Hogyan tartja hatalmon a diktátorok legújabb generációját az információ manipulálása, valamint a demokrácia színlelése?

Hitler, Sztálin és Mao az erőszakot, a félelemet és az ideológiát hívták segítségül egyeduralmuk fenntartásához.

Manapság azonban a tekintélyelvűség fogalmát médiatudatos „erős emberek” alakítják, akik a szavak és az érdekeiket szolgáló hírmagyarázatok mesterei. A nyílt, tömeges elnyomás helyett az olyan politikusok, mint Vlagyimir Putyin, Recep Tayyip Erdogan és Orbán Viktor az információ torzításával és a demokratikus formák kijátszásával gyakorolják hatalmukat az állampolgáraik felett.

Szergej Guriev és Daniel Treisman érdekfeszítő könyvében a tekintélyelvűség ezen új formáját írja le, miközben bemutatja a popdiktátorok felemelkedését és kevésbé erőszakos, ám igen hatékony módszereit a hatalmuk fenntartására. Ezek közül kiemelkedik a hozzáértés imázsa, a demokratikus intézmények felhasználása a demokrácia aláásására, valamint a fokozott nemzetközi szerepvállalás annak érdekében, hogy még nagyobb hírnévre és pénzügyi befolyásra tegyenek szert.

A könyvből és a politikusi portrékból az is kiderül, hogy a mai tekintélyelvű vezetők miben hasonlítanak a spin doctorokra, és miben különböznek az olyan diktátoroktól, mint Kim Dzsong Un, Bassár el-Aszad, valamint Hszi Csin-ping.

A második világháború idején Hollandiában egy testvérpár, Lien és Janny Brilleslijper jelentős földalatti tevékenységet folytatott. Hamis okmányokat készítettek, röpiratokat terjesztettek, és a „Magas Fészek” nevű erdei házban titkos rejtekhelyet hoztak létre, ahol a rendszer által üldözött partizánok és elismert művészek nem csupán menedékre, de összetartó és támogató közösségre, reményre is találtak. A központot azonban elárulták, a két lány Auschwitzba került ugyanazzal a transzporttal, amelyikkel Margot és Anne Frank is, akikkel a táborban szoros kapcsolatban maradtak. Az elkövetkező rettenetes hónapokban Lient és Jannyt mindentől megfosztották fogvatartóik, de kitartásukat, egymás iránti töretlen szeretetüket semmi sem győzhette le.

A Nővérek Auschwitzban érzékletes lenyomat a hollandiai ellenállás történetéről, a bátorságról és a szolidaritásról. A szerző egy családtörténeten, számos kordokumentumon és eredeti fotókon keresztül hozza közel ezt a vészterhes időszakot, amelyben a fenyegetettség ellenére sokan életük kockáztatásával nyújtottak segítő kezet a veszélyben lévőknek, megmentve őket a biztos haláltól.

A II. világháború eseményeitől és a „nagy emberek” legendáitól kezdve a curry származásának kérdéséig és a családi mítoszokig a történelemhamisítás mindenütt jelen van. Lincoln nem hitt abban, hogy minden ember egyenlőnek született, az aztékokat nem mészárolták le a spanyol konkvisztádorok, és Churchill sem volt olyan elvhű államférfi, mint amilyennek gondoljuk.

Otto English, újságíró a történelem kisebb-nagyobb hazugságait vizsgálja meg, hogy megmutassa, miként manipulálják a jelenünket a múlt koholmányai, és hogy sok minden, amit történelmi ténynek tekintünk, valójában fikció.

A könyv fanyar humorral, közvetlen stílusban tárgyalja a nagyon is összetett témát: a történelmet és a történetmesélést. Nemcsak rámutat azokra a hazugságokra, amelyeket a múlt igazságaiként meséltek nekünk, de feltárja azt is, miként formálódtak ezek a hiedelmek az idők során. A Hamisított történelemből mindenki tanulhat valami újat - akár még a történészek is.

Mi köze van a vaskézzel uralkodó kínai elitnek a kommunizmus eszméihez?

Hogyan működik az országban a cenzúra a kultúrában és a digitális térben?

Megboríthatja Kína állammodellje a diktatúrák és demokráciák közötti hatalmi egyensúlyt a világban?

Katarina Baer újságíró és Kalle Koponen fotográfus könyvének fókuszában a feltörekvő nagyhatalom, Kína áll. Az ország kifelé erőt sugároz, országhatáron belül viszont mindent megtesz azért, hogy 1,4 milliárd polgárát ellenőrizze, manipulálja és információs buborékban tartsa.

A szerzőpáros könyvében három sanghaji lakos életét követi nyomon a 2020-as koronajárvány idején. Történeteiken keresztül azt próbálják kideríteni, hogy az elnyomó intézkedések és a magánélet alapjait fenyegető állami beavatkozás ellenére miért elégedett mégis sok kínai az ország vezetésével.

Elképzelhető-e, hogy az MI jobban ismerjen minket, mint mi saját magunkat?

Miért nem lesz számunkra biztonságos a volán mögé ülni az önvezető járművek világában?

Jogában és hatalmában áll-e majd a gépeknek az emberi élet kioltásáról dönteni?

Vajon a virtuális, a kiterjesztett és a kevert valóságból létrejövő X-valóságot meg tudjuk különböztetni környező világunktól?

A 21. században a mesterséges intelligencia segítségével a technológiai fejlődés soha nem tapasztalt jólétet teremt majd: az emberek és gépek közötti szorosabb és összetettebb kapcsolat forradalmasítja az egészségügyet és az oktatást, és merőben új kommunikációs és szórakozási formáknak ad teret. Miközben az MI fokozatosan megszabadít minket a rutinszerű munkától, gazdasági és társadalmi berendezkedésünk újjászervezése kockázatokat is hordoz, például az autonóm fegyverek és az intelligens technológiák területén. A mesterséges intelligencia elterjedése feltartóztathatatlan, nekünk pedig érdemes felkészülnünk – a ragyogó lehetőségekre éppúgy, mint arra is, hogy az általunk ismert életre akár halálos fenyegetést jelenthet.

Li Kaj-fu, a Google China korábbi elnöke és Csen Csiu-fan sci-fi-író tíz izgalmas novellában és a történeteket kísérő elemzésben mutatja be vízióját arról, milyen lesz a világ 2041-ben, összevetik a technológiai fejlődés valószínűsíthető útját a társadalomra gyakorolt hatásával. Emlékeztetnek arra, hogy még mindig kizárólag az emberiség alakítja saját sorsát, miközben nagyon időszerű betekintést kapunk arról is, hogy miként építhet hidat a mesterséges intelligencia a múlt megoldatlan problémái és a jövő új lehetőségei között.

Lehetséges, hogy a Stephen Hawkingot körülölelő mítosz csak részben fedi a valóságot, és jó példa a tudatos brandépítésre?

Hawking a kozmológia legfontosabb kérdéseit kutatta, és már életében az egyik legbriliánsabb elmének tartották, hírnevét mégsem elsősorban tudományos tevékenységének köszönhette. Mestere volt az önreklámozásnak: partit rendezett az időutazóknak, megünnepelte a győzelmét olyan tudományos vitákban, amelyekben valójában nem is volt igaza, bűvkörébe vonta a milliárdos mecénásokat. A közvélemény valósággal csüngött a szavain: a kerekesszékében mozdulatlanul ülő tudósban az intellektus legtisztább megnyilvánulását látta.

A tudományos újságíró, Charles Seife eredeti megközelítésű és tudományos alaposságú könyvében nemcsak megismertet Hawking munkásságával és a legfontosabb eredményeivel, de annak is utánajár, rosszul gondoljuk-e, hogy sokat köszönhet neki az emberiség?

A szerző az időben kvantumugrásokkal haladva, rétegről rétegre fejti fel, milyen elemekből született és épült fel a mítosz, vagyis hogyan lett Stephen Hawkingból, a fizikusból ikonikus jelenség.


Charles Seife, a New York-i Egyetem Arthur L. Carter Újságíró Intézetének tanára, számos könyv szerzője, két évtizede ír fizikáról és matematikáról. Dolgozott a Science magazinnál, a New Scientist amerikai tudósítója volt. Írásai megjelentek többek között a The Economist, a Scientific American, a Slate, a The Washington Post és a The New York Times hasábjain. Tudományos és matematikai témájú ismeretterjesztő filmek tanácsadójaként és írójaként szintén hírnevet szerzett.

„Minden adott volt, hogy új Magyarország épüljön. Csupán néhány apróság hiányzott: tisztesség, mértéktartás, sportszerűség, szolidaritás.”

A hvg360 első könyvében Marabu fanyar humorú közéleti és politikai karikatúrái három kormányzati ciklus kicsinyes, felháborító, sokszor dilettáns megközelítéseiről, eseményeiről adnak pontos látleletet. A szellemes rajzokon megörökített, immár történelmi jelentőségű pillanatok megmutatják, milyen sok apró lépéssel vezettek át minket a Magyar Köztársaságból ebbe a sajátos államformába.

Kiállítás és könyvbemutató közéletről, karikatúráról, tűrésről és tiltásról 2022. március 25-én. 18 órától, a Marczibányi Téri Művelődési Központban.

A program résztvevői: Marabu, Jakus Ibolya, a HVG tartalomfejlesztési vezetője, Tóta W. Árpád, a HVG munkatársa és Nagy Iván Zsolt, a hvg.hu felelős szerkesztője
További részleteket itt talál.


„...szombaton és vasárnap a talpon maradt összes kerületben az én hangomon megy a szavazásra való felhívás, majd engem elmarasztal az Országos Választási Bizottság, a jogászok meg megvédenek, oszt jónapot.”
(Orbán Viktor, 2006)

2020-ban Jennifer A. Doudna és Emmanuelle Charpentier közösen kémiai Nobel-díjat kapott a CRISPR/Cas-9 technológia megalkotásáért. Korszakalkotó génszerkesztő eljárásuk révén a DNS felépítése megváltoztathatóvá vált a sejteken belül. Fantasztikus lehetőség ez az emberiség számára a humángenetikától kezdve a mezőgazdaságon és a környezetvédelmen át az egészségügy számos területéig: gyógyíthatóvá válik számos genetikai betegség és rákfajta, ahogyan leküzdhető lesz az éhínség is. A technológia alkalmazása ugyanakkor számos veszélyt is magában rejt, avatatlan kezekben akár biológiai fegyver is válhat belőle, és megannyi bioetikai kérdést is felvet a dizájnerbébiktől kezdve a genetikailag módosított szuperemberekig.

A 21. század legjelentősebb tudományos áttörése az egyik felfedezőjét, a biokémikus Jennifer A. Doudnát arra késztette, hogy tudósként átgondolja saját szerepét és a felfedezésével együtt járó következményeket. Könyvében lépésről lépésre elmagyarázza, hogyan ért el haladást a kutatásaiban és miként működik a technológia, amelynek etikai vonatkozásaira, valamint a szabályozás kérdéseire is kitér. A génszerkesztésben rejlő lehetőségekről olvasva egyértelművé válik: ez a tudományos felfedezése örökre megváltoztatja a nézeteinket a teremtésről és az evolúcióról.

Horváth Péter, volt balettnövendék

A közönség a balettet könnyűnek és légiesnek látja. Ez az életpálya azonban a próbatermekben és a kulisszák mögött inkább fájdalmas és nehéz. A táncosok tisztában vannak vele, hogy a szenvedés a hivatásuk része és ennek tudatában, már egészen kicsi koruktól elhivatottan készülnek, hogy balettművészek legyenek.

Czank Lívia, újságíró, író, fotóművész egy teljes tanévet töltött a Magyar Táncművészeti Egyetem balettnövendékeivel, részt vett az év összes fontos eseményén, beszélgetett a hallgatókkal, mesterekkel és az egyetemi dolgozókkal. Vallomásaikból körvonalazódnak cselekvéseik mozgatórugói, nehézségeikről és örömeikről egyaránt képet kapunk. Különleges képességű, „kiválasztott" gyerekeket ismerünk meg, akik alázatosak, maximalisták, összetartóak és rendkívül önállóak. Az izgalmas beszámolókat, a szerző művészi szépségű fotói egészítik ki, amelyek bepillantást engednek e szép, zárt, rengeteg buktatóval teli, sokak számára eddig ismeretlen világba.

„Meggyötör, hogy nem tudom kiszámítani a jövőjüket. Itt vagyunk, csináljuk, de nem tudom, mi vár rájuk odakint, nem irányíthatom. Nem tudom, visszakapják-e mindazt, amit belefektettek a balettbe az elmúlt kilenc évben. Jó lenne, ha tényleg ki tudnák bontani a szárnyaikat, ha tudnának repülni...Csak ez számít."

Volf Katalin, mesternő, Kossuth-díjas művész

„Hihetetlen élmény volt! Amikor lejöttem a színpadról, nem is emlékeztem arra a két percre, amikor táncoltam, mintha egészen máshol jártam volna közben. A színpad megint teljesen elvarázsolt."

Ellenrieder Rubina, balettnövendék

„Ezek a gyerekek rengeteg információt kapnak folyamatosan, ezeket mind a fejükben kell tartani, és el kell, hogy jusson a testükbe is, óriási teljesítmény tőlük. Ezt nem is biztos, hogy mindig megfelelően értékeljük, tényleg iszonyatosan nagy terhelésnek vannak kitéve. Ez egy rövid szakma, hamar tudniuk kell mindent, szinte azonnal tökéletesnek kell lenniük, de persze tökéletes nem lesz senki, mindig van hova tovább fejlődni. A legfontosabb inkább az, hogy saját képességeikhez mérten, az adott körülmények között legyenek képesek kihozni magukból a maximumot."

Németh Nikolett, mesternő

Ki vezethet autót Észak-Koreában? Mit tud az átlagember a fogolytáborokról? Utazhatnak, nyaralhatnak az észak-koreaiak? Kritizálják-e a Kimeket a zárt ajtók mögött?

A napi hírek alapján Észak-Koreáról éhező szegények, állami propaganda, munkatáborok és a személyi kultusz jut eszünkbe. Daniel Tudor, a The Economist újságírója disszidensekkel készített interjúk alapján mutatja be, hogyan élnek, dolgoznak, szeretnek és tanulnak a hétköznapi emberek. Anélkül, hogy mentséget keresne a rezsim zsarnokságára, a Kérdezz meg egy észak-koreait! rávilágít arra, hogy a diktatúra elnyomása ellenére az észak-koreaiak megpróbálják éppúgy élni mindennapi életüket, mint mindenki más bárhol a világon.

Hiteles és őszinte vallomások az észak-koreai életkörülményekről – maguktól az észak-koreaiaktól.

Megváltoztathatja-e egy ember rendkívüli elszántsága az autokrata rezsimet?
Megőrizhető-e az önbecsülésünk egy börtönben?
Ha eltűrjük a zsarnokságot, akkor mi magunk válunk saját elnyomóinkká?

Függetlenül és szabadon élni csak döntés kérdése. Nadya Tolokonnikovának, a Pussy Riot feminista és diktatúraellenes punk-rock együttes alapító tagjának minden cselekedete ezt igazolja. 2012-ben a Megváltó Krisztus-székesegyházban tartott Putyin-ellenes performanszért két év börtönbüntetést kapott, amelynek nagy részét egy szibériai kényszermunkatáborban kellett letöltenie.
Nadyát ez sem törte meg, sőt még inkább megerősítette benne a szenvedélyes lázadót; a hitet, hogy az elnyomás, az igazságtalanság és a hatalomelvűség ellen radikálisan fel kell lépni. Merész, vagány és hiteles személyisége arra inspirál, hogy fotelforradalmárokból mindenre elszánt aktivistákká váljunk, és kezünkbe vegyük sorsunk irányítását.

„Kérd számon a hatalmasokat, és gyönyörködj a bukásukban! Makacs ellenállás és sokatmondó mosoly – ez legyen a fegyvered!"

Napjainkban kevés az olyan inspiráló személyiség, aki hajthatatlansága és eredeti látásmódja révén számos technológiát forradalmasítva, több területen is maradandót alkot. Elon Musk ilyen példakép: valóságos látnokként vitte sikerre eddigi vállalkozásait, többek között az elektromos autókat fejlesztő Tesla Motorst és a kereskedelmi űrutazást megújító Space X-et.

Különösen nehéz életutat járt be, mire a Szilícium-völgy egyik legismertebb vállalkozója lett. Gyermekkorát Dél-Afrikában töltötte, ahol zsenialitása miatt kilógott a sorból. Később innovatív üzletemberként nem mindennapi kockázatokat vállalt, így sokszor szinte az alapoktól kellett újraépítenie birodalmát.

Buktatókkal és sikerekkel teli története önmagában is lenyűgöző, Elon Muskot azonban leginkább az teszi szuperhőssé, hogy modern technológiai megoldásaival, környezettudatos módon keres válaszokat korunk kihívásaira: a jövő izgalmas, optimista képét festi elénk.

MERÉSZ ÚJÍTÓK, IZGALMAS ÉS MOTIVÁLÓ MÓDSZEREK
INSPIRÁCIÓ FIATALOKNAK

Manal Al-Sharif Mekkában nőtt fel egy taxisofőr lányaként, rendszeres testi és lelki fenyítéseknek kitéve. Kamaszként vallási fanatikus volt: puritán módon élt, a társadalmi elvárásoknak megfelelően leleplezte nővére titkos beszélgetéseit egy ismeretlen férfival, öccse popzenei kazettáit elégette a sütőben, mert azok a szaúdi kultúrában tiltottnak minősülnek. Édesanyja elszántan küzdött azért, hogy lánya tanulhasson, és ennek hatására Manal értékrendje fokozatosan átalakult. A húszas éveiben már információbiztonsági szakértőként dolgozott, naponta került hátrányos helyzetbe női mivolta miatt: nem bérelhetett lakást férfi gyám nélkül, gyakran könnyűvérűnek bélyegezték, és bár volt saját autója, nem vezethette.

Manal mozgalmat indított Women2Drive néven, hogy a nők is szabadon vezethessenek, és ezáltal függetlenségre tegyenek szert. Bátor tettéért bebörtönözték, kezdeményezésével mégis jelentős eredményeket ért el. A Merj vezetni! egy nőjogi harcos bensőséges vallomása, betekintést nyújt a szaúdi nők megaláztatásokkal teli mindennapjaiba, és azokról a küzdelmekről szól, amelyekkel akkor szembesülünk, ha kezünkbe merjük ragadni saját sorsunk irányítását.

Szabados Ági beszélt a könyvről a

„Az eső egyetlen cseppel kezdődik.” A Women2Drive mozgalom mottója 

A science fiction valóságában élünk. A minket körülvevő technológiai környezet és a futurisztikus fejlesztések hatalmas változást hozhatnak az előttünk álló néhány évtizedben. A Holnap történt öt aktuális témát jár körül: a 3D-s nyomtatást, az Egyesült Államok pozíciójának meggyengülését, a Nagy Testvér Rt.-t, a transzhumanizmust és a Mars-utazást.
Kánai András kommunikációs szakember, futurológus és sci-fi blogger a legújabb tudományos kutatások alapján elemzi a trendeket, sőt alternatív jövőképeket is felvázol. Könyve nemcsak az utópikus és disztópikus forgatókönyvek katalógusa, hanem kiállás a technológiai fejlődés és a pozitivizmus mellett.

2013 májusában Glenn Greenwald Hongkongba indult, hogy találkozzon egy névtelen forrással, aki állítása szerint elképesztő bizonyítékokkal rendelkezik az amerikai kormány egész világot érintő kémtevékenységéről. A 29 éves Edward Snowden a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) alkalmazottja volt, és olyan dokumentumokat tárt a nyilvánosság elé, amelyek igen heves vitákat váltottak ki a nemzetbiztonság és az információs önrendelkezés kérdéseiről.

Greenwald felidézi a Hongkongban töltött tíz eseménydús napot, megvizsgálja a The Guardianben közölt tudósításaiban már körbejárt megfigyelési tevékenység szélesebb összefüggéseit és következményeit. Könyvében először illeszti egymás mellé az összes mozaikdarabkát, és a közvetlenül Snowdentől kapott, korábban sehol máshol nem publikált dokumentumokkal igazolja az NSA példátlan visszaéléseit.

„Az íróasztalomnál ülve bárkit megfigyelhettem, önt vagy a könyvelőjét, egy szövetségi bírót vagy akár az elnököt is, ha rendelkezésemre állt egy személyes emailcím.”