Egy hozzátartozó halála mindig megterhelő, de a gyászolónak gyakran nem csak a szeretett személy elvesztésével kell megküzdenie. Előfordul, hogy a haláleset után titkok derülnek ki, amelyekről korábban nem volt tudomásuk. Singer Magdolna gyásztanácsadó interjúalanyait gyakran sokkolják ezek a felfedezések.
Számos esetben nehezen megbocsátható, megsemmisítő ügyek kerülnek napvilágra, mint például felhalmozott adósságok, kettős élet, szeretők, eltitkolt gyerekek, másság vagy családi szégyen. Ilyenkor az itt maradók elárulva érzik magukat, és a döbbenet, kiábrándulás és düh összekuszálja gyászukat. Másokat fájdalmasan érint, hogy már késő bármit jóvátenni, vagy felmerülhet bennük, hogy talán segíthettek volna.
Egy biztos: mindannyian választ keresnek arra, ki volt valójában az az ember, akit elveszítettek, és mi igaz a közös múltból. Ezek a felkavaró esetek bemutatják a nehezített gyászfolyamatot, ugyanakkor tanúi lehetünk a megbocsátás és a személyiségfejlődés szívszorító példáinak is.
„Mennyire ismerjük a szeretteinket? Mennyire mozgunk otthonosan legbensőbb világukban? Tudjuk-e, valójában kik ők? Tisztában vagyunk-e vágyaikkal, érzéseikkel, tetteikkel? Őszinte-e a kapcsolatunk, vagy hazugságokkal, elhallgatásokkal terhelt? A megszólaló interjúalanyok történetei kíméletlenül rávilágítanak, milyen távol lehetünk a hozzánk legközelebb állóktól is. A feltáruló titkok egy szempillantás alatt rombolnak le mindent, ami korábban igaznak tűnt. Válaszokra már nincs lehetőség, így az itt maradóknak egyetlen eszközük van: önmagukban átformálni a történteket, hogy újra értelmet nyerjen a múlt. Az elbeszélők által intim közelségbe kerülünk ehhez a sokszor kegyetlenül nehéz folyamathoz, miközben saját életünk tisztázatlanságaival, kapcsolataink őszinteségének kérdéseivel is szembe kell néznünk.”
Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus, író, előadó
„Az őszinte szembenézés, az önismeret és katartikus felismerések forrása ez a kötet. Történetei meggyőznek az élet folytathatóságának és tisztaságának lehetőségéről. Segítenek felismerni a különbséget társaink bűnei és saját kegyes önáltatásunk között, életünk és kapcsolataink világos felmérésére és képviseletére sarkallnak. Elvezethetnek a saját eredeti családunkban elszenvedett traumák és nehéz veszteségek feldolgozásának igényéhez is.”
Dr. Koltai Mária neurológus, pszichiáter, pszichoterapeuta szakorvos