Szin Donghjok az első észak-koreai rab, aki kényszermunkatáborban látta meg a napvilágot, és akinek sikerült megszöknie. Nagybátyjai az 1950-es években Dél-Koreába menekültek, amiért az egész családot örökös kényszermunkára ítélték, és teljes jogfosztottságban tartották egy nagyfeszültségű szögesdróttal körülvett lágerben.

Szin első gyerekkori emléke egy kivégzés. Tizenhárom évesen beárulta anyját és bátyját, akik szökni akartak. Jutalmul megkínozták, édesanyját a szeme láttára felakasztották, testvérét pedig agyonlőtték. A táboron kívüli életről szinte semmit sem tudott. Legfőbb vágya csak az volt, hogy végre sült húst ehessen, amennyi belé fér.

Blaine Harden könyve Szin huszonhárom éves rabságának és szökésének története.

"Szeretet, együttérzés és család Szin előtt ismeretlen fogalmak voltak. Isten sem tűnt el vagy halt meg számára: egyszerűen nem hallott róla."