Ismerd fel a társas kapcsolatok szerepének fontosságát a saját életedben a HVG Extra Pszichológia magazin legújabb számával.

Hogyan alakítjuk társaink tükrében önmagunkat és a saját elképzeléseinket és miképpen inspirál a környezetünk a saját belső világunk felfedezésére és kiteljesítésére?

Életünk első pillanatától fogva társak között élünk, tapasztalunk, szerzünk élményeket, és tanuljuk, alakítjuk érzéseinket. Azt, hogy mit gondolunk a világról, szívesen kapcsolódunk-e másokhoz, mennyire éljük meg tudatosan a vágyainkat, mind-mind társas befolyásainktól függ. Így a fejlődésünk mozgatórugója is az, mennyire vagyunk nyitottak az emberekre, akik körül vesznek bennünket.

A tartalomból:

- „Mi kamaszok maradtunk együtt” ­– Interjú Szabó T. Annával és Dragomán Györggyel
- Saját élet - Érzelmi függetlenség
- Segítség, sebezhető vagyok! – Félelem az intimitástól
- Éltek, amíg meg nem haltak – A szerelemnek múlnia kell?
- A hullámvasút dinamikája – Együttélés narcisztikus partnerrel
- Barátokkal, barátok nélkül – Kisgyermekkortól kamaszkorig
- Sérülés utáni gyógyulás – Életünk két fele
- „Párbeszéd nélkül nincs gyógyulás” – Interjú Edith Shiróval
- Önzetlen ajándék – Mit jelent megbocsátani?
- Én és a robot­ – Lehetséges-e kötődés ember és robot között?
- Az izolált elmétől az interszubjektivitásig – „Csak másban moshatod meg arcodat”

Megjelent a HVG Extra Pszichológia magazin legújabb száma, amely az önmegvalósítás témakörét járja körül, és bemutatja milyen hatásai vannak a családi, párkapcsolati és karrierista törekvéseknek önmagunk kiteljesítésében.

Szükségleteink piramisának csúcsán az önkiteljesítés, önkifejezés, önmagvalósítás áll. Ez bármilyen nagyszerűen hangzik is, ha az ember rálép az önismereti útra, az bizonyosan rengeteg, főként belső munkával jár. Nemcsak magunkat, de kapcsolatainkat, kapcsolódásainkat is újra meg újra kell fogalmazni. Ahogy egyik szerzőnk, L. Stipkovits Erika fogalmazott, egyszerre kell tisztában lennünk a múltról szóló önértékelésünkkel, a jelent tükröző önbecsülésünkkel, illetve a jövőbe mutató önbizalmunkkal, hogy harmóniába kerülhessenek vágyaink, céljaink és képességeink a teljesebb, elégedett élet reményében.

- A szabadság illúziója – önmegvalósítás vagy énmegvalósítás?
- Keleti Éva: „Ha átviszem a lécet, jó, ha nem, még jobb.”
- „Az elakadás belátása a legnagyobb bártorság” - interjú L. Stipkovits Erikával
- Megérkezés a mostba – hogyan szabjuk magunkra a saját életünket
- A szívre vagy a szülőre hallgatni? – célok ütközése a családban
- Az egyiknek sikerül, de a másiknak is – azonos képességek, eltérő életutak
- Az élet átélése – lassítás és önfejlesztés

Alig-alig találkozhatunk olyan nővel, akárhány éves legyen is, aki hibáival, tökéletlenségeivel együtt igazán és őszintén szereti a testét. Nyilván a közösségi média filterezett, agyonretusált álomképei sokat ártanak az önértékelésünknek. Mindaz az ideál, amit közvetítenek, nyilvánvaló hazugság, mégis szeretnénk magunkat is éppen olyan ideálisnak látni. Mindezek mellett persze ott vannak a testpozitív hangok is, amelyek elfogadásra és a valóság iránti gyengéd szembenézésre inspirálnak, de mintha ezeket nehezebb lenne meghallani. Pedig az, hogy miként viszonyulunk a testünkhöz, jól érezzük-e magunkat a bőrünkben, és miképpen érzékeljük rajta keresztül a világot, szintén testi-lelki harmóniánk egyik alapköve. Ezért ezúttal mi is olyan történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek arra biztatnak, hogy bánjunk jól a testünkkel. Hiszen „A tested nélkül nem lennének sem benyomásaid, sem emlékeid, sem örömeid, sem fájdalmaid”.

A TARTALOMBÓL:

Interjú Pásztor Annával – „Meztelen lélekkel lépni a színpadra”

Önelfogadás és testpozitív hozzáállás – Hogyan bánjunk jól a testünkkel?

Amitől a mentes fenséges lesz – Tények és tévhitek a minden mentes étkezésről

Lelki retusálás – Így látják a testünket a fotósok

Úgy vagyok tökéletes ahogy vagyok – Egy paralimpikon vallomása

Lehetek szép egyáltalán? – Kamaszok és küzdelmeik a külvilág elvárásai ellen

Megjelent a HVG Extra Pszichológia magazin legújabb száma, amely a múlt témakörével foglalkozik! Kétségtelen, hogy a múltunk meghatároz bennünket. Lenyomatai kitörölhetetlenül élnek a testünkben, a lelkünkben, de még a személyiségünkben is. Éppen ezért fontos, hogy ismerjük, feltárjuk a saját történetünket, beleértve a családunkét is, beépítve a negatív és a pozitív élményeket. Csak így tudunk túllépni a káros hiedelmeken. Támaszkodjunk az erősségeinkre, és bízzunk annyira magunkban, hogy tudattalan transzgenerációs hatások helyett saját erőnkkel alakítsuk az életünket.

- „A pusztítás mindig gyors, a felépülés viszont lassú és fáradságos” – interjú Galit Atlassal

- Szüleink nyomdokain – bennünk élő családi tudattalan

- A múlt nyoma – testre írt történetek

- A szív sebei – előző kapcsolatok árnyéka

- Kibújni a sablonból – párkapcsolati mintázatok

- „A titoknak rettentő alattomos, pusztító hatása van” – interjú Singer Magdolnával

Megjelent a HVG Extra A Nő legújabb száma, amely a gasztronómia világába kalauzolja el az olvasót!
Napjaink gasztronómiai forradalma rengeteg újdonságot hozott életünkbe és ételeinkbe, a sajnos egyre gyakoribb ételintolerancia kapcsán pedig igencsak szükség van a kreativitásunkra, és egészen újfajta tudásra is. És habár a top séfek között inkább férfiakat látunk, akadnak jócskán nők is, akik bátorságukkal, kitartásukkal és nagyon is kemény munkával komoly sikereket aratnak a gasztronómia, a vendéglátás – és főképp az édes ízek terén. Történeteik inspirálták ezt a magazint.

Interjú Tóth Verával: „Igyekszem táplálékot adni testnek és léleknek”

A kert rendje a világ rendje - Vendégségben a Séf és a Kertésznél

Gere Andrea: „A borokon keresztül látom igazán magam”

Országjárás, ízutazás - Nemcsak a kirándulás, de a jó étel is örömgenerátor

A személyesség számít - A termelői piacok varázsa

Kulturális ajánló – Az előétel irodalom, a főétel műtárgy, a desszert zene

Sikeres nők a gasztronómiában

Megjelent a HVG Extra Pszichológia magazin legújabb száma, amely a jövőtervezés válságban témakörrel foglalkozik! Hihetetlenül gyors ütemben változó környezetünk extrém méretű kihívás mindannyiunk számára. Ebben a helyzetben mindennél fontosabb, hogy ne csak testi egészségünkre fordítsunk kiemelt figyelmet, hanem sokkal tudatosabban próbáljuk megteremteni a lelki egyensúlyunkat is.

„Jól lenni egy egész életen át tartó odafigyelést igényel.” Interjú Szűcs Leventével

Hogyan nyissunk a változásra? – Van az a cél

A pszichés immunrendszer megerősítése – Lelki védőoltás

A pozitivitás ereje – Esély vagy veszély?

Jelen lenni a nehézségben – Belső szabadság

Erőforrásaink a szorongás korában - Mit vár tőlünk az élet?

Hiba volna az élet egyetlen célját, végső értelmét kutatnunk, hisz ilyenre nem fogunk rálelni. Sokkal inkább az értelmes élet lehetőségét kell fellelnünk magunkban és a környezetünkben –tanácsolják szakértőink, íróink. Évszázadok óta kérdezi, kérdőjelezi meg hívő és nem hívő ember újra meg újra, mivégre is vagyunk itt a világon, mi a szerepünk az univerzum végtelenjében, ám egyetlen, minden szempontból érvényes felelet sem született még.

Veled élek, de nem érted
Életfilozófiánk és a párkapcsolatunk

Kapcsolataink igazi értéke
Egy boldog kettőt csinál

Szem, ami észrevesz
Az értelmes életről

Hogyan érvényesüljünk nőként?

ÖNÉRVÉNYESÍTÉSBEN MÉG MINDIG IGENCSAK ROSSZUL ÁLLUNK – főleg, ha a női nem képviselőiről van szó. Kitartóan él a tévhit, hogy aki inkább a saját érdekeit helyezi előtérbe, az önző vagy épp karrierista. Míg a hölgyek leginkább a munka területén szorulnak –és szorítják saját magukat – hátrányba, a férfiaknak a magánéletükben okoz gondot az érdekük képviselete. Az önérdek érvényesítésének képességét gyerekkori, családi és társadalmi minták határozzák meg, és egészen mélyen gyökereznek a neveltetésünkben. Ezért is olyan nehéz felismerni a bennünket hátráltató szokásokat, nemhogy újra meg újra átírni azokat a mindennapjaink során. Ha számba vesszük, hányszor hallgatunk inkább, mint hangot adunk a véleményünknek, vonulunk vissza egy-egy konfliktustól, végezzük el inkább a nem feltétlenül ránk szabott feladatot, mondjuk a gyereknek, hogy hagyja inkább a másikra a dolgot, akkor máris láthatjuk, mennyi megoldandó kérdés vár még ránk. Szerencsére sokan akadnak olyanok is, akiknek a példájából inspirálódhatunk!

A tartalomból:

Gyógyító ereje van annak, ha meg tudunk magunknak bocsátani
Interjú: Pokorny Lia

Elhagyni, ami nem működik
Hogyan érvényesüljünk nőként?

Munkahelyi wellbeingDIY megoldásokkal
Praktikus lépések tudatos munkavállalóknak

Érzelmeink gyakran okoznak viharokat az életünkben, míg a legtöbbször csodáljuk azokat, akik teljes higgadtsággal kezelik a felkavaró helyzeteket. Pedig ez valójában két véglet, és egészségesnek itt is az arany középút mondható. Ehhez azonban elsőként az lenne a legfontosabb, hogy felismerjük, azonosítani tudjuk a saját érzelmeinket, majd pedig azt is, hogy mi magunk másokban milyen érzelmeket váltunk ki. Csak ezek után vagyunk képesek átélni, kezelni és pontosan ki is fejezni mindazt, ami a belsőnkben háborog, vagy épp azt, amitől a boldogság érzete jár át minket.

Sosem vagyunk egyedül. Családi, személyes, intim és közösségi kapcsolataink az első pillanattól az utolsóig hatnak ránk, befolyásolnak és formálnak bennünket. Leginkább azonban akkor érzékeljük a hatásaikat, amikor kibillennek a dolgok: hiányként, veszteségként éljük meg, vagy éppen túl nagy jelentőséget tulajdonítunk egy-egy kapcsolatnak.

A tartalomból:

Mennyire fontos a visszajelzés?
Mások tükrében

Nem csak pénz kérdése
Megbecsülés a munkahelyen

Téged nézlek, hogy ne magamat lássam
Mások élete

Létezik-e természetes szépség?

Természetesen igen! De szépnek látunk-e mindent, ami természetes? Bizonyára nem. Sőt! Amellett, hogy a természetesség ma már számottevő, mondhatjuk, meghatározó trenddé vált életmódunkban, még mindig rengeteg kérdés merül fel azzal kapcsolatban, minden jó-e, megfelelő-e nekünk, ami természetes vagy adott. Nem beszélve arról, hogy a természetesség sok esetben látszat is lehet, miközben sok munka és odafigyelés, gondoskodás rejlik mögötte. Pláne, ha az esztétikum oldaláról próbáljuk vizsgálni, hiszen az, hogy mit látunk szépnek – az egészségeset, a vonzót, a harmonikust, a klasszikus arányokat, a ragyogást, a belső kisugárzást vagy épp az átlagostól eltérőt, a különlegeset – szinte egyáltalán nem értelmezhető objektív kategóriákban, csupán szubjektíven egyénre, kultúrára, társadalmi közegre, megegyezésre és ízlésre szabva. Ezért is találtuk olyan izgalmasnak, hogy felfedezzük, mi mindent kell tudnunk és tennünk azért, hogy „csupán” természetünkből fakadóan szépnek érezzük, lássuk magunkat– no, és persze nem mellékesen, mások is ilyennek lássanak minket.

A tartalomból:

Szeretem a kihívásokat, csak a gyávák futamodnak meg!
Interjú: Ónodi Eszter

Egyszerűen természetes, bonyolultan szép
Milyen tényezőktől függ, mit tartunk esztétikusnak?

„A semmilyen bármilyen lehet”
Kérdezz–felelek: Balsai Móni

Hogy miről is szól életünk története? Mindarról, ami külső és belső világunkban egyfolytában zajlik. Tapasztalatokról, élményekről, érzelmekről, amelyek határozott irányt szabnak életünk alakulásának, amelyek mély és átható érzéseket keltenek bennünk, amelyek eltérítenek vagy épp odavonzanak bennünket egy-egy helyzethez. És persze a fontos másokról, akik tükröznek, alakítanak, befolyásolnak bennünket, akik hozzánk tesznek vagy épp elvesznek belőlünk valami fontosat. Életünk története sosem csak egyetlen részlet, egyetlen kiragadott pillanat, sikeres vagy sikertelen próbálkozás, ha nem élményeink hosszú regény folyama, amelynek fejezeteit folyamatosan alakítjuk. Alakíthatjuk.

A tartalomból:

Új utakon
Mindennapi kreativitásunk

Az élet intenzív változata
Hogyan hat az önkifejező írás?

A fontos mások
Társas valóságaink

Jó és igazságos
Mi van a valóság mögött?

A család az család

- némelyik gömbölyű, puha, meleget adó, másik szikár, szigorú, egyenes vonalú. Van szivárványtól sokszínű, kedves, szűkös, részrehajló, van egytagú, van kéttagú, van megszámlálhatatlan tagtól folyton túlcsorduló. Egy kihúzott derékkal pózoló, egy hajlott hátból hidat formázó, akad pimasz, míg más tisztelettudó. Haladó szellemű, formabontó, újra és újra széttartó, vagy keresztben mindig, mégis egymásba kapaszkodó.
A család az család – oly színes, sokféle és állandó változó, mint mi magunk, hullámzó, mint érzéseink, amelyeket szeretteink iránt táplálunk. A család az minden hozzánk tartozó, legyen az jó, rossz, alkotó vagy romboló.
A család az minden, csak nem definíció.

A tartalomból:

Családi kirakós
Újratervezés válás után

Családi üröm
Gyerekeikkel pózoló celebek a közösségi médiában

Álarcok nélkül
Úton a szerető család felé

Aktuális számunkban alaposabban szemügyre vesszük, miként hatnak, befolyásolnak, eseteként manipulálnak minket. Nem kell, hogy politikai nyomásgyakorlásról legyen szó: egy egyszerű mosópor melletti döntésünket is láthatatlannak tűnő erők határozzák meg. A pszichológia évtizedek óta kutatja, miért és hogyan „vernek át”, és miért hisszük el a hazugságot, a bűvésztrükköt, dőlünk be az illúziónak, netán a magánéleti és ezoterikus szélhámosoknak. A legújabb eredményekkel felvértezve már képesek leszünk jobban átlátni ezeket a fogásokat, és kevésbé leszünk balekok – ahogy a csalók és a csúsztatók is elsajátították e trükköket.

A tartalomból:

Őszinteség kontra titok
Férfi és női szélhámosok

Hatalom a párkapcsolatban
A szeretettől az elnyomásig

Miért vagyunk átverhetőek?
A gondolkodási csapdák felismerése

Elsőre talán nem nyilvánvaló, mennyi mindent jelent jóllétünk szempontjából az, hogy örülni tudunk az első reggeli napsugárnak, gyermekünk álmos mosolyának, a természet szépségének vagy egy idegen barátságos gesztusának. Pedig a hála érzete, amit számos hasonló esetben elfelejtünk tudatosítani és megélni, egyértelműen pozitív hatással lehet arra, mennyire bízhatunk önmagunkban és másokban, és mennyire reménytelinek látjuk a jövőt. A hála a jelen ünnepe, írja szerzőnk, és bizony, csak gyakorlás kérdése, hogy a legsötétebb időszakokban is meg tudjuk találni azokat a fénypontocskákat, amik reményt és bizalmat keltenek életünkkel kapcsolatban. Ami jó, az hamar megszokottá válik, és a problémás dolgokat jóval hamarabb észrevesszük, mivel arra vagyunk huzalozva, hogy mihamarabb megküzdjünk velük. Ahhoz viszont, hogy ezt sikerrel tegyük, szükségünk van arra a belső erőforrásra, amit a hála és a bizalom érzete nyújt számunkra. Ezért érdemes megállnunk és elidőznünk kicsit a hétköznapok apró, pozitív élményeinél, vagy a különlegesen szép és fontos alkalmakkor, amelyek hosszú távra üzemanyagot kínálnak énképünk és kapcsolataink pozitív befolyásolásához.

A tartalomból:

A jelen ünneplése
Hálás szívvel a mindennapokban

Hogyan nyerjük vissza a reményt?
Üres tankkal az úton

Az emberek jók
Itt vagyunk egymásnak

Több mint köszönöm
Hálás gyermekké nevelés

Szerencsére mára már divat (is) lett a környezettudatos életmód, az öko- és biotermékek vásárlása, a piacozás, a vászonzsákolás, a second hand, a szelektív, a recycling, az upcycling – szóval mindenképpen öröm, hogy a fenntarthatóság sok-sok eleme kezd egyre inkább a mindennapjaink, akár kötelező, részévé válni. Véletlenül se kárhoztassuk azokat, akik bármit is „csak divatból” tesznek mindezért – sőt bátorítsuk, saját tapasztalatainkkal támogassuk őket, hogy a szemléletváltás lassanként életük szerves részévé válhasson. Magazinunkban számos olyan inspiráló történetet gyűjtöttünk össze, amik egyértelműen megmutatják, hogy a kis lépésekből hogyan lehet építkezni, és a kezdetben csak egy egyszerű szokás megváltoztatásától hogyan juthatunk el szűkebb és tágabb környezetünk hatékony formálásáig. Ahogy címlapinterjúnkban Jane Goodall is megerősítette, ha magunk körül rendbe tesszük dolgainkat, sikeresen leküzdhetjük a klímaszorongásunkat, és máris találunk rengeteg tennivalót.

Kezdjük mindjárt egy kis visszaemlékezéssel: próbáljuk meg felidézni a saját kamaszkorunkat! Milyen élmények jutnak eszünkbe – inkább jók vagy kevésbé kellemesek? Milyen érzések kavarogtak bennünk? Mennyi-re uralta a bizonytalanság? Hogyan haladtunk saját utunk keresése során? Kik támogattak bennünket, és kik voltak azok, akikkel meg kellett vívni a csatáinkat? Milyen kihívásokkal szembesültünk, és mi segített át a nehéz időszakokon? Mikorra vált világossá, kik vagyunk, és hogy merre tovább? Az első és legfontosabb dolog, ha a gyermekünk elindul a felnőtté válás útján – azaz kamaszodni kezd –, hogy a saját élményeink alapján próbáljunk meg empátiával viszonyulni hozzá. Már nem gyerek, és még nem felnőtt, így persze nehéz megtalálni vele a hangot, mert a különböző helyzetek ide vagy oda tolják. A legfontosabb, amit adhatunk neki, a feltételek nélküli és megértő támogatás a nehézségekkel, újdonságokkal, kísérletezésekkel teli útkeresése során, amikor megpróbálja felfedezni, ki is lehet belőle valójában. Függetlenül tőlünk, mégis velünk együtt.

A tartalomból:
Én, ideális én, digitális én
A kamasz perszóna

Felnőtté válás
Négy fontos mérföldkő

Rátalálni az útra
Kapunyitás és belső bizonytalanság

A szülő tükör
Mindenki felnő

Bár mindannyian ismerjük a mondást: ép testben ép lélek, a hétköznapokban alig foglalkozunk testi és lelki egészségünk harmóniájával. A legtöbbször csak akkor, ha testünk enyhébb tünetekkel vagy súlyosabb betegségekkel már egyértelműen jelez, hogy valami nincs rendben, megbomlott az egyensúly. Míg egyesek igyekeznek mihamarabb orvosolni a tüneteket, mások meg mindenáron lelki okokat kutatnak a rosszullét mögött, valójában mindkettő tévút, és a megoldásra – mint mindig – a kettő között valahol félúton lelhetünk. Testünk és lelkünk egészsége szoros összefüggésben, kölcsönhatással van egymással – ahogy számos, a lapban idézett kutatás mutatja. Lelki jóllétünk például jótékony hatással van az immunrendszerünkre, míg negatív gondolataink, rossz lelkiállapotunk akár szerveink működését is rossz irányban befolyásolhatják. Ráadásul környezetünk, társas kapcsolataink minősége komoly szerepet játszik abban, valóban jól tudjuk-e érezni magunkat a bőrünkben, vagy szorongással kell-e titokban megküzdenünk. Szakértőink egyöntetűen egyetértenek abban, hogy nagyon is káros a beteget okolni a betegségéért, ám az is egyértelmű, hogy nemcsak betegként, hanem egészségesen is mi magunk tehetünk a legtöbbet azért, hogy fizikai és pszichés tüneteink jelentését megértsük és feltárjuk, és így ellenállóbban és rugalmasabban állhassunk mindennapi kihívásaink elé.

A tartalomból:

Minden fejben dől el?
Test és lélek

Kerülő utak egymáshoz
A párkapcsolat nagy próbatétele

Tüntető tünetek
Pszichoszomatikus gyerekkor

Önmagunk és a másik értékessége
Asszertivitás és pszichoszomatikus egészség

Az ellenség máshol van
Munkahelyi testi-lelki egyensúly

Sorsunk és életünk, testünk és lelkünk ezernyi szállal kötődik az előző generációk sorához. Női létünk, szerepeink – egyáltalán az, hogyan érezzük magunkat a testünkben – anyáink, nagyanyáink, dédanyáink történeteit, érzéseit, titkait és küzdelmeit hordozzák. Tudatos vagy tudattalan kapcsolódásunk finom, de annál erősebb hálóval sző körül bennünket – időnként gúzsba köt, máskor megtart és támogat. Hogyan értelmezzük, mit teszünk generációs örökségünkkel, miközben letűnt korok nyomait őrizzük a tetten ért mozdulatokban, az újra elismételt mondatokban, az elhallgatott történetek töredékeiben, legendás életekben és hitekben? Radikálisan megváltozott világunkban sokszor elakadnak ezek a minták, válaszaink kiüresednek, problémáink időről időre megoldást követelnek. Ráadásul modern női létünk újabb és újabb kihívások elé állít, társadalmunk diktál és visszahúz, esetenként pedig előrelök az új ismeretlen felé. Magunknak kell tehát meghatároznunk, mivel és hogyan élünk, dacára a makacs generációs hálózatnak, szét kell válogatnunk az érvényes és érvénytelen mintákat – a gyökereket, amelyek táplálnak, a terheket, amelyek nem a mi életünkhöz tartoznak. Csak így fogalmazhatjuk újra, kik vagyunk mi a generációk sorában, és milyen kereteket hagyunk örökül lányainknak.

A tartalomból:

„Anyámtól azt tanultam, a szabadsághoz gerinc kell”
Interjú: Hernádi Judit és Tarján Zsófia

Nem csak az lehet szép, ami tökéletes
Pataki Ági, Rábaközi Andrea, Mihalik Enikő

Keresztút előtt
Tippek a megfelelő döntéshez

Divatok és választások
Nőideálok az elmúlt 100 évben

App-ok helyett
Hogyan támogassuk a COVID-generációt?

Családi történeteink születésünk pillanatától velünk élnek. Amikor először megfogalmazódik, kire hasonlít ez a gyerek, önkéntelenül sorsot ruháznak ránk, amely észrevétlenül formálja életünket. Ám ugyanígy befolyásol minket minden, amiben az előttünk lévő generációknak részük volt az évtizedek, évszázadok során. A család miliője, közös tudata és tudattalanja számos élet lenyomatát őrzi, melyeket választás nélkül tudhatunk magunkénak. Gazdagság vagy veszteség, halál vagy örömteli élet, nyomasztó befolyás, áldozat vagy üldözés – mindezt örökségül kapjuk. A kérdés az, mit kezdünk mindezzel. Ami feladatunk nemcsak az, hogy felfedjük, megismerjük a családi gyökereket, amelyek tartást, büszkeséget adhatnak, hanem az is, hogy ráismerjünk a hibás működésekre, és felfedjük a rejtett mintákat, hiányzó láncszemeket. Mondhatjuk így: kiszortírozzuk az örökségekből, amelyik hozzánk tartozik, amelyik pedig valaki másé, az csupán egyike, ami előtörténetünknek. Bár a felmenőink sokszor nehéz örökséget hagynak ránk, nem kell tehetetlenül hányódnunk e generációs viharban, tudatos feltárással a kezünkbe ragad-hatjuk saját sorsunk alakítását.