„Néha sötétség kell ahhoz, hogy lássunk. Néha inkább fény.”

Sara Seager elismert asztrofizikusként megszállottan kutat a Földön kívüli élet jelei után távoli naprendszerekben, számos űrkutatási programban vesz részt, többek között az MIT-nak és a NASA-nak is dolgozik. Míg az ismeretlen univerzumokban otthonosan mozog, a mindennapok problémáinak megoldása, hosszú ideig nem diagnosztizált autizmusa miatt, komoly kihívást jelent a számára.

Férje tragikus halálát követően, negyvenévesen egyedül marad két kisfiával. Teljes embert követelő ambiciózus karrierje mellett, egyszerre kell megküzdenie a háztartás és a gyereknevelés kisebb-nagyobb problémáival, és a társa elvesztése miatt érzett mérhetetlen fájdalmával.

Önéletrajzi írásában Seager, lebilincselően őszinte stílusban, vall különleges munkájáról, nehézségeiről és élete újraépítésének rögös útjáról. Önmaga keresése és a földi élet „tanulása” közben új barátok segítik. Támogatásukkal, rendkívüli saját erőfeszítéseivel, valamint a csillagok kifürkészhetetlen összejátszásával pedig megtalálja a céljait és a boldogságot a Földön is.

Horváth Péter, volt balettnövendék

A közönség a balettet könnyűnek és légiesnek látja. Ez az életpálya azonban a próbatermekben és a kulisszák mögött inkább fájdalmas és nehéz. A táncosok tisztában vannak vele, hogy a szenvedés a hivatásuk része és ennek tudatában, már egészen kicsi koruktól elhivatottan készülnek, hogy balettművészek legyenek.

Czank Lívia, újságíró, író, fotóművész egy teljes tanévet töltött a Magyar Táncművészeti Egyetem balettnövendékeivel, részt vett az év összes fontos eseményén, beszélgetett a hallgatókkal, mesterekkel és az egyetemi dolgozókkal. Vallomásaikból körvonalazódnak cselekvéseik mozgatórugói, nehézségeikről és örömeikről egyaránt képet kapunk. Különleges képességű, „kiválasztott" gyerekeket ismerünk meg, akik alázatosak, maximalisták, összetartóak és rendkívül önállóak. Az izgalmas beszámolókat, a szerző művészi szépségű fotói egészítik ki, amelyek bepillantást engednek e szép, zárt, rengeteg buktatóval teli, sokak számára eddig ismeretlen világba.

„Meggyötör, hogy nem tudom kiszámítani a jövőjüket. Itt vagyunk, csináljuk, de nem tudom, mi vár rájuk odakint, nem irányíthatom. Nem tudom, visszakapják-e mindazt, amit belefektettek a balettbe az elmúlt kilenc évben. Jó lenne, ha tényleg ki tudnák bontani a szárnyaikat, ha tudnának repülni...Csak ez számít."

Volf Katalin, mesternő, Kossuth-díjas művész

„Hihetetlen élmény volt! Amikor lejöttem a színpadról, nem is emlékeztem arra a két percre, amikor táncoltam, mintha egészen máshol jártam volna közben. A színpad megint teljesen elvarázsolt."

Ellenrieder Rubina, balettnövendék

„Ezek a gyerekek rengeteg információt kapnak folyamatosan, ezeket mind a fejükben kell tartani, és el kell, hogy jusson a testükbe is, óriási teljesítmény tőlük. Ezt nem is biztos, hogy mindig megfelelően értékeljük, tényleg iszonyatosan nagy terhelésnek vannak kitéve. Ez egy rövid szakma, hamar tudniuk kell mindent, szinte azonnal tökéletesnek kell lenniük, de persze tökéletes nem lesz senki, mindig van hova tovább fejlődni. A legfontosabb inkább az, hogy saját képességeikhez mérten, az adott körülmények között legyenek képesek kihozni magukból a maximumot."

Németh Nikolett, mesternő

Hogyan fogadjuk el nem többségi szexuális orientációnkat?
A 30 éves, vallásos Tamás több ok miatt sem tudja felszabadultan megélni homoszexualitását. Kényszeres tünetek is gyötrik, ezért keresi fel a pszichológust. Terápiáját végigkísérve láthatjuk, hogyan enyhülnek erős pszichés tünetei a szerteágazó összefüggések megértésével, és ezzel párhuzamosan miként halad az önelfogadás útján.
Az LMBTQ+ szakértő szerző Tamás történetén keresztül mutatja be, mitől ugyanaz és mitől más a melegekkel végzett terápia; és mit jelent a mai felfogás szerint egy homoszexuális ember affirmatív, vagyis támogató pszichoterápiája. A terápiás folyamat leírása az érintettek és érdeklődők számára is közelebb hozza a melegek pszichés állapotát befolyásoló belső folyamatokat és társadalmi behatásokat.

A könyv elérhető e-könyv formában is.

„A coming out kétségtelenül az egyik legfontosabb történés minden homoszexuális ember életében. A külvilág számára azonban úgy hangozhat, mintha a melegeknek ez lenne az egyetlen gondjuk másságukkal kapcsolatban, és ha túl vannak rajta, akkor máris megoldódik a problémák túlnyomó része. Pedig ez csak egy pillanat az éveken át tartó identitásküzdelemben."

Itt valami bűzlik! Fogd be az orrod, és olyan részleteket tudhatsz meg a kakáról, amire eddig nem is gondoltál!
A világon óránként elhasznált vécépapír 14-szer körbeérné a Földet. Egy ember élete során 2000 lufit tudna telepukizni. Az elefánt heti trágyamennyisége annyi, mint 25 ember össztömege.

8 éves kortól ajánljuk.

Lisa Brennan-Jobs, Steve Jobs elsőszülött lánya önéletrajzában felnőtté válásának történét osztja meg velünk, különleges portrét festve korunk egyik ikonikus alakjáról, Steve Jobsról. Korai éveiben Lisa édesanyjával, Chrisann Brennannel lakott: ekkor apja egyfajta mitikus figura volt számára, akivel csak nagyon ritkán találkozott. Később, amikor Steve érdeklődni kezdett iránta, megnyílt előtte egy villák, nyaralások és magániskolák fémjelezte, új világ. Apja figyelme boldogsággal töltötte el, de hamar megismerte Jobs rideg, kritikus, kiszámíthatatlan oldalát is. Középiskolás korában megromlott a kapcsolata az anyjával, ezért úgy döntött, az apjához költözik. Azt remélte, Jobs ettől végre olyan apja lesz, amilyet mindig is szeretett volna.

A Kisvakarcs Lisa Brennan-Jobs gyerekkorának és fiatalságának szívbe markoló története. A kötekedő, bölcs és vicces Lisa felejthetetlen kalauz, aki folyamatosan rácsodálkozik a korra, városra és a két különleges családra, amelyben él, miközben rettenetes érzésekkel viaskodik – szégyelli a puszta létét, úgy érzi nem lenne joga élni.
A Kisvakarcs izgalmas korrajz az 1970–80-as évek Kaliforniájáról, és őszinte vallomás egy meglehetősen bonyolult, ellentmondásos apa-lánya kapcsolatról.

„Apám Kisvakarcsnak hívott...Eleinte azt hittem, hogy a kisvakarcs azt jelenti, hogy kicsinek és vékonynak lát, mint egy törpét, így csenevésznek vagy korcsnak hív. Később tudtam csak meg, hogy a „vakarcs" régi szó, így nevezték a dagasztóteknő alján maradt tésztából sült cipócskát, amely ízletes étel."

Az íróról:
Lisa Brennan-Jobs Brooklynban él, a Kisvakarcs az első könyve. Cikkei és kisebb írásai jelentek meg a Vogue-ban, az O magazine-ben, a Southwest Review-ban, a Massachusetts Review-ban, a Harvard Advocate-ben és a Los Angeles Timesban.

Vélemények:

„Ezzel a mesteri memoárral Lisa Brennan Jobs olyat alkotott, ami felülírta a várakozásainkat, és megteremtette a tökéletes szilícium-völgyi gótikát. A könyv számtalan erénye közül a legnagyobb talán az, hogy a szerző igazán a sajátjává formálta ezt a történetet."
— Vogue

„Gyönyörű, irodalmi és pusztító."
— The New York Times

„Csodálatosan elmesélt történet családról, szeretetről és identitásról. Döbbenetesen szép tanulmány a gyereknevelésről, amelynek az egyik szereplője történetesen épp az Apple társalapítója."
— Kirkus Reviews

Michelle Obama munkásosztálybeli afroamerikai család gyermekeként elképzelhetetlenül messzire jutott. Szülei állhatatos támogatásának köszönhetően kiváló eredményekkel végzett a legjobb egyetemeken, jogászként kiemelkedően teljesített, majd két kislány odaadó édesanyja lett. First ladyként példaértékűen támogatta férjét, és alkalma volt számos fórumon hallatni a hangját és több fontos ügyet felkarolni. 172 motiváló, bölcs és megható gondolata életünk nagy pillanataiban és a mindennapokban is inspirációt jelenthet.

A sorozat további kötete:
Barack Obama inspiráló gondolatai

Hogyan sikerülhetett az MBTI-nek, e házilag kidolgozott feleletválasztós kérdőívnek beszivárogni a munkahelyünkre, emberi kapcsolatainkba, az internetre, és életünk csaknem minden területére?

A Myers–Briggs-típusindikátor a legnépszerűbb személyiségteszt a világon. Rendszeresen használják Fortune 500-as cégek, egyetemek, kórházak, egyházak, és a hadsereg is. A személyiségtípusok nyelve – amelynek szókincsében olyan kifejezéseket találunk, mint extrovertáltság és introvertáltság, érzékelés és intuíció, gondolkodás és érzés, megítélés és észlelés – egyaránt adott ihletet tévéműsorokhoz, internetes párkereső oldalakhoz és kvízekhez. Ám hiába fogadták el az eszközt széles körben, a pszichometrikus tesztelés 2 milliárd dolláros üzletágának szakemberei mindmáig nem tudták megfelelően hitelesíteni az eredményeit – vagy megmagyarázni a sikerét.

A tesztet, amelynek gondolata az 1920-as években fogant meg anya és leánya, Katharine Briggs és Isabel Briggs Myers, eme elkötelezett háziasszonyok, regényírók és amatőr pszichoanalitikusok fejében, megalkotói azzal a célzattal dolgozták ki, hogy Carl Gustav Jung evangéliumát terjesszék vele a tömegeknek. Ám a típusindikátor önálló életre kelt, s mára éppoly gyakran találkozhatunk vele általános iskolákban, apácakolostorokban és wellness-üdülőhelyeken, mint obskúrus politikai tanácsadó irodáknál és közösségi hálózatokon.

A Személyiségbrókerek eredeti beszámolókból és korábban ki nem adott dokumentumokból merítve kritikus vizsgálat alá veszi a kulturális jelképpé magasztosult személyiség-indikátort. Közben pedig nem egyebet firtat, mint magát az én fogalmát – bemutatva kísérleteinket, hogy megragadjuk, kategorizáljuk és számszerűsítsük személyiségünket. E meghökkentő és érdekfeszítő könyv ugyanazt az időtlen kérdést boncolgatja, amelyre lényegében maga a teszt is irányul: Mi tesz minket önmagunkká?

Megváltoztathatja-e egy ember rendkívüli elszántsága az autokrata rezsimet?
Megőrizhető-e az önbecsülésünk egy börtönben?
Ha eltűrjük a zsarnokságot, akkor mi magunk válunk saját elnyomóinkká?

Függetlenül és szabadon élni csak döntés kérdése. Nadya Tolokonnikovának, a Pussy Riot feminista és diktatúraellenes punk-rock együttes alapító tagjának minden cselekedete ezt igazolja. 2012-ben a Megváltó Krisztus-székesegyházban tartott Putyin-ellenes performanszért két év börtönbüntetést kapott, amelynek nagy részét egy szibériai kényszermunkatáborban kellett letöltenie.
Nadyát ez sem törte meg, sőt még inkább megerősítette benne a szenvedélyes lázadót; a hitet, hogy az elnyomás, az igazságtalanság és a hatalomelvűség ellen radikálisan fel kell lépni. Merész, vagány és hiteles személyisége arra inspirál, hogy fotelforradalmárokból mindenre elszánt aktivistákká váljunk, és kezünkbe vegyük sorsunk irányítását.

„Kérd számon a hatalmasokat, és gyönyörködj a bukásukban! Makacs ellenállás és sokatmondó mosoly – ez legyen a fegyvered!"

„Mamãe, honnan tudod, hogy Isten sír, és nem pisil?"

Christina Rickardsson Brazíliában született, São Pauló-i utcagyerekként nap mint nap a túlélésért küzdött: az éhezés, félelem, erőszak és halál természetes részei voltak életének. Mivel szerető édesanyja, Mamãe nem tudott változtatni az életkörülményeiken, Christinát nyolcéves korában testvérével együtt elszakították tőle. A gyerekeket Svédországban fogadták örökbe.
Bár Christina esélyt kapott egy másfajta életre, kora gyermekkori traumái, emlékei és édesanyja kínzó hiánya folyamatosan kísértették. Emiatt huszonnégy év múlva visszatért szülőföldjére, hogy felkutassa a családját és ellátogasson gyermekkora meghatározó helyszíneire. Önéletrajzi könyvében beszámol viszontagságos életútjáról, a két különböző ország okozta kultúrsokkról és önmaga megtalálásáról is.

„Azért olyan vonzók a mesék, mert rezonálnak nagyon elemi közös élményeinkkel, mindennapi életünkkel, a gyerek életével, a felnőtt életével.”