Gyászkísérés

Amikor elveszítjük egy hozzátartozónkat, és vigasztalanok vagyunk, úgy érezzük, minden hiába: a gyászunkból senki nem tud meggyógyítani. És ez így van rendjén. Azt szokás mondani, „ki kell fájni magunkat”. Más szóval, be kell mennünk az alagútba, hogy aztán a végén kijöhessünk a fényre. De milyen jó is, ha nem egyedül kell bolyonganunk, hanem van, aki megfogja a kezünket és velünk együtt halad a kifelé vezető úton. A gyászkísérők támaszt, erőt és bátorítást adnak, és annak a bizonyosságát, hogy nem fogunk egyedül elveszni a fájdalmunkban. Visszaigazolják, hogy eddig nem tapasztalt riasztó érzéseink a tragikus veszteségre adott normális reakciók. Nem sürgetik a gyászfolyamatot, hanem segítenek elviselhetővé tenni, és reményt nyújtanak, hogy lehetséges a megbékélés.

Singer Magdolna gyásztanácsadó több évtizede foglalkozik különböző veszteségeket elszenvedett emberek gyászának segítésével. Az évek során felgyűlt tapasztalatait osztja meg szakemberekkel, gyászolókkal és a téma iránt érdeklődő olvasókkal. A megindító esetek és szépirodalmi idézetek olvasmányos módon hozzák közelebb számunkra ezt a nehéz témát.

Almási Kitti, író, klinikai szakpszichológus, előadó

Dr. Hegedűs Katalin, PhD habil. egyetemi docens, mentálhigiénés szakember, hospice- és gyásztanácsadó, Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Magatartástudományi Intézet (A teljes írás itt olvasható: KHARÓN Thanatológiai Szemle)

Ferber Eszter kapcsolatanalitikus, művészetterapeuta, gyásztanácsadó

Szepesi Jolán pedagógus