vezetőjévé vált. Politikai tanulmányait és történelmi jelentőségű elnöksége első ciklusának ikonikus pillanatait – a drámai átalakulás és zűrzavar időszakát – bemutató könyvében megdöbbentően személyes részletekbe enged betekintést.

Végigkalauzol a lenyűgöző pályán, amelyet a korai politikai törekvéseitől kezdve a választók aktivizálásának köszönhető, döntő jelentőségű iowai jelölőgyűlésen aratott győzelemig bejárt, majd a 2008. november 4-ei vízválasztó éjszakáig, amikor az Amerikai Egyesült Államok 44. elnökévé választották, és ezzel ő lett az első afroamerikai, aki az ország legmagasabb hivatalát betölthette.

Páratlan őszinteséggel írja le az elnöki hatalomban rejlő bámulatos lehetőségeket és azok korlátait. Az Ovális Irodába és a Fehér Ház Válságtermébe valamint Moszkvába, Kairóba, Pekingbe és számos más helyszínre invitál, és egyedülálló betekintést nyújt az Egyesült Államok belpolitikájának és nemzetközi diplomáciájának dinamikájába is. Bizalmasan elmeséli, hogy mi járt a fejében, amikor kialakította a kabinetjét, a gazdasági világválságot kezelte, Vlagyimir Putyin befolyásának mértékét próbálta felmérni, vagy amikor leküzdhetetlennek látszó akadályokat elhárítva keresztülvitte az egészségügyi ellátás kiterjesztésére vonatkozó törvényét. Ahogy beszámol arról is, milyen szempontok vezették, amikor összeütközésbe került a tábornokaival az afganisztáni stratégia miatt, a Wall Street megreformálására tett lépéseket, a Deepwater Horizon katasztrófája utáni eseményekre reagált, és az Oszáma bin Láden halálához vezető Neptun Szigonya akciót jóváhagyta.

Az Egy ígéret földje hihetetlenül bensőséges és hiteles önelemzés – történet egy emberről, aki szerepet vállalt a történelem alakításában, egy közösségszervezőről, akinek a világpolitika porondjára kilépve kellett próbára tennie a hitét. Obama őszintén vall arról, milyen hajmeresztő mutatványt jelentett feketeként elindulni az amerikai elnökválasztáson, viselni a „remény és változás” üzenetein fellelkesülő nemzedék elvárásainak súlyát és megfelelni a nagy horderejű döntéshozatal jelentette erkölcsi kihívásoknak. Nyíltan ír a vele szemben álló bel- és külföldi erőkről egyaránt, és arról is, hogyan élték meg a Fehér Házban töltött időszakot a felesége és a lányai. Kételyeit és csalódásait sem szégyelli feltárni, ugyanakkor egy pillanatra sem inog meg a hitében, hogy az Amerikának nevezett nagyszerű, folyamatosan zajló kísérletben mindig lehetséges az előrelépés.

Ez az olvasmányos, magával ragadó könyv hűen példázza Barack Obama meggyőződését, hogy a demokrácia nem fentről jövő adomány, hanem az empátián és kölcsönös megértésen alapuló érték, amelyet nap mint nap együtt kell tovább építenünk.

Albert Einstein munkássága túlmutat úttörő jelentőségű tudományos elméletein, neve a mai napig egyet jelent a zsenialitással.

A lenyűgöző relativitáselmélettől és a híres E = mc2 egyenlettől kezdve egészen az egyesített mezőelméletig senki nem gyarapította olyan mértékben tudományos ismereteinket az elmúlt évszázadban, mint Einstein. Öröksége tovább él a korunkat meghatározó technológiákban – legyen szó a lézerről, a DVD-ről, az atomenergiáról vagy az űrutazásról.

Walter Isaacson, a Steve Jobs-életrajz és az Innovátorok című bestsellerek szerzője Einstein munkásságát, a fizikában elért eredményeit és a fordulatokban gazdag életét történelmi és tudománytörténeti kontextusba helyezi. Miközben a fizikus családi hátterét, a tanulmányait, felfedezéseit és az eseménydús magánéletét is megismerhetjük, a korabeli újságcikkek és könyvrészletek, a személyes dokumentumok az egyetemi firkáktól és feljegyzésektől kezdve a hivatalos és szerelmes leveleken át a féltve őrzött családi fényképekig és okiratokig tovább árnyalják a képet. A tudóstársakról, politikusokról írt portrék, a könyv kor és miliőábrázolása, az anekdoták sora, a tudományos áttörések közérthető magyarázata olyan érzést kelt az olvasóban, mintha személyesen ismerhette volna Einsteint az embert és azokat a barátokat és munkatársakat, akik meghatározó szerepet töltöttek be az életében.

Ezt a különleges könyvet olvasva mintha Freud dolgozószobájában, egyben rendelőjében járnánk, amely épp úgy fest, ahogy 1939-ben magára hagyta. A polcokon könyvek: természettudomány, művészet, irodalom, történelem, régészet és pszichológia. A vitrinekben és minden felületen imádott antik tárgyai sorakoznak; nemcsak arról tanúskodnak, milyen fontos volt munkájában „a múlt”, de széles körű kulturális érdeklődéséről is árulkodnak. Általa csodált emberek portréi a falakon és a polcokon: egykori tanárai és munkatársai, és a nők, akikkel megosztotta az életét.

A falnál a jelképpé vált kanapé, amelyen a szabad asszociáció szabályait követve páciensek százai osztották meg vele álmok és emlékek sokaságát.

A könyv az illusztrációi révén ezt a környezetet teremti újra, és felteszi minden Freud-életrajzíró küldetésének központi kérdését: „Vajon honnét
származtak Freud elgondolásai?”


A további nyomozáshoz bepillantást nyerünk a Freud Múzeumban őrzött levelek, fényképek és dokumentumok archívumába, ami színesebbé
és „emberközelibbé” teszi a könyvet – talán nem meglepő, hogy a szerző több nemzeti múzeumnak is írt már kiállítási anyagot. Freudot az európai
politikai események, az antiszemitizmus, az iparosodás és a biológia, az orvostudomány és a pszichiátria fejlődésének kontextusába helyezve látjuk,
a karrierjét féltő kutatóként, aki szerelmes lesz, aki hibákat követ el (és meg is írja azokat), aki aggódik az egészsége, a pénz és a barátságai miatt, és akit
egész felnőtt életében szenvedélyes vágy hajtott, hogy feltárja a „lélek titkait”, a mai napig ható örökséget hátra hagyva.

A könyv felépítése is ezt a többdimenziós és többrétegű megközelítést segíti. A főszöveget képek és képaláírások egészítik ki az információ egy másik szintjét kínálva; az egyéb „kulcsszereplők” (pszichológusok, munkatársak, betegek, barátok) rövid életrajzai külön „dobozokban” kaptak helyet; a legfontosabb archív dokumentumok másolatai pedig önálló „zsebekbe” kerültek, hogy bármikor elővehessük és megvizsgálhassuk őket. Ezek közül az egyik leglebilincselőbb a BBC-nek adott 1938-as interjú szövege, amelyben Freud 120 szóban összegzi pályáját. Velős szűkszavúságát bármelyik modern twitterező megirigyelhetné.

Ez a gazdagon illusztrált, olvasmányos és közérthető életrajz rengeteg felfedeznivalót kínál, ámulatba ejtve és sokak számára új megvilágításba helyezve Freudot, „az embert”, akit kora, munkássága, barátai, kollégái és családja kontextusában mutat be.

STAN LEE minden idők leghíresebb és legsikeresebb amerikai képregényalkotója volt, fantasztikus karrierjét azonban konfliktusok és ellentmondások jellemezték. Tényleg ő lett volna a legkreatívabb elme? Vagy csak szerencsés és nem különösebben tehetséges potyautas volt, aki ahhoz értett, hogy jól helyezkedjen és lenyúlja mások ötleteit? Vagy valami egészen másról szólna a történet?

Danny Fingeroth a Marvel Comics írójaként és szerkesztőjeként több mint 40 éven át dolgozott közvetlen munkatársaként, így valódi bennfentesnek számít. Egyedülálló könyvéből nemcsak Stan Leet, a képregényalkotót, porondmestert, üzletembert, kreatív szellemet, médiasztárt és látnokot ismerhetjük meg, hanem a Marvel és a szuperhősök eredettörténetét is.

A Hihetetlen Stan Lee – A Marvel igazi szuperhőse az első olyan átfogó életrajz Stan Leeről – a Pókember, a Bosszúállók, az X-¬Men és az Ezüst Utazó megálmodójáról –, amelyben a szerző olyan egyedi kontextusba helyezi Lee életét és munkásságát, amelyre egyetlen másik író sem lenne képes.

„Ha kultúrában tájékozott embereket arra kérnek, hogy nevezzék meg három kedvenc képregényalkotójukat, valószínűleg azt mondják majd: »Stan Lee«.

Aztán elhallgatnak. Mert a többség egyedül őt ismeri. Ami több okból is különös. Stan Lee íróként, szerkesztőként, művészeti vezetőként, kiadóként és igazgatóként dolgozott képregényeken. És bár a karakterei minden idők legnépszerűbb és legjövedelmezőbb szórakoztatóipari franchise-ai közé emelkedtek – Pókember, a Bosszú állók, az X-Men, hogy csak néhány példát említsünk –, Lee nem maga tervezte ezeket a karaktereket, és nem ő rajzolta meg a kalandjaikat. Ehhez rendkívül tehetséges rajzolók kellettek, velük közösen teremtette meg a Marvel leghíresebb szuperhőseit. Mégis – akarta-e vagy sem – Lee vált nemcsak a Marvel-képregények, hanem általában véve is a KÉPREGÉNYEK arcává és hangjává. Felmerül hát a kérdés: mivel érte el élete korai szakaszában és karrierje első 20 évében ezt a kulturális robbanást? És mihez kezd magával valaki, miután robbanást idézett elő a kultúrában?”

„Fingeroth intim hangvételű, mégis pártatlan számvetése rávilágít Lee emberségére, humo rára és alázatára, de nem hagyja figyelmen kívül azt sem, hogy önmaga előtérbe állításával időnként megrövidítette a munkatársait.” THE WALL STREET JOURNAL

„Egy egész életen át kitartó kreativitás, csapat munka és állandó nyüzsgés. Stan Lee ott látta meg a lehetőséget, ahol más el sem tudta volna képzelni, és ki is használta azt. Ha meg akarjuk érteni, hogyan csinálta, Danny Fingeroth könyvét el kell olvasnunk.” NPR

„Lelkes és ehhez illően túláradó tiszteletadás az embernek, aki soha le nem mondott volna arról, hogy még egy felkiáltójelet kitegyen a mondat végére. Tuti siker a képregényrajongók körében – tartozzanak bármelyik táborhoz is.” PUBLISHERS WEEKLY

„Fingeroth egy olyan könyvvel állít emléket Stan Leenek, amely az üzletágról éppolyan meleg szívvel mesél, mint az azt megteremtő emberről.” THE SUNDAY TIMES

A Monty Python felejthetetlen alkotásaiból – a „Repülő Cirkusztól" a Gyalog galoppon át Az élet értelméig – ismert Eric Idle szórakoztató önéletrajzában saját életének értelmén elmélkedik. Karrierje egy szigorú bentlakásos iskolából indult, majd a komédia, a televízió, a színház és a film világában teljesedett ki.
Íróként és komikusként a hatvanas-hetvenes évek kulturális forradalmában olyan hírességek társaságában találta magát, mint George Harrison, David Bowie és Robin Williams, akikkel életre szóló barátságot kötött. A barátokról és nagy elmékről, többek között John Cleese-ről és a többi Pythonról szóló anekdotákkal Eric szívmelengető stílusban ragadja meg a korszak elképesztő kreativitását.
A Brian életéhez írt (egyébként a brit temetések legnépszerűbb kísérőzenéjévé váló) dal címét viselő könyvben Eric azzal a különös humorral mesél élete és karrierje fordulópontjairól, amivel évtizedek óta szórakoztatja közönségét. A Monty Python megalakulásának ötvenedik jubileumát ünneplő fergeteges, kulisszatitkokkal teli önéletrajzban Leia hercegnőtől II. Erzsébet királynőig mindenki helyet kap.

Lisa Brennan-Jobs, Steve Jobs elsőszülött lánya önéletrajzában felnőtté válásának történét osztja meg velünk, különleges portrét festve korunk egyik ikonikus alakjáról, Steve Jobsról. Korai éveiben Lisa édesanyjával, Chrisann Brennannel lakott: ekkor apja egyfajta mitikus figura volt számára, akivel csak nagyon ritkán találkozott. Később, amikor Steve érdeklődni kezdett iránta, megnyílt előtte egy villák, nyaralások és magániskolák fémjelezte, új világ. Apja figyelme boldogsággal töltötte el, de hamar megismerte Jobs rideg, kritikus, kiszámíthatatlan oldalát is. Középiskolás korában megromlott a kapcsolata az anyjával, ezért úgy döntött, az apjához költözik. Azt remélte, Jobs ettől végre olyan apja lesz, amilyet mindig is szeretett volna.

A Kisvakarcs Lisa Brennan-Jobs gyerekkorának és fiatalságának szívbe markoló története. A kötekedő, bölcs és vicces Lisa felejthetetlen kalauz, aki folyamatosan rácsodálkozik a korra, városra és a két különleges családra, amelyben él, miközben rettenetes érzésekkel viaskodik – szégyelli a puszta létét, úgy érzi nem lenne joga élni.
A Kisvakarcs izgalmas korrajz az 1970–80-as évek Kaliforniájáról, és őszinte vallomás egy meglehetősen bonyolult, ellentmondásos apa-lánya kapcsolatról.

„Apám Kisvakarcsnak hívott...Eleinte azt hittem, hogy a kisvakarcs azt jelenti, hogy kicsinek és vékonynak lát, mint egy törpét, így csenevésznek vagy korcsnak hív. Később tudtam csak meg, hogy a „vakarcs" régi szó, így nevezték a dagasztóteknő alján maradt tésztából sült cipócskát, amely ízletes étel."

Az íróról:
Lisa Brennan-Jobs Brooklynban él, a Kisvakarcs az első könyve. Cikkei és kisebb írásai jelentek meg a Vogue-ban, az O magazine-ben, a Southwest Review-ban, a Massachusetts Review-ban, a Harvard Advocate-ben és a Los Angeles Timesban.

Vélemények:

„Ezzel a mesteri memoárral Lisa Brennan Jobs olyat alkotott, ami felülírta a várakozásainkat, és megteremtette a tökéletes szilícium-völgyi gótikát. A könyv számtalan erénye közül a legnagyobb talán az, hogy a szerző igazán a sajátjává formálta ezt a történetet."
— Vogue

„Gyönyörű, irodalmi és pusztító."
— The New York Times

„Csodálatosan elmesélt történet családról, szeretetről és identitásról. Döbbenetesen szép tanulmány a gyereknevelésről, amelynek az egyik szereplője történetesen épp az Apple társalapítója."
— Kirkus Reviews

A kalandos életű Anne Lister sorra szegte meg a 19. század szigorú szabályait. A merész és szenvedélyes nő anatómiát tanult, politizált, üzletelt és bejárta Európát. Nem hagyta, hogy keresztülnézzenek rajta saját neme iránti vonzódása miatt.

Titkosírással lejegyzett naplójában kíméletlenül őszintén vall magánéletéről: többek között arra is fény derül, hogy miért nem köt látszatházasságot, és melyik partnerének hányszor volt orgazmusa. Megtudhatjuk azt is, hogyan reagált a társadalom arra, ha valaki nyíltan felvállalta nemi identitását.
Anne Lister, gúnynevén Gentleman Jack, nemcsak korának egyik legizgalmasabb személyisége, de minden bizonnyal a világ egyik legszorgalmasabb naplóírója is volt: 34 éven át írt, 27 kötetnyi, 6600 oldalas naplója értékes kordokumentum, amely a UNESCO Világemlékezeti Listájára is felkerült.

Az első modern leszbikus naplójából a BBC és az HBO készített kosztümös tévésorozatot.

„Ha elhagyjuk a természet útját, megválunk egyetlen megbízható vezetőnktől, s onnantól nem vagyunk összhangban önmagunkkal.”

A Nike alapítójának izgalmas élettörténetéből megtudhatjuk, hogyan valósította meg Phil Knight kezdetben „őrültnek” tűnő ötletét, és hogyan vált a Nike a világ egyik leginnovatívabb és legnépszerűbb márkájává napjainkra. Pedig nem volt könnyű a kezdet: az önmagát kereső fiatalember az apjától kapott 50 dollárból indította el cégét, és az első évben még maga árusította a Japánból importált futócipőket egy furgonból.

Fordulatokkal teli, őszinte önéletrajzában Knight mesél a kegyetlen versenytársakról, kudarcairól, szenzációs sikereiről. Külön fejezetben tíz jótanáccsal szolgál fiatal olvasói számára, arra buzdítva őket, hogy higgyenek az álmaikban, küzdjenek céljaik megvalósításáért, közben pedig maradjanak hűek önmagukhoz.

MERÉSZ ÚJÍTÓK, IZGALMAS ÉS MOTIVÁLÓ MÓDSZEREK
INSPIRÁCIÓ FIATALOKNAK

Napjainkban kevés az olyan inspiráló személyiség, aki hajthatatlansága és eredeti látásmódja révén számos technológiát forradalmasítva, több területen is maradandót alkot. Elon Musk ilyen példakép: valóságos látnokként vitte sikerre eddigi vállalkozásait, többek között az elektromos autókat fejlesztő Tesla Motorst és a kereskedelmi űrutazást megújító Space X-et.

Különösen nehéz életutat járt be, mire a Szilícium-völgy egyik legismertebb vállalkozója lett. Gyermekkorát Dél-Afrikában töltötte, ahol zsenialitása miatt kilógott a sorból. Később innovatív üzletemberként nem mindennapi kockázatokat vállalt, így sokszor szinte az alapoktól kellett újraépítenie birodalmát.

Buktatókkal és sikerekkel teli története önmagában is lenyűgöző, Elon Muskot azonban leginkább az teszi szuperhőssé, hogy modern technológiai megoldásaival, környezettudatos módon keres válaszokat korunk kihívásaira: a jövő izgalmas, optimista képét festi elénk.

MERÉSZ ÚJÍTÓK, IZGALMAS ÉS MOTIVÁLÓ MÓDSZEREK
INSPIRÁCIÓ FIATALOKNAK

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK EGYKORI FIRST LADYJÉNEK SZEMÉLYES HANGÚ, ÁTÜTŐ EREJŰ ÉS INSPIRÁLÓ ÖNÉLETRAJZA

Michelle Robinson gyermekkorát Chicago déli részén töltötte. A család tetőtéri lakásában egy szobában lakott bátyjával, Craiggel, akivel gyakran fogócskázott kint a parkban. Szüleinek, Fraser és Marian Robinsonnak köszönheti szókimondását, bátorságát. Innen az élet távolabb repítette: a Princeton nagyelőadóitól, ahol először tapasztalta meg, milyen érzés egyedüli feketének lenni egy teremben, a csupa üveg irodaházig, ahová elszánt és lelkes társasági szakjogászként került. Itt toppant be irodájába egy nyári reggelen egy joghallgató, Barack Obama, és borította fel szépen felépített terveit.
Michelle Obama most először mesél házasságuk első éveiről, arról, miként próbált egyensúlyt teremteni a munkája és a családi élet között, miközben férje politikai karrierje gyorsan ívelt felfelé. Beavat az elnökválasztáson való indulásról szóló vitáik részleteibe, és ír arról is, hogyan élte meg a népszerűség terhét és a kritikákat a kampány során. A bájjal, humorral és szokatlan őszinteséggel elmesélt történetekben igen érzékletesen számol be a színfalak mögött zajló eseményekről, amelyeknek a családja a történelem rivaldafényébe kerülve lett részese. Hasonlóan élvezetesen ír a Fehér Házban eltöltött nyolc meghatározó évről, amelyek során megismerte az országot, és az ország is megismerte őt.

Az Így lettem hol szerény iowai konyhákba, hol a Buckingham-palota báltermeibe kalauzol minket. Megtapasztaljuk a mérhetetlen szomorúság, az elképesztő szívósság és bámulatos kitartás pillanatait is. Egészen közelről láthatjuk, mi zajlik e páratlan, úttörő történelmi személyiség lelkében, miközben azért küzd, hogy hitelesen éljen, hogy saját erejét és hangját magasabb eszmék szolgálatába állítsa. Őszintén és bátran megosztott történetei arra ösztönöznek, hogy feltegyük magunknak is a kérdést: kik vagyunk és kivé akarunk válni.

A könyv trailere:

Michelle Robinson Obama, aki 2009 és 2017 között az Amerikai Egyesült Államok first ladyje volt, a Princetoni Egyetemen és a Harvard Egyetem Jogi Karán szerzett diplomát. Karrierjét a chicagói Sidley & Austin ügyvédi irodánál kezdte jogászként. Itt találkozott későbbi férjével, Barack Obamával. Dolgozott a chicagói polgármesteri hivatalban, a Chicagói Egyetemen és a Chicagói Egyetem Orvostudományi Központjában. Ő alapította a fiatalokat a közszolgálati életpályára felkészítő Public Allies chicagói szervezetét.
Az Obama házaspár Washington D. C.-ben él, két lányuk van, Malia és Sasha.

„Sok minden van, amit még mindig nem tudok Amerikáról, az életről, sem arról, hogy mit hozhat a jövő. De magamat ismerem. Édesapám, Fraser arra nevelt, hogy keményen dolgozzam, sokat nevessek és álljam a szavam. Édesanyám, Marian megmutatta, hogyan gondolkodjam önállóan és hallassam a hangom. Ők ketten, a mi kis zsúfolt lakásunkban Chicago South Side-ján segítettek meglátni a történetünk, az én történetem értékét országunk szövevényesebb történetén belül. Még akkor is, ha az nem szép vagy tökéletes. Még akkor is, ha sokkal valóságosabb, mint szeretnénk. Életünk története a részünkké válik, mindig velünk marad. Én így lettem azzá, aki vagyok.”

Manal Al-Sharif Mekkában nőtt fel egy taxisofőr lányaként, rendszeres testi és lelki fenyítéseknek kitéve. Kamaszként vallási fanatikus volt: puritán módon élt, a társadalmi elvárásoknak megfelelően leleplezte nővére titkos beszélgetéseit egy ismeretlen férfival, öccse popzenei kazettáit elégette a sütőben, mert azok a szaúdi kultúrában tiltottnak minősülnek. Édesanyja elszántan küzdött azért, hogy lánya tanulhasson, és ennek hatására Manal értékrendje fokozatosan átalakult. A húszas éveiben már információbiztonsági szakértőként dolgozott, naponta került hátrányos helyzetbe női mivolta miatt: nem bérelhetett lakást férfi gyám nélkül, gyakran könnyűvérűnek bélyegezték, és bár volt saját autója, nem vezethette.

Manal mozgalmat indított Women2Drive néven, hogy a nők is szabadon vezethessenek, és ezáltal függetlenségre tegyenek szert. Bátor tettéért bebörtönözték, kezdeményezésével mégis jelentős eredményeket ért el. A Merj vezetni! egy nőjogi harcos bensőséges vallomása, betekintést nyújt a szaúdi nők megaláztatásokkal teli mindennapjaiba, és azokról a küzdelmekről szól, amelyekkel akkor szembesülünk, ha kezünkbe merjük ragadni saját sorsunk irányítását.

Szabados Ági beszélt a könyvről a

„Az eső egyetlen cseppel kezdődik.” A Women2Drive mozgalom mottója 

A Németországban született újságírónő, Souad Mekhennet egész életében muszlim gyökerei és nyugati neveltetése között egyensúlyozott. Úgy döntött, közvetítő hangja lesz e két kultúrának, amelyek gyakran értik félre egymást.

Izgalmas, sodró lendületű könyvében elkísérhetjük azokba a német városnegyedekbe, ahol a 9/11 végrehajtói radikalizálódtak, azokra az iraki területekre, ahol szunniták és síiták fordultak egymás ellen, a török–szíriai határra, ahol mindennapos az Iszlám Állam jelenléte. Észak-Afrikában arra keresi a választ, miért nem váltotta be ígéreteit az arab tavasz, Londonban felfedi az Iszlám Állam hírhedt kivégzője, „Dzsihád John” kilétét, Nyugat-Európában pedig azt kutatja, miért lesznek a fiatalokból dzsihádista terroristák.

Származásának köszönhetően Souad Mekhennet felkereshette az al-Káida, a tálibok, az Iszlám Állam és szövetségeseik belső köreinek tagjait, és megbízható kalauzként visz magával minket is a komor címlapsztorik mögötti emberi történetek világába, amelyet nem fogunk egyhamar elfelejteni.

Dua ez-Zamíl átlagos szíriai lány volt, 2011-ben azonban örökre megváltozott az élete, amikor hazájában polgárháború tört ki. A hadsereg elfoglalta Dua szülővárosát, szigorú kijárási tilalom, áram- és vízkimaradások, valamint erőszakos események nehezítették az életüket. A család úgy döntött, Egyiptomba költözik. Ám néhány hónappal később a kormányt megdöntötték, és a menekültek már ott sem voltak többé biztonságban.

Eközben egy fiatal ellenzéki harcos beleszeretett Duába, megkérte a kezét, és meggyőzte, hogy Európában biztonságos és békés jövő vár rájuk. Dua ugyan rettegett a víztől, ráadásul úszni sem tudott, a fiatalok mégis embercsempészekre bízták az életüket, és ötszáz menekült, köztük száz gyerek társaságában nyomorogtak egy rozoga halászbárkán. Négy napja voltak úton, amikor egy másik hajó szándékosan beléjük ment, elsüllyesztette a hajójukat, és magára hagyta az utasokat.

Így kezdődött Dua küzdelme a túlélésért. Drámai fordulatokban gazdag, igaz története sok millió menekült emberfeletti küzdelmét mutatja be, akik az életüket kockáztatják egy biztonságosabb jövőért.

A szerzőről

Melissa Fleming az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának

(United Nations High Commissioner for Refugees,UNHCR) vezető szóvivője, a menekültkérdés világhírű szakértője. Nevéhez fűződik a szervezet stratégiai és kríziskommunikációs tervének kidolgozása, amelynek segítségével a UNHCR hatékonyabban kommunikálhat a média képviselőivel, a kormányokkal és a menekültekkel. Fleming számos nemzetközi kampányt is irányított, amelyekben nagy hangsúlyt kapott a közösségi média. Korábban a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnél (International Atomic Energy Agency, IAEA) dolgozott, ahol nyolc éven át volt szóvivő, valamint a kommunikációs iroda vezetője, amikor a szervezet Irakban, Iránban és Észak-Koreában végzett feltáró munkája miatt 2005-ben elnyerte a Nobel-békedíjat. Fleming ezt megelőzően az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (Organization for Security and Co-operation in Europe, OSCE) sajtó- és információs osztályát vezette, valamint a Szabad Európa Rádió közpolitikai szakembere volt. Karrierje elején rövid ideig újságíróként dolgozott. Első TED-előadását, amely a „Segítsünk a menekülteknek

felemelkedni, ne csak túlélni” (Let’s Help Refugees Thrive, Not Just Survive) címen érhető el magyarul, több mint 1 millióan látták az egész világon, és huszonnégy nyelven feliratozták. Második, „Két túlélő egy elsüllyedt bárkáról” (A boat carrying 500 refugees sunk at sea: The story of two survivors) című TED-előadását, amely Duáról szól, több mint 1,5 millióan nézték

meg.

A szerző elérhetőségei: twitter.com/melissarfleming

facebook.com/MelissaFlemingUNHCR/256