Sorsunk és életünk, testünk és lelkünk ezernyi szállal kötődik az előző generációk sorához. Női létünk, szerepeink – egyáltalán az, hogyan érezzük magunkat a testünkben – anyáink, nagyanyáink, dédanyáink történeteit, érzéseit, titkait és küzdelmeit hordozzák. Tudatos vagy tudattalan kapcsolódásunk finom, de annál erősebb hálóval sző körül bennünket – időnként gúzsba köt, máskor megtart és támogat. Hogyan értelmezzük, mit teszünk generációs örökségünkkel, miközben letűnt korok nyomait őrizzük a tetten ért mozdulatokban, az újra elismételt mondatokban, az elhallgatott történetek töredékeiben, legendás életekben és hitekben? Radikálisan megváltozott világunkban sokszor elakadnak ezek a minták, válaszaink kiüresednek, problémáink időről időre megoldást követelnek. Ráadásul modern női létünk újabb és újabb kihívások elé állít, társadalmunk diktál és visszahúz, esetenként pedig előrelök az új ismeretlen felé. Magunknak kell tehát meghatároznunk, mivel és hogyan élünk, dacára a makacs generációs hálózatnak, szét kell válogatnunk az érvényes és érvénytelen mintákat – a gyökereket, amelyek táplálnak, a terheket, amelyek nem a mi életünkhöz tartoznak. Csak így fogalmazhatjuk újra, kik vagyunk mi a generációk sorában, és milyen kereteket hagyunk örökül lányainknak.
A tartalomból:
„Anyámtól azt tanultam, a szabadsághoz gerinc kell”
Interjú: Hernádi Judit és Tarján Zsófia
Nem csak az lehet szép, ami tökéletes
Pataki Ági, Rábaközi Andrea, Mihalik Enikő
Keresztút előtt
Tippek a megfelelő döntéshez
Divatok és választások
Nőideálok az elmúlt 100 évben
App-ok helyett
Hogyan támogassuk a COVID-generációt?