A világegyetem legapróbb fényei

„Néha sötétség kell ahhoz, hogy lássunk. Néha inkább fény.”

Sara Seager, a világhírű asztrofizikus, egész életét az univerzum titkainak feltárásának szentelte. Az MIT és a NASA kutatójaként a távoli naprendszerekben rejtőző, Földön kívüli élet nyomait keresi – miközben a saját életében is a túlélés és a megértés útját járja. Bár az ismeretlen világok térképezése számára természetes közeg, a mindennapok emberi kapcsolatai, szociális helyzetei és érzelmi bonyodalmai hosszú ideig megoldhatatlan rejtélynek tűntek. Sokáig nem diagnosztizált autizmusa miatt a hétköznapi élet apró kihívásai is komoly akadályokat gördítettek elé.

Amikor férjét tragikus hirtelenséggel elveszíti, negyvenévesen két kisfiával marad egyedül. A tudományos pálya minden energiáját követeli, mégis újra kell tanulnia élni, érezni és szeretni. Önéletrajzi írásában Seager megrendítő őszinteséggel vall a gyászról, az újrakezdésről, az anyaság nehézségeiről és arról, hogyan tanulta meg újra megtalálni a fényt az űr sötétsége után – ezúttal nem a csillagok között, hanem itt, a Földön.