Kezdjük mindjárt egy kis visszaemlékezéssel: próbáljuk meg felidézni a saját kamaszkorunkat! Milyen élmények jutnak eszünkbe – inkább jók vagy kevésbé kellemesek? Milyen érzések kavarogtak bennünk? Mennyi-re uralta a bizonytalanság? Hogyan haladtunk saját utunk keresése során? Kik támogattak bennünket, és kik voltak azok, akikkel meg kellett vívni a csatáinkat? Milyen kihívásokkal szembesültünk, és mi segített át a nehéz időszakokon? Mikorra vált világossá, kik vagyunk, és hogy merre tovább? Az első és legfontosabb dolog, ha a gyermekünk elindul a felnőtté válás útján – azaz kamaszodni kezd –, hogy a saját élményeink alapján próbáljunk meg empátiával viszonyulni hozzá. Már nem gyerek, és még nem felnőtt, így persze nehéz megtalálni vele a hangot, mert a különböző helyzetek ide vagy oda tolják. A legfontosabb, amit adhatunk neki, a feltételek nélküli és megértő támogatás a nehézségekkel, újdonságokkal, kísérletezésekkel teli útkeresése során, amikor megpróbálja felfedezni, ki is lehet belőle valójában. Függetlenül tőlünk, mégis velünk együtt.

A tartalomból:
Én, ideális én, digitális én
A kamasz perszóna

Felnőtté válás
Négy fontos mérföldkő

Rátalálni az útra
Kapunyitás és belső bizonytalanság

A szülő tükör
Mindenki felnő

Bár mindannyian ismerjük a mondást: ép testben ép lélek, a hétköznapokban alig foglalkozunk testi és lelki egészségünk harmóniájával. A legtöbbször csak akkor, ha testünk enyhébb tünetekkel vagy súlyosabb betegségekkel már egyértelműen jelez, hogy valami nincs rendben, megbomlott az egyensúly. Míg egyesek igyekeznek mihamarabb orvosolni a tüneteket, mások meg mindenáron lelki okokat kutatnak a rosszullét mögött, valójában mindkettő tévút, és a megoldásra – mint mindig – a kettő között valahol félúton lelhetünk. Testünk és lelkünk egészsége szoros összefüggésben, kölcsönhatással van egymással – ahogy számos, a lapban idézett kutatás mutatja. Lelki jóllétünk például jótékony hatással van az immunrendszerünkre, míg negatív gondolataink, rossz lelkiállapotunk akár szerveink működését is rossz irányban befolyásolhatják. Ráadásul környezetünk, társas kapcsolataink minősége komoly szerepet játszik abban, valóban jól tudjuk-e érezni magunkat a bőrünkben, vagy szorongással kell-e titokban megküzdenünk. Szakértőink egyöntetűen egyetértenek abban, hogy nagyon is káros a beteget okolni a betegségéért, ám az is egyértelmű, hogy nemcsak betegként, hanem egészségesen is mi magunk tehetünk a legtöbbet azért, hogy fizikai és pszichés tüneteink jelentését megértsük és feltárjuk, és így ellenállóbban és rugalmasabban állhassunk mindennapi kihívásaink elé.

A tartalomból:

Minden fejben dől el?
Test és lélek

Kerülő utak egymáshoz
A párkapcsolat nagy próbatétele

Tüntető tünetek
Pszichoszomatikus gyerekkor

Önmagunk és a másik értékessége
Asszertivitás és pszichoszomatikus egészség

Az ellenség máshol van
Munkahelyi testi-lelki egyensúly

Sorsunk és életünk, testünk és lelkünk ezernyi szállal kötődik az előző generációk sorához. Női létünk, szerepeink – egyáltalán az, hogyan érezzük magunkat a testünkben – anyáink, nagyanyáink, dédanyáink történeteit, érzéseit, titkait és küzdelmeit hordozzák. Tudatos vagy tudattalan kapcsolódásunk finom, de annál erősebb hálóval sző körül bennünket – időnként gúzsba köt, máskor megtart és támogat. Hogyan értelmezzük, mit teszünk generációs örökségünkkel, miközben letűnt korok nyomait őrizzük a tetten ért mozdulatokban, az újra elismételt mondatokban, az elhallgatott történetek töredékeiben, legendás életekben és hitekben? Radikálisan megváltozott világunkban sokszor elakadnak ezek a minták, válaszaink kiüresednek, problémáink időről időre megoldást követelnek. Ráadásul modern női létünk újabb és újabb kihívások elé állít, társadalmunk diktál és visszahúz, esetenként pedig előrelök az új ismeretlen felé. Magunknak kell tehát meghatároznunk, mivel és hogyan élünk, dacára a makacs generációs hálózatnak, szét kell válogatnunk az érvényes és érvénytelen mintákat – a gyökereket, amelyek táplálnak, a terheket, amelyek nem a mi életünkhöz tartoznak. Csak így fogalmazhatjuk újra, kik vagyunk mi a generációk sorában, és milyen kereteket hagyunk örökül lányainknak.

A tartalomból:

„Anyámtól azt tanultam, a szabadsághoz gerinc kell”
Interjú: Hernádi Judit és Tarján Zsófia

Nem csak az lehet szép, ami tökéletes
Pataki Ági, Rábaközi Andrea, Mihalik Enikő

Keresztút előtt
Tippek a megfelelő döntéshez

Divatok és választások
Nőideálok az elmúlt 100 évben

App-ok helyett
Hogyan támogassuk a COVID-generációt?

Családi történeteink születésünk pillanatától velünk élnek. Amikor először megfogalmazódik, kire hasonlít ez a gyerek, önkéntelenül sorsot ruháznak ránk, amely észrevétlenül formálja életünket. Ám ugyanígy befolyásol minket minden, amiben az előttünk lévő generációknak részük volt az évtizedek, évszázadok során. A család miliője, közös tudata és tudattalanja számos élet lenyomatát őrzi, melyeket választás nélkül tudhatunk magunkénak. Gazdagság vagy veszteség, halál vagy örömteli élet, nyomasztó befolyás, áldozat vagy üldözés – mindezt örökségül kapjuk. A kérdés az, mit kezdünk mindezzel. Ami feladatunk nemcsak az, hogy felfedjük, megismerjük a családi gyökereket, amelyek tartást, büszkeséget adhatnak, hanem az is, hogy ráismerjünk a hibás működésekre, és felfedjük a rejtett mintákat, hiányzó láncszemeket. Mondhatjuk így: kiszortírozzuk az örökségekből, amelyik hozzánk tartozik, amelyik pedig valaki másé, az csupán egyike, ami előtörténetünknek. Bár a felmenőink sokszor nehéz örökséget hagynak ránk, nem kell tehetetlenül hányódnunk e generációs viharban, tudatos feltárással a kezünkbe ragad-hatjuk saját sorsunk alakítását.

Néha ránk parancsol az élet, változtatni kell – ahogy azt az utóbbi időben mindannyian megtapasztalhattuk. Fejlődnünk kellett akár akartuk, akár nem, és ez hozott jó sok negatív és pozitív tapasztalatot is. Szinte észrevétlenül oldottuk meg a kényszerű feladatokat, feleltünk meg a legújabb kihívásoknak a munka és a magánélet terén egyaránt. Pillanatok alatt telepítettük haza irodánkat, perceken belül váltottunk szülőből, társból munkatárssá, egyensúlyoztunk a sokféle projektmenedzsment között. Mindeközben óhatatlanul – és drasztikusan – megváltoztak társadalmi, társasági viszonyaink is, át kellett szervezni és értékelni családi és baráti kapcsolatainkat, és nem ritkán még teljesen új közösségi szerepeket is felvállaltunk. Fejlődtünk, tanultunk, számot vetettünk, újraterveztünk folyamatosan anélkül, hogy lett volna időnk rákészülni, döntéseket mérlegelni, célokat kijelölni. Nagy levegőt vettünk, és ugrottunk az ismeretlenbe, a szokatlanba. Ha visszatekintünk az elmúlt időszakra, talán érdemes azt is átértékelnünk, amit eddig a fejlődésről gondoltunk: nem csupán nagy lépésekkel, nagy elhatározásokkal, nagy irányváltásokkal lehet haladni a fejlődés útján. Sokkal inkább természetes folyamat, ami apró tevékenységekből, hétköznapi szokások átértékeléséből, feladatmegoldásokból, odafigyelésből építkezik. És legfőképpen: nem egyedül, hanem együtt fejlődünk a leginkább.

A tartalomból:

„Olyan könyvre van szükségünk, ami beszippant”

Interjú: Szabados Ágnes

Az arany középút 

A jövő új munkahelye: a hibrid 

Okosan helyettesíteni 

Fő irányelvek egészségtudatosan táplálkozóknak 

Gyerekkel vagy gyerek nélkül? 

Újraértelmezett felelősség  

Nemeim és igeneim 

 Fordulópontok keresztmetszetében 

Megszabadulnánk már egy kicsit a munkánktól? Vagy éppen a családunktól? Legszívesebben csak magunkban töltenénk az időt egy lakatlan szigeten? Hányszor sóhajtunk fel ekképpen, vagy kívánunk magunknak lemondóan valami hasonló felszabadító élményt? Miközben úgy érezzük, béklyóba kötnek a feladataink, a kötelezettségek, az emberek, akik körülvesznek bennünket. Nos, az elmúlt időszak, sok más mellett, leg főképpen a szabadságunkat kérdőjelezte meg, és remélhetőleg, irányította a figyelmünket nagyon más irányba ebben a kérdésben. A külső szabadság fokok egy csapásra illúzióvá váltak – nincs pihentető utazás, nincs kikapcsoló program, kirándulás is csak mértékkel, így önkéntelenül is befelé kell fordulnunk, és magunkból erőt meríteni. Belső világunkban meg-találni a szabadságot korlátozások, kötöttségek között – hogyan lehetséges ez?

Bizonytalanág, tehetetlenség, düh, félelem, szorongás- és még sorolhatnánk egészen a lap aljáig mindazokat a rossz, kellemetlen negatív érzéseinket, amikkel nap mint nap találkozunk valamilyen formában. Vagy bennünk keletkeznek, vagy mások élik át a környezetünkben, így el sem tudjuk kerülni őket. Valamiért azonban szinte mindannyian megijedünk tőlük, és igyekszünk elhessegetni, elfojtani vagy elnyomni őket. Vajon honnan jön a tiltás, hogy nem szabad, nehéz vagy fájdalmas átéreznünk ezeket a „rossz” érzéseket, amelyek pedig természetes módon az életünk részét képezik?

A legtöbbször bele sem gondolunk, de valóban hosszú távon épp ezek a meg nem élt, fel nem szabadult érzések okozzák a legnagyobb gondot, és keltik mindazokat a negatív élményeket, amelyeket azonban már nem lenne szükségszerű átélnünk újra meg újra. Nos, ha ismerősen hangzik a helyzet, vegyünk egy nagy levegőt, és nézzünk szembe az érzéseinkkel. A jelenlegi pandémiás helyzet egyébként is alkalmat szolgáltat arra, hogy szembekerüljünk „sötét oldalunkkal”. S egyben alkalmat is ad arra, hogy szakértőink tanácsait, nézőpontjait követve leszámoljunk negatívitásunkkal, passzivitásunkkal és tudatos vagy tudattalan félelmeinkkel, és érzelmeink erejét kihasználva helyrebillentsük kizökkentett lelki egyensúlyunk.

A HVG Különszámok legújabb számában a cégautópiac trendjeiről tájékozódhat az olvasó. Ha újra eltűnnek a magánvásárlók, akkor ismét a cégautó vásárlásoké lesz a főszerep! Az autógyártás az egyik legdinamikusabban fejlődő iparág a világon. A változó piaci viszonyok miatt egyre nagyobb az igény a jövőbemutató járművek és a rugalmas, fejlődő pénzügyi konstrukciók iránt.

Ízelítő a tartalomból:

- Autóipari innovációk

- Gázhajtás mint alternatíva

- Új autó eladások

- Lízingpiaci körkép

- Új elektromosautó gyártók

- A legújabb típusok tesztjei, 55 autótípus ismertetője

Megjelent a HVG Extra A Nő magazin legújabb száma amelynek fókuszában a VÁLTOZÁS áll. Hirtelen, gyorsan és drasztikusan változott meg az életünk az elmúlt hónapok során. Azonnal reagálnunk kellett, nem tűrt halasztást a változás, nem maradt idő mérlegelni, előre tervezni, felmérni.

A tartalomból:

• „Pihenés nélkül nem tudunk hatékonyak maradni” - Interjú: Viszkok Fruzsi

• Találd meg az erőt a vált(oz)ásban! - Tippek a sikeres szakmai újrakezdéshez.

• Gyerekek prés alatt - Amikor eltérő értékrendek ütköznek a családban.

• Stresszoldás egyszerűen: 6+1 mozgástipp házi használatra

• Kapkodás nélkül dinamikusan - Hogyan egyeztessük össze a munkát a családdal?

• Változtass egyszerűen a konyhában - Praktikus ötletek, amelyekkel véded a környezeted.

Vajon hányszor állunk meg és ünnepeljük meg, ha elértünk valamit? Hányszor merülünk bele az élménybe, ha jó társaságban, remek beszélgetésben a kapcsolódás jó érzése tölt el bennünket? Feltölt-e a párunk gyengéd ölelése, simogató tekintete, a gyermekünk csillogó szemei? Talán a boldogság keresését valahol ezeknél a pillanatoknál érdemes elkezdeni.

Sokszor a legtöbben úgy gondolkodunk – és ebben szakértőink is egyetértenek –, hogy valamiféle teljességérzés adhatja meg a boldogságunkat, tévhit azonban, hogy ehhez életünk minden vonatkozásának stimmelnie kell. Valószínűleg nem is létezik tökéletes állapot, s a boldogság sokkal inkább a részletekben rejlik. Hogy ezeket az egyéni „kis boldogságokat” ki tudjuk élvezni, elsősorban negatív előfeltevéseinkkel, érzéseinkkel kell szembenéznünk (és nem elkerülni őket), megtalálni pozitív és negatív élményeink egyensúlyát, s tudatosítani harmóniánk legfontosabb alappilléreit. Ha boldogságra vágyunk, akár időről időre érdemes újra feltenni a kérdést: Mi az, ami leginkább számít az életemben a jóllétem szempontjából?

Anya csak egy van – nos, meg ez a triviálisnak tűnő állítás sem feltétlenül igaz. Legalábbis csak az a biztos, hogy mindenki csak egy anyától származik. Ám, hogy valójában milyen az anyafigura – hány van belőle, közel van-e, vagy tábolt, és akár még ellentétes nemű is lehet -. miként ítéljük meg a viszonyunkat hozzá, hogyan látjuk az anyaképet, az annyiféle lehet, ahányan csak vagyunk. Érdemes megpróbálnunk közelebb kerülni a bennünk élő anyákhoz, s ha kell, átrendezni, átformálni, megérteni az érzéseink, a gondolataink sokféleségét.

A tartalomból:

• A nyugalmas, szeretet- teli légkör profitja

Anya a családi szervezet élén

• Belső hangjaink

Hogyan gondoskodjunk jól önmagunkról?

• Ki neveli a gyereket?

A dolgozó anya

• Védőburokban

A kötődés szülői oldala

Ma talán mindennél inkább szükségünk van hősökre. Mintaadókra, példaképekre, támogatókra, mesterekre, mentorokra. Nemcsak mesebeliekre, hanem igaziakra. A tettek embereire, akikhez csatlakozni lehet, akik kiállnak, akik hallatják a hangjukat. A mindennapok hőseire, akik nehézségeik, félelmeik ellenére rendületlenül teszik azt, amit tenniük kell. A határátlépőkre, akik arra biztatnak, lehet másképp. Lehet változás. Lehet változtatni a gondolkodásmódunkon, a környezetünkön. Mindehhez a bizonytalanság korában leginkább szükségünk van egymásra. Együttérzésre, empátiára, elkötelezettségre. Megújult lapunk szerzői, történetei arról mesélnek, milyen sokan vagyunk, akik magunk vagy mások számára hősökké válhatunk.

A tartalomból:

Merni vagy nem merni? - Újító ötletek, és a mögöttük lévő kitartás
Új kapuk a koronaválság idején - Hazai jó példák
Apró hatásos tettek
Nézzünk a hősök mögé - Megbénít vagy inspirál az összehasonlítás
Öt nő, akik a tévében váltak igazi hősökké

Immár egy évtizede a változtatás igényével indítottuk útjára első lapszámunkat. Hiszen mindannyiunknak voltak és vannak kérdéseink az életünkkel, az érzéseinkkel kapcsolatban, nem csak azoknak, akiknek mindezek megoldhatatlannak látszó nehézségét, küzdelmet jelentenek. Egyértelmű volt számunkra, hogy a változás önmagunk megértésével, mások jobb megismerésével kezdődik, amiben a pszichológia egyre szélesedő tudományága válaszokat, támogatást és inspirációt tud adni. Kétségtelen, hogy akkoriban jócskán volt még bizalmatlanság e területtel kapcsolatban. Ezek legyűrésében hiteles szakértőink voltak a zászlóvívők, miközben azt is el kellett sajátítanunk, hogyan válhat hasznunkra a hétköznapokban is mindaz a személyes és tudományos tapasztalat, ami e területes folyamatosan gyűlik.

Az utóbbi hetek, hónapok azt jelzik, hogy a jövőnk kulcsa ismét a változásban rejlik. Napjaink világméretű krízise ugyanazt mutatja, amire életünk kisebb-nagyobb bukkanói során ráébredhettünk: rugalmasságunk, alkalmazkodóképességünk, szeretetteli kapcsolataink jelentik a legfontosabb támaszt minden időben. Összegyűjtöttük hát mindazt a már megismert tudást, ami segíthet a krízishelyzetek kezelésében, és szerzőink a jelenre reflektálva mutatnak utat, bátorítanak, megosztva olvasóinkkal gondolataikat, tapasztalataikat, élményeiket.

Életciklusaink természetes módon hoznak kríziseket, megoldandó feladatokat, kihívásokat gyermekkorunktól kezdve az időskorig. Azért érdemes ezekre tudatosan tekintenünk, és időről időre megtalálni a saját megoldásainkat, hogy harmonizálni tudjuk az életünket – ajánlják szerkesztőink. Személyiségünk organikus fejlődéséhez szükségünk van arra, hogy az életszakaszok nagy kérdéseivel szembesüljünk, és azokat meg is válaszoljuk, így új tapasztalatokkal, mélyebb önismerettel lépkedhetünk tovább. A koronként – akár újra és újra – felbukkanó elakadások, problémák ismétlődései gyakran rámutatnak azokra a dolgokra, amelyeket korábban nem sikerült megoldanunk, vagy legalábbis nem a számunkra legmegfelelőbb módon. Így akaratlanul is rákényszerülhetünk arra, hogy újra elővegyük gyerekkori vagy későbbi életszakaszainkban rögzült rossz beidegződéseinket, és új módszerekkel fejlesszük problémamegoldó képességünket. Szűlőként azt is érdemes tudatosítani, hogy a dackorszak vagy a kamaszkor ugyanilyen kihívásokat hoz, így akkor tudunk igazán gyermekünk segítségére lenni, ha eszközöket adunk a kezébe a megküzdéshez.

A tartalomból:

A bölcsesség útján

Életciklusok sikeres teljesítése

Arányeltolódások

Korhatáros függőségek

Felszabadító megérkezés

Szex az életünk során

Elmosódott határok

Születés és halál a digitális térben

Krízisek a úton

Az új élet ára

Az év végére jó eséllyel mindenkit utolér a kimerültség közepesen vagy egészen súlyos fázisa. Hunyjuk le a szemünket, és készítsünk számvetést. Milyen tevékenységek töltöttek fel bennünket az év során? Mi az, amiből mindig lehet energiát nyerni? Mely kapcsolatok hatnak üdítően a kedvünkre? Milyen találkozás, beszélgetés ad jó érzést? Kivel a legtartalmasabb időt tölteni? Mennyi időt fordítunk valós aktivitásra, és nem összevissza rohangálásra, kapkodásra? Tervezzük meg e szerint a következő heteket, majd a hamarosan megérkező új évre is érdemes átgondolni, miből szeretnénk többet, miből kevesebbet. Lelki ellenálló képességünk aktivizálásához már ez a néhány gondolatsor is sokat hozzátehet, s lapunk számos további szempontot és gondolatot kínál ahhoz, hogy ne csak a téli ragyogásban álljunk mosolyogva, hanem élettel, kedvvel energiával teljen meg újra az életünk.

A tartalomból:

Lelkünk edzése

A titokzatos reziliencia

Imádok élni

A lélek rugalmassága

Érzelmi hurrikán vagy biztos menedék?

Párkapcsolatunk mélyítése

A napfényt választani

Energiavámpír a párom

Nem egy a sok közül

Lelki versenyképesség

Kapcsolódjunk!

Nem vagy egyedül - sokszor ez a tudat is elég ahhoz, hogy átlendüljünk hétköznapi nehézségeinken, vagy épp kiutat jelentő reményt kapjunk problémás élethelyzetünkben.
Akár már egy igaz, őszinte együtt érző kapcsolat is elég ahhoz, hogy életünk új irányt vegyen, vagy csupán egyetlen tekintet, gesztus, mondat árulkodhat arról, hogy látlak, értelek, veled vagyok. És vajon hányszor nyújtunk mi magunk hasonlókat? Mit jelent számunkra a kiállás – önmagunkért és másokért - , és mit jelent a szolidaritás? Mit érzünk, és mit teszünk érte a szerepeinkben, nőként, emberként?

A tartalomból:

• Interjú Szamosi Zsófia színésznővel
• Anyaélet a közösségi hálón
• Együtt erősek vagyunk - Hatékony közösségi szerveződések
• Az emberek nem a szegénységbe halnak bele, hanem a közönybe
• Receptkönyvvel a társadalmi változásért
• Mitől erősödhet a munkahelyen a nők közötti szolidaritás
• A pletyka megsemmisítő ereje
• Közösségépítés a nulláról

Valójában nem a gyerek nevelése az igazi kihívás - hanem együtt lenni a gyerekkel a folyamatosan változó helyzetekben és a fejlődése különböző korszakaiban. A gyerekkor fázisait számba véve - fogantatástól a kamaszkorig - a leggyakoribb problémaforrások tekintetében szolgálunk útmutatóval e gyűjteményes különszámban.

A 128 oldalas magazinban az Extra Pszichológia szerzői, többek között Vekerdy Tamás, Stipkovits Erika és Deliága Éva írnak a gyerekkor különböző szakaszairól.

A tartalomból:

• Hogyan válik lelkileg egészséges felnőtt a gyerekünkből?
• Méhen belüli tapasztalatok
• Hogyan születik az apa
• Kölcsönösen kiegyensúlyozott boldogság - Család születik
• Hogyan csillapíthatjuk a testvérféltékenységet?
• Hisztizik, zsarol, nyafog? Manipulál a gyerek
• Aktív apa - okosabb és boldogabb gyerek
• A rossz tanulmányi eredmény orvoslása
• Varázslatos élmény- mai tinik, átalakult nemi szerepek.
• Kamasztitkok

Félünk attól, hogy kimaradunk valamiből; tartunk attól, hogy nem vagyunk elég jók; óhatatlanul is összehasonlítjuk magunkat másokkal, hogy lássuk, mennyire vagyunk elfogadhatók – mindezeket a hétköznapokban is rendre felbukkanó kétségeket az online tér extrém módon felerősíti. S ezzel együtt felhangosítja bennünk a szorongást, a bizonytalanságot és a megfelelési vágyat. Sajnos, lehet úgy fogalmazni, hogy automatikusan zuhantunk a virtuális térbe, védőháló nélkül. Vonzó volt az információgazdagsága, az állandó elérhetőség, a közös témákra, hasonló gondolkodásmódokra találás. Manapság azonban eljött a túlfogyasztás kora, amikor szinte válogatás nélkül habzsolunk, veszünk készpénznek mindent, ami szembejön velünk. Itt az ideje, hogy megtanuljunk korunk valutájával, az információval is tudatosan és felelősségteljesen bánni, szűrni és szelektálni – és nemcsak a saját, hanem a fiatal, sérülékenyebb generáció, a gyermekeink érdekében is.

A tartalomból:

Az online önfeltárás folyamatai
Megosztom, tehát vagyok?

Élő kötelék
Privát szféránk a párkapcsolatban

Online arculatépítés
Mutasd az avatárod, megmondom, ki vagy

Az elég jó digitális szülő
Felelős poszt

Teszt: Rabja vagyok-e a közösségi médiának?

Egészséges önértékelés

Narcisztikus korban élünk – hangzik el egyre gyakrabban minden oldalról. Tény, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a külsőségek, igyekszünk minél jobban kozmetikázni a rólunk megjelent képet, szinte csak a pozitív megítélés alá eső élményeket kommunikáljuk. Célra tartunk, és más nem számít. Csakhogy ebből a képletből nagyon és fájón hiányzik valami: a másik. A másik ember. A társ. A társaság. A közösség. A kapcsolódás. Mindaz ami valós tükröt tart, amiben megláthatjuk magunkat erős és gyenge oldalainkkal együtt. Ha mégsem fogadjuk el, hogy korunk hozza az egymásra figyelés hiányát, sőt igényünk van a változtatásra, elsőként magunkkal kell szembenéznünk. A változás belőlünk indul el, és mikor kezdjük el, ha nem ma?

A tartalomból:

Önbizalomból sohasem lehet túl sok – Interjú Lakatos Márkkal
A fény felé fordulni – Reakciók a magabiztosságra
Igaz és torz tükrök – Klassz vagyok?
Mennyire vagyok önimádó – Narcizmusteszt
Önértékelés és kapcsolat – Szeresd magad, és (majdnem) mindegy ki a párod
Főszerepben az én – Nők és férfiak önbizalma
Alma és fája – A titokzatos apai hatás
Mások szemében – Az elismeréshajszolás csapdájában
Építés és rombolás – Gondolataink ereje

Minták szerint élünk?

Mintáink mélyen meghatároznak minket. Tanult vagy tudattalan mintáink adják mindennapjaink dinamikáját. Azt, hogyan reagálunk, miképp viszonyulunk egymáshoz, mely megküzdési stratégiákat alkalmazzuk, de még azt is, hogyan és mennyire szeretünk, mind-mind ezek a mintázatok határozzák meg.