Felépülés a nárcisztikus kapcsolat romjai közül

Hogyan léphetünk ki egy érzelmileg bántalmazó kapcsolatból, és találhatunk vissza önmagunkhoz? „Egy nárcisztikus hálójában” egy olyan történetet tár elénk, amely sokak számára ismerős lehet. A 37 éves Kriszta, aki két kisgyermek édesanyja, éveken át küzdött egy érzelmileg romboló házasságban. Férje folyamatosan kritizálta, hibáztatta, és elfordult tőle, míg végül Kriszta pszichológus segítségével ráébredt: a kapcsolatban nem csak ő tehetetlen.

A könyv megrendítő őszinteséggel mutatja be, milyen belső vívódásokon, félelmeken és bizonytalanságokon vezet keresztül az út, hogy valaki szembenézzen a múltjával, és maga mögött hagyja a fájdalmas mintákat. Kriszta története nemcsak a párkapcsolati problémákat dolgozza fel, hanem a gyermekkori sérülések hatását is, miközben betekintést nyerhetünk a pszichoterápia támogató világába.

Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus könyve nemcsak érintetteknek, hanem mindazoknak szól, akik mélyebben meg akarják érteni az emberi kapcsolatok dinamikáját és a lélek gyógyulásának útját. Empatikus, szakszerű és inspiráló – egy olvasmány, amely segíthet megtalálni az erőt az újrakezdéshez. Fedezd fel Kriszta történetét, és meríts bátorságot a változáshoz!

 

A 37 éves Kriszta párkapcsolati problémákkal keresi fel a pszichológust, majd fokozatosan ébred rá, hogy nem csak magában kell keresnie a hibát: nárcisztikus férje folyamatosan megalázza, hibáztatja, kritizálja és elfordul tőle. Kriszta úgy dönt, hogy két kisgyerekkel kilép a tíz éve tartó, érzelmileg bántalmazó házasságból. A kötet bemutatja, milyen belső vívódásokon, bizonytalanságokon keresztül vezet az út, míg érzelmileg maga mögött tudja hagyni párkapcsolatának lelket romboló hatásait, és feldolgozza gyermekkora önsorsrontó mintázatait is.

„Beszélgetésünk alatt leginkább a szeme fog meg, amelyből kimerültség, szomorúság és kétségbeesés különös keveréke árad. Igen, határozottan segítségkérőnek élem meg, aki elhozta hozzám élete válságát, és most arra vár, tartsam meg, adjak erőt, mutassak irányt. Közben azonban, ahogy vékony, törékeny testalkatához alig illő csontos kezeire téved a tekintetem, az erőt is érzem benne, amely most átmenetileg rejtőzik, de biztosan újra előcsalogatható.”