Sokak szerint a férfiak képtelenek a mélyebb érzelmekre. Valójában azonban nem az átélésben, hanem az átéltek kifejezésében keresendő a két nem közötti különbség. A férfiak érzelmei a „kemény fickó” álarca mögött legtöbbször rejtve maradnak.
Singer Magdolna könyvében 18 interjú olvasható olyan bátor férfiakkal ‒ többek között Nyáry Krisztiánnal, Gerendás Péterrel és dr. Buda Lászlóval ‒, akik vállalták, hogy elmesélik, milyen fájdalmak – barátok árulása, bizalomvesztés, csődhelyzet, szerelmi csalódások, válás, az apasággal járó sebek, haláleset – érték őket életük során, és miként küzdöttek meg a történtekkel.
A megindító interjúkat olvasva betekinthetünk ebbe a titkolt világba, így a nőolvasók empatikusabban és megértőbben tudnak fordulni a férfiak felé, a férfiolvasók pedig felismerhetik, hogy férfitársaik ugyanazokkal a sárkányokkal harcolnak, amelyekkel ők – még ha fölényes magabiztossággal igyekeznek is úgy tenni, mintha sárkányok csak a mesében léteznének.
„Feminista nőként, közszereplőként régóta foglalkoztat minden eszköz és út, ami a nőket hozzásegítheti a teljesebb és szabadabb élethez. Ám az évek során rájöttem: a férfiak sem szabadok, a nemükre kényszerített szerepek őket is gúzsba kötik. Nehéz élethelyzetekben nem kommunikálhatják fájdalmukat anélkül, hogy kinevetnék és kigúnyolnák őket, mondván, a fiúk nem sírnak. Hogyne sírnának. A férfiak, akiket nem hagynak sírni, könnyen maguk vagy mások ellen fordulhatnak. Én nem hiszek „női” és „férfi” érzelemvilágban, a teljességre vágyó emberben hiszek. Singer Magdolna hiánypótló írása és interjúi segítséget adnak ahhoz, hogy a férfiak megszabaduljanak a fölösleges, fájdalmas és indokolatlan elvárásoktól ‒ a nők pedig elfogadják ezt.”
Bombera Krisztina televíziós újságíró
„Egy ilyen betegség erősen tanító erejű. Az emberből azonnal földigiliszta lesz, csúszómászó, hiába volt akármilyen császár előtte egy perccel. Ha a szakember oldalon ülök, akkor elég gyorsan észreveszem, hogy egy ilyen megalázó betegségnek melyek az okai, a célja, hova visz, mi változik, rendeződik át általa, mit tanít. De amikor én vagyok a beteg oldalon, akkor néha egyszerűen csak szenvedek, mint a kutya, és ötletem sincs, mit tehetnék.”
Dr. Buda László pszichiáter
„Azt gondolod, ugye, hogy egy gyerek elvesztése sorscsapás, amiről igazán nem tehetünk. Vajon igaz ez? Sokat töprengtem rajta. Persze ilyenkor jön az önvád, amiben nem szabad elveszni, mert ilyenkor is hinni kell a bűnbánatban, a megbocsátásban. De azért nem árt az önvizsgálat.”
Dr. Csókay András idegsebész