Sosem vagyunk egyedül. Családi, személyes, intim és közösségi kapcsolataink az első pillanattól az utolsóig hatnak ránk, befolyásolnak és formálnak bennünket. Leginkább azonban akkor érzékeljük a hatásaikat, amikor kibillennek a dolgok: hiányként, veszteségként éljük meg, vagy éppen túl nagy jelentőséget tulajdonítunk egy-egy kapcsolatnak.

A tartalomból:

Mennyire fontos a visszajelzés?
Mások tükrében

Nem csak pénz kérdése
Megbecsülés a munkahelyen

Téged nézlek, hogy ne magamat lássam
Mások élete

Hogy miről is szól életünk története? Mindarról, ami külső és belső világunkban egyfolytában zajlik. Tapasztalatokról, élményekről, érzelmekről, amelyek határozott irányt szabnak életünk alakulásának, amelyek mély és átható érzéseket keltenek bennünk, amelyek eltérítenek vagy épp odavonzanak bennünket egy-egy helyzethez. És persze a fontos másokról, akik tükröznek, alakítanak, befolyásolnak bennünket, akik hozzánk tesznek vagy épp elvesznek belőlünk valami fontosat. Életünk története sosem csak egyetlen részlet, egyetlen kiragadott pillanat, sikeres vagy sikertelen próbálkozás, ha nem élményeink hosszú regény folyama, amelynek fejezeteit folyamatosan alakítjuk. Alakíthatjuk.

A tartalomból:

Új utakon
Mindennapi kreativitásunk

Az élet intenzív változata
Hogyan hat az önkifejező írás?

A fontos mások
Társas valóságaink

Jó és igazságos
Mi van a valóság mögött?

Aktuális számunkban alaposabban szemügyre vesszük, miként hatnak, befolyásolnak, eseteként manipulálnak minket. Nem kell, hogy politikai nyomásgyakorlásról legyen szó: egy egyszerű mosópor melletti döntésünket is láthatatlannak tűnő erők határozzák meg. A pszichológia évtizedek óta kutatja, miért és hogyan „vernek át”, és miért hisszük el a hazugságot, a bűvésztrükköt, dőlünk be az illúziónak, netán a magánéleti és ezoterikus szélhámosoknak. A legújabb eredményekkel felvértezve már képesek leszünk jobban átlátni ezeket a fogásokat, és kevésbé leszünk balekok – ahogy a csalók és a csúsztatók is elsajátították e trükköket.

A tartalomból:

Őszinteség kontra titok
Férfi és női szélhámosok

Hatalom a párkapcsolatban
A szeretettől az elnyomásig

Miért vagyunk átverhetőek?
A gondolkodási csapdák felismerése

Elsőre talán nem nyilvánvaló, mennyi mindent jelent jóllétünk szempontjából az, hogy örülni tudunk az első reggeli napsugárnak, gyermekünk álmos mosolyának, a természet szépségének vagy egy idegen barátságos gesztusának. Pedig a hála érzete, amit számos hasonló esetben elfelejtünk tudatosítani és megélni, egyértelműen pozitív hatással lehet arra, mennyire bízhatunk önmagunkban és másokban, és mennyire reménytelinek látjuk a jövőt. A hála a jelen ünnepe, írja szerzőnk, és bizony, csak gyakorlás kérdése, hogy a legsötétebb időszakokban is meg tudjuk találni azokat a fénypontocskákat, amik reményt és bizalmat keltenek életünkkel kapcsolatban. Ami jó, az hamar megszokottá válik, és a problémás dolgokat jóval hamarabb észrevesszük, mivel arra vagyunk huzalozva, hogy mihamarabb megküzdjünk velük. Ahhoz viszont, hogy ezt sikerrel tegyük, szükségünk van arra a belső erőforrásra, amit a hála és a bizalom érzete nyújt számunkra. Ezért érdemes megállnunk és elidőznünk kicsit a hétköznapok apró, pozitív élményeinél, vagy a különlegesen szép és fontos alkalmakkor, amelyek hosszú távra üzemanyagot kínálnak énképünk és kapcsolataink pozitív befolyásolásához.

A tartalomból:

A jelen ünneplése
Hálás szívvel a mindennapokban

Hogyan nyerjük vissza a reményt?
Üres tankkal az úton

Az emberek jók
Itt vagyunk egymásnak

Több mint köszönöm
Hálás gyermekké nevelés

Kezdjük mindjárt egy kis visszaemlékezéssel: próbáljuk meg felidézni a saját kamaszkorunkat! Milyen élmények jutnak eszünkbe – inkább jók vagy kevésbé kellemesek? Milyen érzések kavarogtak bennünk? Mennyi-re uralta a bizonytalanság? Hogyan haladtunk saját utunk keresése során? Kik támogattak bennünket, és kik voltak azok, akikkel meg kellett vívni a csatáinkat? Milyen kihívásokkal szembesültünk, és mi segített át a nehéz időszakokon? Mikorra vált világossá, kik vagyunk, és hogy merre tovább? Az első és legfontosabb dolog, ha a gyermekünk elindul a felnőtté válás útján – azaz kamaszodni kezd –, hogy a saját élményeink alapján próbáljunk meg empátiával viszonyulni hozzá. Már nem gyerek, és még nem felnőtt, így persze nehéz megtalálni vele a hangot, mert a különböző helyzetek ide vagy oda tolják. A legfontosabb, amit adhatunk neki, a feltételek nélküli és megértő támogatás a nehézségekkel, újdonságokkal, kísérletezésekkel teli útkeresése során, amikor megpróbálja felfedezni, ki is lehet belőle valójában. Függetlenül tőlünk, mégis velünk együtt.

A tartalomból:
Én, ideális én, digitális én
A kamasz perszóna

Felnőtté válás
Négy fontos mérföldkő

Rátalálni az útra
Kapunyitás és belső bizonytalanság

A szülő tükör
Mindenki felnő

Bár mindannyian ismerjük a mondást: ép testben ép lélek, a hétköznapokban alig foglalkozunk testi és lelki egészségünk harmóniájával. A legtöbbször csak akkor, ha testünk enyhébb tünetekkel vagy súlyosabb betegségekkel már egyértelműen jelez, hogy valami nincs rendben, megbomlott az egyensúly. Míg egyesek igyekeznek mihamarabb orvosolni a tüneteket, mások meg mindenáron lelki okokat kutatnak a rosszullét mögött, valójában mindkettő tévút, és a megoldásra – mint mindig – a kettő között valahol félúton lelhetünk. Testünk és lelkünk egészsége szoros összefüggésben, kölcsönhatással van egymással – ahogy számos, a lapban idézett kutatás mutatja. Lelki jóllétünk például jótékony hatással van az immunrendszerünkre, míg negatív gondolataink, rossz lelkiállapotunk akár szerveink működését is rossz irányban befolyásolhatják. Ráadásul környezetünk, társas kapcsolataink minősége komoly szerepet játszik abban, valóban jól tudjuk-e érezni magunkat a bőrünkben, vagy szorongással kell-e titokban megküzdenünk. Szakértőink egyöntetűen egyetértenek abban, hogy nagyon is káros a beteget okolni a betegségéért, ám az is egyértelmű, hogy nemcsak betegként, hanem egészségesen is mi magunk tehetünk a legtöbbet azért, hogy fizikai és pszichés tüneteink jelentését megértsük és feltárjuk, és így ellenállóbban és rugalmasabban állhassunk mindennapi kihívásaink elé.

A tartalomból:

Minden fejben dől el?
Test és lélek

Kerülő utak egymáshoz
A párkapcsolat nagy próbatétele

Tüntető tünetek
Pszichoszomatikus gyerekkor

Önmagunk és a másik értékessége
Asszertivitás és pszichoszomatikus egészség

Az ellenség máshol van
Munkahelyi testi-lelki egyensúly

Családi történeteink születésünk pillanatától velünk élnek. Amikor először megfogalmazódik, kire hasonlít ez a gyerek, önkéntelenül sorsot ruháznak ránk, amely észrevétlenül formálja életünket. Ám ugyanígy befolyásol minket minden, amiben az előttünk lévő generációknak részük volt az évtizedek, évszázadok során. A család miliője, közös tudata és tudattalanja számos élet lenyomatát őrzi, melyeket választás nélkül tudhatunk magunkénak. Gazdagság vagy veszteség, halál vagy örömteli élet, nyomasztó befolyás, áldozat vagy üldözés – mindezt örökségül kapjuk. A kérdés az, mit kezdünk mindezzel. Ami feladatunk nemcsak az, hogy felfedjük, megismerjük a családi gyökereket, amelyek tartást, büszkeséget adhatnak, hanem az is, hogy ráismerjünk a hibás működésekre, és felfedjük a rejtett mintákat, hiányzó láncszemeket. Mondhatjuk így: kiszortírozzuk az örökségekből, amelyik hozzánk tartozik, amelyik pedig valaki másé, az csupán egyike, ami előtörténetünknek. Bár a felmenőink sokszor nehéz örökséget hagynak ránk, nem kell tehetetlenül hányódnunk e generációs viharban, tudatos feltárással a kezünkbe ragad-hatjuk saját sorsunk alakítását.

Megszabadulnánk már egy kicsit a munkánktól? Vagy éppen a családunktól? Legszívesebben csak magunkban töltenénk az időt egy lakatlan szigeten? Hányszor sóhajtunk fel ekképpen, vagy kívánunk magunknak lemondóan valami hasonló felszabadító élményt? Miközben úgy érezzük, béklyóba kötnek a feladataink, a kötelezettségek, az emberek, akik körülvesznek bennünket. Nos, az elmúlt időszak, sok más mellett, leg főképpen a szabadságunkat kérdőjelezte meg, és remélhetőleg, irányította a figyelmünket nagyon más irányba ebben a kérdésben. A külső szabadság fokok egy csapásra illúzióvá váltak – nincs pihentető utazás, nincs kikapcsoló program, kirándulás is csak mértékkel, így önkéntelenül is befelé kell fordulnunk, és magunkból erőt meríteni. Belső világunkban meg-találni a szabadságot korlátozások, kötöttségek között – hogyan lehetséges ez?

Bizonytalanág, tehetetlenség, düh, félelem, szorongás- és még sorolhatnánk egészen a lap aljáig mindazokat a rossz, kellemetlen negatív érzéseinket, amikkel nap mint nap találkozunk valamilyen formában. Vagy bennünk keletkeznek, vagy mások élik át a környezetünkben, így el sem tudjuk kerülni őket. Valamiért azonban szinte mindannyian megijedünk tőlük, és igyekszünk elhessegetni, elfojtani vagy elnyomni őket. Vajon honnan jön a tiltás, hogy nem szabad, nehéz vagy fájdalmas átéreznünk ezeket a „rossz” érzéseket, amelyek pedig természetes módon az életünk részét képezik?

A legtöbbször bele sem gondolunk, de valóban hosszú távon épp ezek a meg nem élt, fel nem szabadult érzések okozzák a legnagyobb gondot, és keltik mindazokat a negatív élményeket, amelyeket azonban már nem lenne szükségszerű átélnünk újra meg újra. Nos, ha ismerősen hangzik a helyzet, vegyünk egy nagy levegőt, és nézzünk szembe az érzéseinkkel. A jelenlegi pandémiás helyzet egyébként is alkalmat szolgáltat arra, hogy szembekerüljünk „sötét oldalunkkal”. S egyben alkalmat is ad arra, hogy szakértőink tanácsait, nézőpontjait követve leszámoljunk negatívitásunkkal, passzivitásunkkal és tudatos vagy tudattalan félelmeinkkel, és érzelmeink erejét kihasználva helyrebillentsük kizökkentett lelki egyensúlyunk.

Vajon hányszor állunk meg és ünnepeljük meg, ha elértünk valamit? Hányszor merülünk bele az élménybe, ha jó társaságban, remek beszélgetésben a kapcsolódás jó érzése tölt el bennünket? Feltölt-e a párunk gyengéd ölelése, simogató tekintete, a gyermekünk csillogó szemei? Talán a boldogság keresését valahol ezeknél a pillanatoknál érdemes elkezdeni.

Sokszor a legtöbben úgy gondolkodunk – és ebben szakértőink is egyetértenek –, hogy valamiféle teljességérzés adhatja meg a boldogságunkat, tévhit azonban, hogy ehhez életünk minden vonatkozásának stimmelnie kell. Valószínűleg nem is létezik tökéletes állapot, s a boldogság sokkal inkább a részletekben rejlik. Hogy ezeket az egyéni „kis boldogságokat” ki tudjuk élvezni, elsősorban negatív előfeltevéseinkkel, érzéseinkkel kell szembenéznünk (és nem elkerülni őket), megtalálni pozitív és negatív élményeink egyensúlyát, s tudatosítani harmóniánk legfontosabb alappilléreit. Ha boldogságra vágyunk, akár időről időre érdemes újra feltenni a kérdést: Mi az, ami leginkább számít az életemben a jóllétem szempontjából?

Anya csak egy van – nos, meg ez a triviálisnak tűnő állítás sem feltétlenül igaz. Legalábbis csak az a biztos, hogy mindenki csak egy anyától származik. Ám, hogy valójában milyen az anyafigura – hány van belőle, közel van-e, vagy tábolt, és akár még ellentétes nemű is lehet -. miként ítéljük meg a viszonyunkat hozzá, hogyan látjuk az anyaképet, az annyiféle lehet, ahányan csak vagyunk. Érdemes megpróbálnunk közelebb kerülni a bennünk élő anyákhoz, s ha kell, átrendezni, átformálni, megérteni az érzéseink, a gondolataink sokféleségét.

A tartalomból:

• A nyugalmas, szeretet- teli légkör profitja

Anya a családi szervezet élén

• Belső hangjaink

Hogyan gondoskodjunk jól önmagunkról?

• Ki neveli a gyereket?

A dolgozó anya

• Védőburokban

A kötődés szülői oldala

Immár egy évtizede a változtatás igényével indítottuk útjára első lapszámunkat. Hiszen mindannyiunknak voltak és vannak kérdéseink az életünkkel, az érzéseinkkel kapcsolatban, nem csak azoknak, akiknek mindezek megoldhatatlannak látszó nehézségét, küzdelmet jelentenek. Egyértelmű volt számunkra, hogy a változás önmagunk megértésével, mások jobb megismerésével kezdődik, amiben a pszichológia egyre szélesedő tudományága válaszokat, támogatást és inspirációt tud adni. Kétségtelen, hogy akkoriban jócskán volt még bizalmatlanság e területtel kapcsolatban. Ezek legyűrésében hiteles szakértőink voltak a zászlóvívők, miközben azt is el kellett sajátítanunk, hogyan válhat hasznunkra a hétköznapokban is mindaz a személyes és tudományos tapasztalat, ami e területes folyamatosan gyűlik.

Az utóbbi hetek, hónapok azt jelzik, hogy a jövőnk kulcsa ismét a változásban rejlik. Napjaink világméretű krízise ugyanazt mutatja, amire életünk kisebb-nagyobb bukkanói során ráébredhettünk: rugalmasságunk, alkalmazkodóképességünk, szeretetteli kapcsolataink jelentik a legfontosabb támaszt minden időben. Összegyűjtöttük hát mindazt a már megismert tudást, ami segíthet a krízishelyzetek kezelésében, és szerzőink a jelenre reflektálva mutatnak utat, bátorítanak, megosztva olvasóinkkal gondolataikat, tapasztalataikat, élményeiket.

Életciklusaink természetes módon hoznak kríziseket, megoldandó feladatokat, kihívásokat gyermekkorunktól kezdve az időskorig. Azért érdemes ezekre tudatosan tekintenünk, és időről időre megtalálni a saját megoldásainkat, hogy harmonizálni tudjuk az életünket – ajánlják szerkesztőink. Személyiségünk organikus fejlődéséhez szükségünk van arra, hogy az életszakaszok nagy kérdéseivel szembesüljünk, és azokat meg is válaszoljuk, így új tapasztalatokkal, mélyebb önismerettel lépkedhetünk tovább. A koronként – akár újra és újra – felbukkanó elakadások, problémák ismétlődései gyakran rámutatnak azokra a dolgokra, amelyeket korábban nem sikerült megoldanunk, vagy legalábbis nem a számunkra legmegfelelőbb módon. Így akaratlanul is rákényszerülhetünk arra, hogy újra elővegyük gyerekkori vagy későbbi életszakaszainkban rögzült rossz beidegződéseinket, és új módszerekkel fejlesszük problémamegoldó képességünket. Szűlőként azt is érdemes tudatosítani, hogy a dackorszak vagy a kamaszkor ugyanilyen kihívásokat hoz, így akkor tudunk igazán gyermekünk segítségére lenni, ha eszközöket adunk a kezébe a megküzdéshez.

A tartalomból:

A bölcsesség útján

Életciklusok sikeres teljesítése

Arányeltolódások

Korhatáros függőségek

Felszabadító megérkezés

Szex az életünk során

Elmosódott határok

Születés és halál a digitális térben

Krízisek a úton

Az új élet ára

Az év végére jó eséllyel mindenkit utolér a kimerültség közepesen vagy egészen súlyos fázisa. Hunyjuk le a szemünket, és készítsünk számvetést. Milyen tevékenységek töltöttek fel bennünket az év során? Mi az, amiből mindig lehet energiát nyerni? Mely kapcsolatok hatnak üdítően a kedvünkre? Milyen találkozás, beszélgetés ad jó érzést? Kivel a legtartalmasabb időt tölteni? Mennyi időt fordítunk valós aktivitásra, és nem összevissza rohangálásra, kapkodásra? Tervezzük meg e szerint a következő heteket, majd a hamarosan megérkező új évre is érdemes átgondolni, miből szeretnénk többet, miből kevesebbet. Lelki ellenálló képességünk aktivizálásához már ez a néhány gondolatsor is sokat hozzátehet, s lapunk számos további szempontot és gondolatot kínál ahhoz, hogy ne csak a téli ragyogásban álljunk mosolyogva, hanem élettel, kedvvel energiával teljen meg újra az életünk.

A tartalomból:

Lelkünk edzése

A titokzatos reziliencia

Imádok élni

A lélek rugalmassága

Érzelmi hurrikán vagy biztos menedék?

Párkapcsolatunk mélyítése

A napfényt választani

Energiavámpír a párom

Nem egy a sok közül

Lelki versenyképesség

Valójában nem a gyerek nevelése az igazi kihívás - hanem együtt lenni a gyerekkel a folyamatosan változó helyzetekben és a fejlődése különböző korszakaiban. A gyerekkor fázisait számba véve - fogantatástól a kamaszkorig - a leggyakoribb problémaforrások tekintetében szolgálunk útmutatóval e gyűjteményes különszámban.

A 128 oldalas magazinban az Extra Pszichológia szerzői, többek között Vekerdy Tamás, Stipkovits Erika és Deliága Éva írnak a gyerekkor különböző szakaszairól.

A tartalomból:

• Hogyan válik lelkileg egészséges felnőtt a gyerekünkből?
• Méhen belüli tapasztalatok
• Hogyan születik az apa
• Kölcsönösen kiegyensúlyozott boldogság - Család születik
• Hogyan csillapíthatjuk a testvérféltékenységet?
• Hisztizik, zsarol, nyafog? Manipulál a gyerek
• Aktív apa - okosabb és boldogabb gyerek
• A rossz tanulmányi eredmény orvoslása
• Varázslatos élmény- mai tinik, átalakult nemi szerepek.
• Kamasztitkok

Félünk attól, hogy kimaradunk valamiből; tartunk attól, hogy nem vagyunk elég jók; óhatatlanul is összehasonlítjuk magunkat másokkal, hogy lássuk, mennyire vagyunk elfogadhatók – mindezeket a hétköznapokban is rendre felbukkanó kétségeket az online tér extrém módon felerősíti. S ezzel együtt felhangosítja bennünk a szorongást, a bizonytalanságot és a megfelelési vágyat. Sajnos, lehet úgy fogalmazni, hogy automatikusan zuhantunk a virtuális térbe, védőháló nélkül. Vonzó volt az információgazdagsága, az állandó elérhetőség, a közös témákra, hasonló gondolkodásmódokra találás. Manapság azonban eljött a túlfogyasztás kora, amikor szinte válogatás nélkül habzsolunk, veszünk készpénznek mindent, ami szembejön velünk. Itt az ideje, hogy megtanuljunk korunk valutájával, az információval is tudatosan és felelősségteljesen bánni, szűrni és szelektálni – és nemcsak a saját, hanem a fiatal, sérülékenyebb generáció, a gyermekeink érdekében is.

A tartalomból:

Az online önfeltárás folyamatai
Megosztom, tehát vagyok?

Élő kötelék
Privát szféránk a párkapcsolatban

Online arculatépítés
Mutasd az avatárod, megmondom, ki vagy

Az elég jó digitális szülő
Felelős poszt

Teszt: Rabja vagyok-e a közösségi médiának?

Egészséges önértékelés

Narcisztikus korban élünk – hangzik el egyre gyakrabban minden oldalról. Tény, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a külsőségek, igyekszünk minél jobban kozmetikázni a rólunk megjelent képet, szinte csak a pozitív megítélés alá eső élményeket kommunikáljuk. Célra tartunk, és más nem számít. Csakhogy ebből a képletből nagyon és fájón hiányzik valami: a másik. A másik ember. A társ. A társaság. A közösség. A kapcsolódás. Mindaz ami valós tükröt tart, amiben megláthatjuk magunkat erős és gyenge oldalainkkal együtt. Ha mégsem fogadjuk el, hogy korunk hozza az egymásra figyelés hiányát, sőt igényünk van a változtatásra, elsőként magunkkal kell szembenéznünk. A változás belőlünk indul el, és mikor kezdjük el, ha nem ma?

A tartalomból:

Önbizalomból sohasem lehet túl sok – Interjú Lakatos Márkkal
A fény felé fordulni – Reakciók a magabiztosságra
Igaz és torz tükrök – Klassz vagyok?
Mennyire vagyok önimádó – Narcizmusteszt
Önértékelés és kapcsolat – Szeresd magad, és (majdnem) mindegy ki a párod
Főszerepben az én – Nők és férfiak önbizalma
Alma és fája – A titokzatos apai hatás
Mások szemében – Az elismeréshajszolás csapdájában
Építés és rombolás – Gondolataink ereje

Érzem vagy akarom?

Érzelmeink gyakran elragadnak bennünket, ami járhat pozitív hatással – megszabadulunk a stressztől, szorongástól –, vagy negatívval is, ha túlzottan a hatása alá kerülünk, hisz jelentős mértékben befolyásolhatja a döntéseinket. Ám még ez utóbbi is jobb, és könnyebben korrigálható, mint elrejteni, eltitkolni őket, és hallgatásban, feszültségben létezni. Az érzelmek, akár tudatosak, akár elfojtottak, befolyásolják viszonyunkat a külvilághoz, kapcsolatainkat másokhoz, a közérzetünket, és azt, hogyan tudjuk megoldani a mindennapi helyzeteket. Az alapérzelmek a születésünk óta belénk vannak kódolva, de a felismerésük, kezelésük már pszichoszociális tanulás eredménye. Nem ugyanúgy örülünk, félünk, dühöngünk, szomorkodunk, undorodunk vagy lepődünk meg, mint mások. A bonyolultabb érzelmi koktélokat szintén el kell sajátítanunk, akár tudatos megéléssel fejlesztenünk is kell – és lehet is, életünk bármely szakaszában. Mind közül talán a legösszetettebbre érdemes leginkább figyelnünk, és teret engednünk neki: a szeretetnek.

Ahogyan nevelkedtünk, amilyen mintát látunk magunk körül, illetve amilyet követendőnek tartunk, amit a környezetünk sugall vagy elismer, ami a társadalmi szerepünkhöz tartozik, mind-mind befolyásolja, mit akarunk megvalósítani, és mit gondolunk hajtóerőnek. Talán ezért is olyan nehéz egyből határozottan és egyértelműen válaszolni arra a kérdésre, mire is vágyunk igazán.