Hogyan lehet visszaépíteni a bizalmat hosszú évek hazugsága után?

Anna kétségbeesve keresi fel a pszichológust. Kamasz fiával elviselhetetlen lett az élet, mióta egy heves családi vita alkalmával fény derült a fiú születésének igaz történetére. A kamaszkorral együtt járó zűrök összekeverednek a bizalomvesztés okozta lázadással, miközben Anna kezét megköti a bűntudat. A kötet bemutatja, hogyan talál egymásra újra anya és fia a narratív szemléletű családterápiás folyamat során, hogyan tudják újraépíteni az elveszett bizalmat, és tanulnak meg ismét hinni a gyerekkori történetekben.


Ingyenes online HVG Extra Pszichológia Szalon Megyeri Zsuzsannával és Hajdu Judittal!

Időpont: 2021. május 25., 18:00

➡A részvétel regisztrációhoz kötött. További részletek és regisztráció itt.

„Ez most fel fog érni egy gyónással – mondja Anna amint leül, és már árad is belőle a hosszú ideje őrzött történet. A határozott fellépésű középkorú asszony, aki egyenes tekintettel, erős kézfogással mutatkozott be, most összeroskad. Mintha magára húzná a gyóntatófülke ajtaját, kezeit ölébe ejti, befelé néz, és talán nem is nekem, hanem magának mondja, csak mondja a történetet. Alkalmazkodom a lassan kibomló, hatalmas horderejű eseményhez, nem zavarom kérdésekkel, csak csendben figyelek, és hagyom, hadd áradjanak a sokáig visszatartott emlékek.”

Hogyan lehet visszaépíteni a bizalmat hosszú évek hazugsága után?

Anna kétségbeesve keresi fel a pszichológust. Kamasz fiával elviselhetetlen lett az élet, mióta egy heves családi vita alkalmával fény derült a fiú születésének igaz történetére. A kamaszkorral együtt járó zűrök összekeverednek a bizalomvesztés okozta lázadással, miközben Anna kezét megköti a bűntudat. A kötet bemutatja, hogyan talál egymásra újra anya és fia a narratív szemléletű családterápiás folyamat során, hogyan tudják újraépíteni az elveszett bizalmat, és tanulnak meg ismét hinni a gyerekkori történetekben.

„Ez most fel fog érni egy gyónással – mondja Anna amint leül, és már árad is belőle a hosszú ideje őrzött történet. A határozott fellépésű középkorú asszony, aki egyenes tekintettel, erős kézfogással mutatkozott be, most összeroskad. Mintha magára húzná a gyóntatófülke ajtaját, kezeit ölébe ejti, befelé néz, és talán nem is nekem, hanem magának mondja, csak mondja a történetet. Alkalmazkodom a lassan kibomló, hatalmas horderejű eseményhez, nem zavarom kérdésekkel, csak csendben figyelek, és hagyom, hadd áradjanak a sokáig visszatartott emlékek.”