Miért lassul a gazdasági növekedés?

Megoldás-e a feltétel nélküli alapjövedelem?

Miért népszerűek a bevándorlásellenes politikusok?

Elkerülhető-e a klímakatasztrófa?

Milyen hatással lesz a robotizáció a munkaerőpiacra és a jólétre?

Fokozza-e a társadalmi egyenlőtlenségeket a nemzetközi kereskedelem?

Lustává teszi-e az embereket a pénzbeli támogatás?

Hogyan kezeljük a migrációt?

A világ legégetőbb kérdéseire és kihívásaira aligha lehet egy 140 karakteres Twitter-bejegyzésben válaszolni. A közgazdászok megosztottak, a politikusok többsége pedig az orrunknál fogva vezeti a szavazóikat. Egye kevesebb időnk van a közös beszélgetésekre, értelmes vitákra, hogy valódi válaszokat keressünk az emberiség jövőjének legnagyobb kihívásaira. Mindez csak gerjeszti elégedetlenségünket és a bizalmatlanságunkat – úgy tűnik, szinte lehetetlen kitörni ebből az ördögi körből.

Abhijit V. Banerjee és Esther Duflo – közgazdasági Nobel-emlékdíjas szerzőpáros − szerint minden szükséges tényező a rendelkezésünkre áll, hogy megoldjuk az emberiség előtt álló kihívásokat. Az erőforrások átgondolt elosztásához és felhasználásához azonban hiányzik egy jó közgazdaságtan. Rengeteg empirikus vizsgálatra építve meggyőzően érvelnek amellett, hogy olyan forradalmi szemléletváltásra van szükség a közgazdaságtanban, amely az emberek viselkedését, érzelmi és lelki reakcióit is figyelembe veszi. Meglátásuk szerint csakis az egymás kölcsönös tiszteletére épülő közös gondolkodással hidalhatjuk át a véleménykülönbséget, számolhatjuk fel a bizalmatlanságot, és bonthatjuk le a közénk emelt falakat.

A tét elég nagy: ha sikerül, az utókor majd hálával gondol erre a korra, ha kudarcot vallunk, az felbecsülhetetlen veszteségekkel járhat.

„Nem minden közgazdász jár nyakkendőben és gondolkodik bankár módra. Ebben az üdítően friss szemléletű könyvben a szerzők beleássák magukat a közgazdaságtan legújabb, izgalmas kutatási területeibe. Bátran megkérdőjelezik a legégetőbb problémákkal kapcsolatban kialakult hagyományos nézeteket, és meggyőzően fejtik ki gondolatébresztő elképzeléseiket arról, hogyan lehet felkészülni a jövő kihívásaira. Ez a könyv igazi alapmű.”

– Thomas Piketty, a Párizsi Közgazdaságtudományi Egyetem professzora, A tőke a 21. században szerzője

„Ezekben a viharos időkben, amikor csak úgy röpködnek a rosszabbnál rosszabb ötletek és politikai döntések, különösen nagy szükség van a józan észre, és a jó közgazdaságtanra. Ez a számos témát felölelő, lebilincselő stílusú könyv, rengeteg kérdést tisztáz. A szerzők elemi erővel döbbentenek rá, van még bőven mit tanulnunk. Kötelező olvasmány!”

– Daron Acemoglu, az MIT Elizabeth és James Killian ösztöndíjas közgazdász professzora, a Miért buknak el nemzetek? társszerzője

„A közgazdaságtan akkor válik igazán érdekessé és bonyolulttá, amikor elvont megállapításait összevetjük a sokszínű valósággal. A könyv szerzői mesterei ennek. Rengeteg kísérletet végeztek, és több száz tanulmányon rágták át magukat, hogy megtalálják a gazdasági viselkedés mintázatait alakító érzelmi és lelki tényezőket. Következtetéseiket mindenképpen figyelembe kellene venni a gazdaságpolitikai elemzéseknél és döntéseknél. Könyvük rendkívül gondolatébresztő és motiváló.”

– Robert Solow, Nobel-emlékdíjas közgazdász, az MIT emeritus professzora

„Nagyszerű munka! A szerzők zseniális módon világítanak rá napjaink legnagyobb kihívásaira és megoldatlan problémáira, többek között a migrációra, a nemzetközi kereskedelemre, a klímaváltozásra és az egyenlőtlenségre. Ha ebben az évben – vagy évtizedben – csak egy gazdaságpolitikai könyvet olvas el, mindenképpen ezt válassza!”

– Cass R. Sunstein, a Harvard Egyetem Robert Walmsley ösztöndíjas professzora

„Banerjee és Duflo újraértelmezi a közgazdaságtan szerepét. Mindketten makacs optimizmussal hiszik, hogy a jó közgazdaságtan hozzájárulhat legégetőbb problémáink megoldásához. Könyvük rendkívül informatív, ugyanakkor érzelmileg is felemelő.”

– Pinelopi Goldberg, a Yale Egyetem Elihu ösztöndíjas közgazdász professzora, és a Világbank-csoport vezető közgazdásza

Miért lassul a gazdasági növekedés?

Megoldás-e a feltétel nélküli alapjövedelem?

Miért népszerűek a bevándorlásellenes politikusok?

Elkerülhető-e a klímakatasztrófa?

Milyen hatással lesz a robotizáció a munkaerőpiacra és a jólétre?

Fokozza-e a társadalmi egyenlőtlenségeket a nemzetközi kereskedelem?

Lustává teszi-e az embereket a pénzbeli támogatás?

Hogyan kezeljük a migrációt?

A világ legégetőbb kérdéseire és kihívásaira aligha lehet egy 140 karakteres Twitter-bejegyzésben válaszolni. A közgazdászok megosztottak, a politikusok többsége pedig az orrunknál fogva vezeti a szavazóikat. Egye kevesebb időnk van a közös beszélgetésekre, értelmes vitákra, hogy valódi válaszokat keressünk az emberiség jövőjének legnagyobb kihívásaira. Mindez csak gerjeszti elégedetlenségünket és a bizalmatlanságunkat – úgy tűnik, szinte lehetetlen kitörni ebből az ördögi körből.

Abhijit V. Banerjee és Esther Duflo – közgazdasági Nobel-emlékdíjas szerzőpáros − szerint minden szükséges tényező a rendelkezésünkre áll, hogy megoldjuk az emberiség előtt álló kihívásokat. Az erőforrások átgondolt elosztásához és felhasználásához azonban hiányzik egy jó közgazdaságtan. Rengeteg empirikus vizsgálatra építve meggyőzően érvelnek amellett, hogy olyan forradalmi szemléletváltásra van szükség a közgazdaságtanban, amely az emberek viselkedését, érzelmi és lelki reakcióit is figyelembe veszi. Meglátásuk szerint csakis az egymás kölcsönös tiszteletére épülő közös gondolkodással hidalhatjuk át a véleménykülönbséget, számolhatjuk fel a bizalmatlanságot, és bonthatjuk le a közénk emelt falakat.

A tét elég nagy: ha sikerül, az utókor majd hálával gondol erre a korra, ha kudarcot vallunk, az felbecsülhetetlen veszteségekkel járhat.

„Nem minden közgazdász jár nyakkendőben és gondolkodik bankár módra. Ebben az üdítően friss szemléletű könyvben a szerzők beleássák magukat a közgazdaságtan legújabb, izgalmas kutatási területeibe. Bátran megkérdőjelezik a legégetőbb problémákkal kapcsolatban kialakult hagyományos nézeteket, és meggyőzően fejtik ki gondolatébresztő elképzeléseiket arról, hogyan lehet felkészülni a jövő kihívásaira. Ez a könyv igazi alapmű.”

– Thomas Piketty, a Párizsi Közgazdaságtudományi Egyetem professzora, A tőke a 21. században szerzője

„Ezekben a viharos időkben, amikor csak úgy röpködnek a rosszabbnál rosszabb ötletek és politikai döntések, különösen nagy szükség van a józan észre, és a jó közgazdaságtanra. Ez a számos témát felölelő, lebilincselő stílusú könyv, rengeteg kérdést tisztáz. A szerzők elemi erővel döbbentenek rá, van még bőven mit tanulnunk. Kötelező olvasmány!”

– Daron Acemoglu, az MIT Elizabeth és James Killian ösztöndíjas közgazdász professzora, a Miért buknak el nemzetek? társszerzője

„A közgazdaságtan akkor válik igazán érdekessé és bonyolulttá, amikor elvont megállapításait összevetjük a sokszínű valósággal. A könyv szerzői mesterei ennek. Rengeteg kísérletet végeztek, és több száz tanulmányon rágták át magukat, hogy megtalálják a gazdasági viselkedés mintázatait alakító érzelmi és lelki tényezőket. Következtetéseiket mindenképpen figyelembe kellene venni a gazdaságpolitikai elemzéseknél és döntéseknél. Könyvük rendkívül gondolatébresztő és motiváló.”

– Robert Solow, Nobel-emlékdíjas közgazdász, az MIT emeritus professzora

„Nagyszerű munka! A szerzők zseniális módon világítanak rá napjaink legnagyobb kihívásaira és megoldatlan problémáira, többek között a migrációra, a nemzetközi kereskedelemre, a klímaváltozásra és az egyenlőtlenségre. Ha ebben az évben – vagy évtizedben – csak egy gazdaságpolitikai könyvet olvas el, mindenképpen ezt válassza!”

– Cass R. Sunstein, a Harvard Egyetem Robert Walmsley ösztöndíjas professzora

„Banerjee és Duflo újraértelmezi a közgazdaságtan szerepét. Mindketten makacs optimizmussal hiszik, hogy a jó közgazdaságtan hozzájárulhat legégetőbb problémáink megoldásához. Könyvük rendkívül informatív, ugyanakkor érzelmileg is felemelő.”

– Pinelopi Goldberg, a Yale Egyetem Elihu ösztöndíjas közgazdász professzora, és a Világbank-csoport vezető közgazdásza

Hogyan befolyásolják a döntéseinket és a viselkedésünket a lényegtelennek tűnő történetek?

Míg ez a kérdés már régóta foglalkoztatja az emberiséget és a társadalomtudósokat, a közgazdászok többsége mereven elzárkózik az ilyen irányú kutatásoktól. Modelljeikben nincsenek történetek és érzelmek, csak racionálisan gondolkodó homo oeconomicusok.

Robert Shiller Nobel-emlékdíjas közgazdász legújabb könyve rendkívüli áttörés, mivel a gazdasági narratívák eddig ismeretlen világát tárja fel. Meggyőződéssel állítja, hogy a válságok előre jelzéséhez és a piaci problémák hatékony kezeléséhez a vírus módjára terjedő, népszerű gazdasági történetek szisztematikus elemzésére – narratív közgazdaságtanra – is szükség van.

Újszerű megközelítésben, rengeteg − eddig figyelmen kívül hagyott − történelmi példával, digitális adatbázisok felhasználásával teszi le az új paradigma alapjait. Gondolatébresztő fejtegetéseiből kiderül, hogy a gazdasági döntéseinket az igaz vagy éppen hamis történetek egyaránt befolyásolhatják. Megtudhatjuk azt is, miképp válhatnak a szájhagyomány útján, valamint a sajtó es a közösségi média csatornáin terjedő sztorik a gazdasági események hajtóerejévé, vagy vezethetnek válságokhoz, tömeges munkanélküliséghez, fokozódó egyenlőtlenséghez, vagy akár háborúhoz.

Hogyan befolyásolják a döntéseinket és a viselkedésünket a lényegtelennek tűnő történetek?

Míg ez a kérdés már régóta foglalkoztatja az emberiséget és a társadalomtudósokat, a közgazdászok többsége mereven elzárkózik az ilyen irányú kutatásoktól. Modelljeikben nincsenek történetek és érzelmek, csak racionálisan gondolkodó homo oeconomicusok.

Robert Shiller Nobel-emlékdíjas közgazdász legújabb könyve rendkívüli áttörés, mivel a gazdasági narratívák eddig ismeretlen világát tárja fel. Meggyőződéssel állítja, hogy a válságok előre jelzéséhez és a piaci problémák hatékony kezeléséhez a vírus módjára terjedő, népszerű gazdasági történetek szisztematikus elemzésére – narratív közgazdaságtanra – is szükség van.

Újszerű megközelítésben, rengeteg − eddig figyelmen kívül hagyott − történelmi példával, digitális adatbázisok felhasználásával teszi le az új paradigma alapjait. Gondolatébresztő fejtegetéseiből kiderül, hogy a gazdasági döntéseinket az igaz vagy éppen hamis történetek egyaránt befolyásolhatják. Megtudhatjuk azt is, miképp válhatnak a szájhagyomány útján, valamint a sajtó es a közösségi média csatornáin terjedő sztorik a gazdasági események hajtóerejévé, vagy vezethetnek válságokhoz, tömeges munkanélküliséghez, fokozódó egyenlőtlenséghez, vagy akár háborúhoz.

A könyv utánnyomása április végén érkezik.

Vajon mi vezérel bennünket: a gyors (intuitív) vagy a lassú (racionális) gondolkodás?

Az elfogadott tudományos nézet szerint az ember természettől fogva racionálisan gondolkodik, érzelmei és intuíciói pedig csak megzavarják. Ez a mainstream közgazdaságtan alfája és ómegája, a racionális döntéshozatal és ítéletalkotás. Mindannyian igyekszünk ennek megfelelni, azt hisszük, többnyire logikusan gondolkodunk, és ha kudarcot vallunk, másokban vagy magunkban keressük a hibát.

Daniel Kahneman feje tetejére állította a racionalitásba vetett hitünket.

Néhai kollégájával és barátjával, Amos Tverskyvel három évtizeden keresztül folytatott pszichológiai kísérleteikből azt a következtetést vonták le, hogy elménk nem mindig olyan racionális, mint feltételezzük. Intuícióink, érzelmeink, benyomásaink - hibáival, torzításaival és zsenialitásával együtt - lényeges szerepet kapnak elemző logikánkban. Gyors és lassú gondolkodásunk kölcsönösen hat egymásra, és ha kitüntetett szerepet tulajdonítunk a racionalitásnak, önmagunkat csapjuk be. Ahogy Kahneman fogalmaz:

"Rendszerint túlbecsüljük a világ működésével kapcsolatos tudásunkat, és alábecsüljük a véletlen és a szerencse szerepét."

Gondolatai nagy hatással voltak számos tudományterületre, beleértve a pszichológiát, a közgazdaságtant, az orvostudományt, a pénzügyi viselkedéstant és a politológiát, de csak most először adja közre összefoglalóan egész életművét.

Vajon mi vezérel bennünket: a gyors (intuitív) vagy a lassú (racionális) gondolkodás?

Az elfogadott tudományos nézet szerint az ember természettől fogva racionálisan gondolkodik, érzelmei és intuíciói pedig csak megzavarják. Ez a mainstream közgazdaságtan alfája és ómegája, a racionális döntéshozatal és ítéletalkotás. Mindannyian igyekszünk ennek megfelelni, azt hisszük, többnyire logikusan gondolkodunk, és ha kudarcot vallunk, másokban vagy magunkban keressük a hibát.

Daniel Kahneman feje tetejére állította a racionalitásba vetett hitünket.

Néhai kollégájával és barátjával, Amos Tverskyvel három évtizeden keresztül folytatott pszichológiai kísérleteikből azt a következtetést vonták le, hogy elménk nem mindig olyan racionális, mint feltételezzük. Intuícióink, érzelmeink, benyomásaink - hibáival, torzításaival és zsenialitásával együtt - lényeges szerepet kapnak elemző logikánkban. Gyors és lassú gondolkodásunk kölcsönösen hat egymásra, és ha kitüntetett szerepet tulajdonítunk a racionalitásnak, önmagunkat csapjuk be. Ahogy Kahneman fogalmaz:

"Rendszerint túlbecsüljük a világ működésével kapcsolatos tudásunkat, és alábecsüljük a véletlen és a szerencse szerepét."

Gondolatai nagy hatással voltak számos tudományterületre, beleértve a pszichológiát, a közgazdaságtant, az orvostudományt, a pénzügyi viselkedéstant és a politológiát, de csak most először adja közre összefoglalóan egész életművét.