A kötet – amely a HVG Könyvek Feldmár-sorozatának első darabja –, az öntörvényű, szókimondó és széles látókörű pszichoterapeuta előadásainak felszabadító élményét adja vissza. A szerző pszichológusok, filozófusok, teológusok történeteiből, saját életéből és praxisából merít, hogy válsághelyzeteinkre, félelmeinkre, függőségeinkre és útkereséseinkre reflektáljon. Hipnotikus és magával ragadó történeteit olvasva sok gyerekkorunk óta belénk nevelt szabályt gondolunk át. Kiállhatunk szégyenérzet nélkül önmagunkért? Milyen módon deríthetjük ki, hogy kinek higgyünk? Felismerjük, hogy ki a barátunk, és ki az ellenségünk? Új megvilágításba helyezi, mit jelent az önzés és a szeretet. Arra bátorít bennünket, hogy akárhol is tartunk az életükben, ne féljünk kimondani a vágyainkat és kezünkbe venni az irányítást. A könyv önmagunk megismeréséhez és elfogadásához, saját érdekeink érvényesítéséhez visz közelebb, de emellett a szolidaritás és a szeretet szükségessége mellett is kiáll. „Ha már rendben vagy, és csak akkor, a pluszenergiádat add oda másoknak. Azzal szeress, vigyázz másokra, segíts nekik elérni, amit akarnak.”

A könyv Feldmár András 2013 nyarán, „Most vagy soha” címmel tartott előadás-sorozatának, és a 2012. őszi dunaszerdahelyi, „Végzet, sors, szabad akarat” című előadásának anyagából készült, a Feldmár Intézet közreműködésével.

Soha semmi sem történik csak úgy magától. Mindig valaki tesz valakivel valamit. Rá kell ébredni, hogy szabadok vagyunk, és semmit sem kell eltűrni. 

Feldmár Andrást hallgatva, sorait olvasva átértékeljük életünket, fájdalmaink, rossz pillanataink, kihűlő, unalmas – vagy csak éppen annak tűnő – kapcsolataink pedig (új) értelmet nyernek. Kivarázsol-kirángat bennünket a hétköznapokból, nem engedi, hogy fásultan, fáradtan, magányosan kimaradjunk – a saját életünkből. „Az életunalom arról szól, amikor úgy csinálok, mintha az élet nem ajánlana semmi olyasmit, ami érdekelne. Megsértődtem az életemre, és úgy teszek, mintha nem érdekelne, mi történik körülöttem. De minél hosszabb ideig nem veszek részt a játékban, annál jobban unatkozom.” 

Az egyetlen útmutatás, amit azzal kapcsolatban adhatok, hogyan neveljük fel a gyerekeinket: ne szégyenítsük meg őket! Ne alázzuk meg őket! Semmiképpen se! És ha más viselkedne így velük, védjük meg őket!

Szerintem az ember soha nem tudja, mi minden lehetséges még. Minden pillanatban fel lehet ébredni abból az álomból vagy álomkórból, amiben éppen vagyunk. És óriási meglepetés érhet minket, mert onnan látjuk, hogy addig aludtunk.

Mindig a másik a tükör. Nincs önmagában, azaz egyedül senki és semmi. A szeretet türelem és kíváncsiság, megengedi két embernek, hogy áthidalják a köztük lévő szakadékot, a kimondhatatlan és leírhatatlan másságot. Mindegyikünknek vannak privát élményeink, amiket képviselnünk kell, nekem a saját élményeimet, neked a tiéidet. A szeretet tehát munka, aktivitás, cselekvés: teremtünk egy világot magunknak, ahol együtt lehetünk anélkül, hogy neked el kellene árulnod a te élményeidet, és nekem az enyéimet. Tágasnak kell lennie a mi közös világunknak, és a szeretet megadja azt a tágasságot, amiben nincs benne az a dominancia, hogy az én élményeimet éljük, és te csendben (vagy hangosan) gyűlölsz engem a szeretet álarca mögött.

Az élet rettenetesen veszélyes. Minden pillanatért, amit megélünk, hálát kell adnunk.

Feldmár András 1940-ben született Budapesten, 1956-ban vándorolt ki Kanadába, ahol előbb matematikus lett, majd pszichológiát és filozófiát tanult. 1974-ben ismerkedett meg R. D. Laing skót pszichiáterrel, aki elméleti és gyakorlati munkásságában radikálisan megkérdőjelezte a 20. századi pszichiátria dogmáit. Ez a találkozás egy életre meghatározta Feldmár tudományos munkásságát, a világhoz való viszonyát. Laing tanítványaként, barátjaként és szakmai örököseként számos terápiás kísérlet részese Európában és Amerikában. Szakemberekkel, teológusokkal, művészekkel és elszánt civilekkel arra keresi a választ, hogy hogyan tudnának a lélek és tudat sebeitől szenvedő emberek az orvos-beteg reláció kiszolgáltatottsága helyett élő, szeretetteli kapcsolatokból erőt merítve meggyógyulni. Feldmár a mai napig aktívan dolgozik terapeutaként, tanít, illetve számos szervezet számára végez tanácsadói munkát. Rendszeresen jön Magyarországra, ahol a Feldmár Intézet szervezésében előadásokat tart, csoportokat vezet. 2012-ben a Büntetés-végrehajtási Szolgálatért Emlékplakett bronz fokozatával tüntették ki, a fogvatartottak társadalmi reintegrációjával összefüggő módszerek kialakításáért és azok sikeres alkalmazásáért. A fogvatartottak társadalmi reintegrációját célzó Mesekör programért 2013-ban ERSTE Alapítvány Társadalmi Integrációs Díjat kapott.

A könyv Feldmár András 2016 nyarán, A rettenetes, a csodálatos címmel tartott előadásának anyagából készült, a Feldmár Intézet közreműködésével.

A Credo nem önéletrajz, noha életrajzi elemek vannak benne. Azt remélem, hogy aki elolvassa, megérez valamit, belelát egy-egy kinagyított pillanaton keresztül abba, miért gondolkodom úgy, ahogy, mit éltem át, milyen élményeim voltak, mit láttam, hallottam, olvastam, min csodálkoztam, ámultam, min sírtam és min röhögtem, milyen tekergő utakon jártam, míg ideérkeztem, ahol most vagyok. Nem akarok senkit meggyőzni semmiről, csak leírok ezt-azt, amire én rátaláltam.

Ez a könyv bátor vállalkozás. Remélhetőleg az én bátorságom vagy vakmerőségem másokat is inspirálni fog arra, hogy leírják a legjobb tudásuk szerint, mit hisznek, milyen fényes csillag vezérletével élik az életüket, folytatják a praxisukat.

Lehet ellenállás a csendben maradás, és lehet az a megszólalás. Attól függően, hogy a hatalom mit akar. Az ellenállás mindig valaki más akarata ellenében mutatkozik meg. Ha nincs akaratosság, akkor nincs ellenállás.

Az igazi beszélgetés az, amiben az igazság megmutatja magát. Egy jó dialógus szeretettel teli, amiben sem a másik nem tudja, mi a tuti, sem én, de ha jóindulatúak és őszinték vagyunk, megjelenik közöttünk az igazság. Nagy élmény.

„Azért olyan vonzók a mesék, mert rezonálnak nagyon elemi közös élményeinkkel, mindennapi életünkkel, a gyerek életével, a felnőtt életével.”

„Ahhoz, hogy jó formában maradjunk, reziliensek, rugalmasan ellenállók legyünk, az szükséges, hogy ne tűrjünk el semmit. Az, hogy elbírok és kibírok dolgokat, nem egy virtus. Rövid időre, stresszhelyzetben – mondjuk, ég a ház, háború van, menekülnöm kell valahonnan –, jó, ha kibírom. De máskülönben nem kell kibírni senkit és semmit, hanem meg kell változtatnunk a helyzetünket, a környezetünket úgy, hogy relaxálni tudjunk."

A személyesben megjelenik a másik apró részletekben, élesen, tisztán, felejthetetlenül. A személytelen olyan, mint egy álarcosbál, izgalmas, de furcsán üres és jelentéktelen.

A könyv már elérhető e-könyv formában.

Szét lehet szedni részekre a dolgokat azért, hogy beszélhessünk róluk, de nem szabad elfelejteni, hogy mi szedtük szét. Illúzió, ha azt hisszük, hogy valódi részek. Abban a pillanatban, amikor a világról szavakkal beszélünk, szétszedjük a világot. De sajnos elfelejtjük, hogy mi szedtük szét. A világot sok darabra szét lehet bontani, ám valójában nincsenek darabjai. Illúzió azt hinni, hogy vannak.

Feldmár András előadóként először 1992-ben tért vissza Magyarországra. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen elhangzott, 11 részből álló előadás-sorozata egy csapásra ismertté tette a nevét. Közel három évtizeddel később szavai, gondolatai, nézőpontjai még mindig forradalminak hatnak.

A tudatállapotok szivárványa újraszerkesztett, átdolgozott kiadása Feldmár András 80. születésnapján jelent meg.

A szeretet az, ami megengedi két embernek, hogy együtt legyenek, és szabadok legyenek. Mert ahol az egyik nem szabad, vagy egyik sem szabad, ott nincs szeretet.

Feldmár András inspiráló, felszabadító gondolatai szabadságról, szabad akaratról – és a mögöttük sokszor nehezen felismerhető döntéseinkről és vágyainkról. A gyönyörű könyv válogatás a nagy műveltségű, szókimondó pszichoterapeuta a HVG Könyvek gondozásában eddig megjelent 15 kötetéből.

„Amikor belenézek a másik arcába, akkor válok emberré. Amikor belenézek a másik ember arcába, akkor születik meg a szeretet. Aki szeret, az vigyáz a másikra.”

A HVG Extra Pszichológia szalon vendége a két szerző.

Az ingyenes online beszélgetés premierje július 21-én, 18 órától lesz elérhető a HVG Könyvek és a HVG Extra Pszichológia magazin Facebook és YouTube oldalán.

Az esemény itt érhető el.

Hogyan kell szeretni magam?

Meggyógyulhatunk-e a traumából?

Mi értelme van az életemnek?

A nagy sikerű Heti Agymosó beszélgetéssorozatban bárki tanácsot kérhetett, feltehette kérdését, megvallhatta problémáját. Feldmár András spontán és őszintén felelt, a műsorvezető Ács Dániel, a Feldmár Intézet szóvivője volt. A videós sorozatból készült válogatáskötet problémás élethelyzeteiben, hétköznapi dilemmáiban és az elmesélt érzésekben magunkra ismerhetünk. Saját – a gyerekeinkhez, párunkhoz, szüleinkhez, a terapeutánkhoz, önmagunkhoz és másokhoz fűződő – kapcsolatainkban megjelenő elakadásainkra is elgondolkodtató válaszokat kaphatunk.

Agymosó ráadás - könyvbemutató és egy különleges Agymosó-est / Feldmár András és Ács Dániel

„mindez arról szól, hogy az ember bármelyik pillanatban felszabadulhat, újjászülethet. átláthat a hazugságokon.
[…] szerintem a biblia, ha úgy olvassák, ahogy mi olvassuk, egy forradalmi kiáltvány.”
Feldmár András pszichoterapeuta és Tóth László teológus, pszichológia MA, mentálhigiénés szakember tíz bibliai történet kapcsán beszélget rezilienciáról, gyermeki létről, hatalomról és félelemről, megbocsátásról, szabad akaratról, végzetről, függőségről, örömről, boldogságról, igazságról és valóságról. Könyvük utazás az európai keresztény kultúrkörön át bensőnk legmélyebb rétegéig, néhol komoly, néhol komolytalan felvetésekkel, tabuk döngetésével, amelynek során nem mindig a válaszok, hanem a kérdések a fontosabbak.

Könyvbemutató szalonbeszélgetés Feldmár Andrással és Tóth Lászlóval június 29-én, 18 órától a CEU-n >> Részletek és jegyvásárlás