Alig-alig találkozhatunk olyan nővel, akárhány éves legyen is, aki hibáival, tökéletlenségeivel együtt igazán és őszintén szereti a testét. Nyilván a közösségi média filterezett, agyonretusált álomképei sokat ártanak az önértékelésünknek. Mindaz az ideál, amit közvetítenek, nyilvánvaló hazugság, mégis szeretnénk magunkat is éppen olyan ideálisnak látni. Mindezek mellett persze ott vannak a testpozitív hangok is, amelyek elfogadásra és a valóság iránti gyengéd szembenézésre inspirálnak, de mintha ezeket nehezebb lenne meghallani. Pedig az, hogy miként viszonyulunk a testünkhöz, jól érezzük-e magunkat a bőrünkben, és miképpen érzékeljük rajta keresztül a világot, szintén testi-lelki harmóniánk egyik alapköve. Ezért ezúttal mi is olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek arra biztatnak, hogy bánjunk jól a testünkkel. Hiszen „A tested nélkül nem lennének sem benyomásaid, sem emlékeid, sem örömeid, sem fájdalmaid”.
A TARTALOMBÓL:
Interjú Pásztor Annával – „Meztelen lélekkel lépni a színpadra”
Önelfogadás és testpozitív hozzáállás – Hogyan bánjunk jól a testünkkel?
Amitől a mentes fenséges lesz – Tények és tévhitek a minden mentes étkezésről
Lelki retusálás – Így látják a testünket a fotósok
Úgy vagyok tökéletes ahogy vagyok – Egy paralimpikon vallomása
Lehetek szép egyáltalán? – Kamaszok és küzdelmeik a külvilág elvárásai ellen