„Ez az én nagy kalandom – hogy ismeretlenekkel beszélgetek. Ebben lelem örömömet, számomra ez lázadás és felszabadulás.”
Kio Stark nap mint nap olyasmire szánja rá magát, amit a legtöbbünk tudatosan kerül: odafordul számára idegen emberekhez, és beszédbe elegyedik velük. Beszélget liftben, boltban, utcán, parkban, repülőn és taxiban; van, akivel csupán két mondatot vált, és van, akivel valódi párbeszédbe kezd. Könyvében bemutatja a másokhoz való kapcsolódás – vagy nem kapcsolódás – íratlan szabályait, és ezzel együtt végig kitart alapgondolata mellett, mely szerint ismeretlenekkel beszélgetni nemcsak felvillanyozó élmény, hanem a nyitottság és a társadalmi szolidaritás alapja is lehet.
„Amikor idegenekkel beszélgetünk, akkor egy szép és meglepő fordulattal megszakítjuk hétköznapi életünk jól ismert és kiszámítható ritmusát. Megváltoztatjuk a nézőpontunkat. Pillanatnyi, tartalmas kapcsolatot alakítunk ki egy embertársunkkal. És elvetjük gondolatban mindazt, amitől gyanúsnak tarthatnánk a másikat.”