„A birkenaui munkatáborból írok neked, ahol jelenleg tartózkodom. Egészséges vagyok, dolgozom, és várom a híreidet.”
A II. világháború idején a koncentrációs táborok foglyai részt vehettek a Briefaktion nevű propagandaprogramban, amely lehetővé tette számukra, hogy szigorúan szabályozott körülmények között leveleket küldjenek hozzátartozóiknak. 1942 és 1945 között, több ezer ilyen levelet írtak és kaptak azokra választ is szintén szabályozott formában.
Karen Taieb történész munkájában huszonkét fogoly élettörténetét tárja fel az olvasó számára, beleértve azoknak a leveleknek a történetét is, amelyek a háború előtti életükről, családjukról, és elfogásuk körülményeiről szólnak. Ezek a levelek – melyek szerencsés esetekben átcsúsztak a cenzúrán – betekintést engednek abba, hogyan élték meg a foglyok a mindennapos kínzásokat, a nélkülözést, és hogyan merítettek erőt a gondolatból, hogy szeretteik talán biztonságban vannak. A felszabadulás utáni levelek már a túlélők mély fájdalmáról, a szeretteik elvesztése miatti bűntudatról, és a nácik iránti haragról szólnak. E levélváltások kegyetlen időkből származnak, mégis az emberi kapcsolódás mély és megható dokumentumai.
„Minden egyes új levél fontos, mert feltár egy életet, egy sorsot, visszaadja a méltóságát egy embernek, aki nem csak egy név az emlékfalon. Ezek a levelek lehetőséget kínálnak arra, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljünk az eltűntekkel: a saját kezükkel írt sorok életük egy pillanatáról adnak tudósítást, és sajnos sokakról ez az utolsó nyomunk.”