Vajon mi vezérel bennünket: a gyors (intuitív) vagy a lassú (racionális) gondolkodás?

Az elfogadott tudományos nézet szerint az ember természettől fogva racionálisan gondolkodik, érzelmei és intuíciói pedig csak megzavarják. Ez a mainstream közgazdaságtan alfája és ómegája, a racionális döntéshozatal és ítéletalkotás. Mindannyian igyekszünk ennek megfelelni, azt hisszük, többnyire logikusan gondolkodunk, és ha kudarcot vallunk, másokban vagy magunkban keressük a hibát.
Daniel Kahneman feje tetejére állította a racionalitásba vetett hitünket.

Néhai kollégájával és barátjával, Amos Tverskyvel három évtizeden keresztül folytatott pszichológiai kísérleteikből azt a következtetést vonták le, hogy elménk nem mindig olyan racionális, mint feltételezzük. Intuícióink, érzelmeink, benyomásaink - hibáival, torzításaival és zsenialitásával együtt - lényeges szerepet kapnak elemző logikánkban. Gyors és lassú gondolkodásunk kölcsönösen hat egymásra, és ha kitüntetett szerepet tulajdonítunk a racionalitásnak, önmagunkat csapjuk be. Ahogy Kahneman fogalmaz:

"Rendszerint túlbecsüljük a világ működésével kapcsolatos tudásunkat, és alábecsüljük a véletlen és a szerencse szerepét."

Gondolatai nagy hatással voltak számos tudományterületre, beleértve a pszichológiát, a közgazdaságtant, az orvostudományt, a pénzügyi viselkedéstant és a politológiát, de csak most először adja közre összefoglalóan egész életművét.

Hogyan juthat eltérő megállapításra egy orvos egyazon röntgenfelvétel alapján a hét különböző napjain?

Miért nem mellékes egy megbeszélésen a megszólalási sorrend?

Miért eredményesebbek az algoritmusok az előrejelzések megfogalmazásában, mint az emberek?

Daniel Kahneman, a közgazdasági Nobel-emlékdíjas pszichológus, a Gyors és lassú gondolkodás című könyvében a döntéshozást nehezítő szisztematikus hibákat és torzításokat vizsgálta. Most világhírű szerzőtársaival, Olivier Sibonyval, a Döntéshozatali csapdák szerzőjével és Cass R. Sunsteinnel, a Nudge társírójával közösen írt új könyvükben arra keresik a választ, miért térhetnek el egymástól azok a döntések, amelyeknek egyformáknak kellene lenniük.

A válasz az emberi döntéshozást zavaró zaj jelenségében keresendő. Objektívnek hitt döntéseinket – különösen azokat, amelyeket szervezetek képviseletében hozunk meg – olyan mellékesnek vélt tényezők is befolyásolhatják, mint az időjárás, a napszak vagy a pillanatnyi hangulatunk. A szerzők tudományos eredményekre és kutatásokra támaszkodva – a kriminalisztikától a gyermekvédelmen át a teljesítményértékelésig – a legkülönfélébb területeken világítanak rá, hogy ahol döntések születnek, ott jelen van a zaj is.

A könyv megmutatja, hogyan ismerhetjük fel a zajt, és milyen stratégiákkal küszöbölhetjük ki, hogy sokkal jobb döntéseket hozhassunk az élet minden területén. A szerzők részletesen bemutatják, hogyan hat a zaj a döntéshozásra, és gyakorlati tanácsokat adnak arra, hogyan csökkenthetjük a zaj hatását, hogy objektívebb és megalapozottabb döntéseket hozhassunk.