Családi történeteink születésünk pillanatától velünk élnek. Amikor először megfogalmazódik, kire hasonlít ez a gyerek, önkéntelenül sorsot ruháznak ránk, amely észrevétlenül formálja életünket. Ám ugyanígy befolyásol minket minden, amiben az előttünk lévő generációknak részük volt az évtizedek, évszázadok során. A család miliője, közös tudata és tudattalanja számos élet lenyomatát őrzi, melyeket választás nélkül tudhatunk magunkénak. Gazdagság vagy veszteség, halál vagy örömteli élet, nyomasztó befolyás, áldozat vagy üldözés – mindezt örökségül kapjuk. A kérdés az, mit kezdünk mindezzel. Ami feladatunk nemcsak az, hogy felfedjük, megismerjük a családi gyökereket, amelyek tartást, büszkeséget adhatnak, hanem az is, hogy ráismerjünk a hibás működésekre, és felfedjük a rejtett mintákat, hiányzó láncszemeket. Mondhatjuk így: kiszortírozzuk az örökségekből, amelyik hozzánk tartozik, amelyik pedig valaki másé, az csupán egyike, ami előtörténetünknek. Bár a felmenőink sokszor nehéz örökséget hagynak ránk, nem kell tehetetlenül hányódnunk e generációs viharban, tudatos feltárással a kezünkbe ragad-hatjuk saját sorsunk alakítását.